Az univerzum sötétsége alapján egyre kevesebb galaxis van a közelünkben

Az Olbers-paradoxon szerint ha végtelen lenne a világegyetem, éjjel is világosnak kellene lennie a végtelen számú csillag és galaxis fényének összeadódása miatt.

Érdekes módon Edgar Allan Poe amerikai költő volt az első, aki megpróbált választ adni erre. Szerinte a válasz a sötétségre abban rejlik, hogy a világegyetemünknek vannak korlátai, legalábbis időbeli értelemben mindenképp.

Azóta a csillagászok egy ehhez kapcsolódó kérdésre keresik a választ, mégpedig nem csak arra, hogy miért van sötét, hanem hogy pontosan mennyire sötét a világűr. Most úgy tűnik, a Astrophysical Journalban leírt tanulmányban a tudósok talán a valaha mért legpontosabb értéket kapták.

Az IFLScience szerint az eszköz, amely ezt a mérföldkövet elérte, a NASA New Horizons – azon a szondán, amely kilenc évvel ezelőtt elrepült a Plútó mellett. A szonda olyan távol van már a belső Naprendszertől és annak porszemcséitől, hogy képes precízebben mérni a kozmikus optikai hátteret (COB), azaz az univerzumból származó, az emberek számára látható fények összességét.

Csak a Naprendszeren kívül mérhetjük pontosan a galaxisok és más objektumok fényét

Illusztráció. Kiemelt kép: depositphotos.com

Marc Postman, a Space Telescope Science Institute vezető kutatója egy egyszerű kérdéssel kezdte. „Ha felemelnéd a kezed a mély űrben, mennyi fény érné azt? Most már van egy jó elképzelésünk arról, milyen sötét valójában az űr. Az eredmények azt mutatják, hogy a legtöbb látható fényt a galaxisok generálták. Azt is fontos megjegyezni, hogy nem találtunk bizonyítékot arra, hogy jelentős mennyiségű fény származna általunk ismeretlen forrásokból.”

A belső Naprendszert elérő aszteroidaütközések és üstökösök port hagytak maguk után, amit a napfény megvilágít, és ez megnehezíti a kozmikus optikai háttér mérését.

Bár különböző módszerekkel próbálták mérni, a Naprendszer belsejéből ez nehézkes. A New Horizons 7,3 milliárd kilométerre van a Földtől, olyan távolságban, hogy itt már a porszemcsék már nem zavarók.

Tod Lauer, a New Horizons csapat tagja kifejtette, hogy „sokan próbálták már ezt mérni, de a Naprendszerünk területén a fény és visszaverődő por olyan ködöt hoz létre, amely eltakarja a távoli univerzum halvány fényét. Minden korábbi kísérlet a kozmikus optikai mérésére jelentős prolémákkal járt a Naprendszeren belüli próbálkozások során.”

Az újabb mérések új technikákon alapulnak, amelyek lehetővé teszik a Naprendszeren kívüli, sőt a Tejútrendszeren kívüli por becslését, így a galaxisunk szórt fénye nem kerül hibásan a kozmikus optikai háttér összértékébe. Az eredmények azt mutatják, hogy a látható fény kizárólag galaxisokból származik, váratlan források nélkül.

„A legegyszerűbb értelmezés szerint a kozmikus optikai háttér teljes egészében a galaxisokból származik. A galaxisokon kívül csupán sötétséget találunk, semmi többet.”

Alan Stern, a New Horizons küldetés vezetője szerint „a tanulmány alapvető kozmológiai felfedezéshez járul hozzá, és csak a New Horizonshoz hasonló, távoli űreszközzel volt lehetséges. Eszerint a jelenlegi küldetésünk jelentős eredményekkel gazdagítja azt, amely eredetileg a Plútó és a Kuiper-öv objektumainak első közeli vizsgálatára lett tervezve.”

Ez a kutatás újra felveti az elmúlt évtized fontos kérdését. Hány galaxis létezik valójában a látható univerzumban? Egy korábbi becslés 2 billió galaxisra tette a számukat, ami tízszer több a korábbi, 200 milliárdos becslésnél.

Érdemes elolvasni:

• Megtalálhatták a fekete lyukak fejlődésének hiányzó láncszemét
• A kutatók végre rájöttek, mi áll a korai univerzum óriási galaxisainak hátterében