Mérgező örökség: A piramisépítők rejtett veszélyei a Gízai-fennsíkon
A legújabb kutatások rávilágítottak a piramisépítők előtt álló veszélyes körülményekre az egyiptomi Gízai-fennsíkon. Bár az építési technikák részletei még mindig homályosak, egyértelmű, hogy a munka nem csupán fizikailag volt megterhelő, hanem mérgező is. Miért volt mérgező?
Az Ancient Origins szerint a felfedezések a kairói ásatásokból származnak, ahol üledékmintákat gyűjtöttek a régi Khufu-kikötő területéről. Ez a terület, amely egykor a piramisok közelében lévő forgalmas kikötő volt, aggasztó mértékű réz- és arzénszennyeződést mutatott. Az egészségügyi kockázatokkal járó fémek jelenléte arra utal, hogy a szennyezés forrása valószínűleg a fémmegmunkálás volt.
Történelmi visszatekintés
A szennyeződést a Kr. e. 26. századra, a negyedik dinasztia uralkodói, Khufu, Khafre és Menkaure idejére datálják. A kutatók szerint a fémfeldolgozás jelentős mértékben hozzájárult a helyi szennyezéshez ebben az időszakban. Fejlett technikák, mint a plazma-tömegspektrometria és a szén-14 kormeghatározás alkalmazása megerősítette, hogy a szennyezés szintje rendkívül magas volt, a rézkoncentráció ötször-hatszorosan meghaladta a természetes szintet.
Meglepő módon a bizonyítékok arra utalnak, hogy a fémmegmunkálás Gízában már i. e. 3265 körül megkezdődött, ami korábban feltételezetteknél jóval korábbi időszakra tehető. Ez a korai fémmegmunkálás körülbelül 2000 évig tartott, és az arzén hozzáadásával növelték a réz szerszámok tartósságát. A létesítmények közvetlenül a piramisok tövében helyezkedtek el, ami miatt a munkások ezrei voltak kitéve a mérgező körülményeknek.

Forrás: Pixabay
A mérgező anyagokkal való érintkezés valószínűleg súlyos egészségügyi problémákat okozott a piramisépítésben részt vevő munkások számára. Becslések szerint a piramisok építésében 5 000 és 20 000 közötti munkás vett részt, és sokukat súlyosan érintette a közeli fémmegmunkálásból származó veszélyes környezet.
A fémfeldolgozás a Nílus i. e. 2200 körüli apadása után is folytatódott, ami a kikötő zsugorodását eredményezte. A folyamatos tevékenységet a megnövekedett mezőgazdasági igények ösztönözték, mivel a termékeny árterekben elterjedt földműveléshez egyre több fémszerszámra volt szükség.
A kutatás jelentősége
Ez a tanulmány nemcsak a nem “elit” munkások kemény valóságát tárja fel, hanem megkérdőjelezi az ókori Egyiptom elitjére való hagyományos fókuszálást is. Azáltal, hogy rávilágít a többség által elszenvedett veszélyes körülményekre, átfogóbb képet nyújt a piramisépítés társadalmi és környezeti hatásairól. Az eredmények hangsúlyozzák, milyen jelentős és gyakran elhanyagolt áldozatokat hoztak a monumentális építmények munkásai.
Ez is érdekelhet:
itt tudod támogatni az oldalunkat
Érdemes elolvasni
Szabályosan élt Magyarországon az afgán diák, mégis kiutasították
Régi magyar megszólítások és köszönések, ahogy ma már ritkán hallani őket
Tényleg egy magyar királyról mintázták Lancelot lovagot? Egy izgalmas történelmi párhuzam
Csillagközi látogató lépett be a Naprendszerbe
Megnyílt Budapest első élelmiszer-outletje
Omladozik az egri vár másolata – a rendkívüli haditettről forgatott hatalmas sikerű film helyszínén jártunk