A karánsebesi csata, amikor az osztrák hadsereg legyőzte saját magát

1788. szeptemberében, a Habsburg-oszmán háború idején az osztrák hadsereg a történelem egyik legbizarrabb és legkatasztrofálisabb katonai baklövését követte el. A „karánsebesi csata” néven ismert esemény nem az Oszmán Birodalom elleni harc volt, hanem inkább egy kaotikus összecsapás maguk az osztrák katonák között, amelyet az ittas zavarodottság, a nyelvi akadályok és a félreértések sorozata szított, és amely káoszhoz vezetett.

A mintegy 100 000 különböző etnikumú és nyelvű katonából álló Habsburg-hadsereg Karánsebes városának közelében táborozott, miközben az oszmán erők elleni harcra készültek. Ezt a nagy, sokszínű sereget II. József császár, a Szent Római Birodalom császára vezette, aki személyesen csatlakozott a hadjárathoz. A rossz koordináció, a kommunikáció hiánya és a részegség halálos kombinációja azonban hamarosan olyan összeomláshoz vezetett, amely az osztrákoknak drágán került — írja a Historia Scripta.

A káosz éjszakája

A káosz akkor kezdődött, amikor az osztrák huszárok egy kontingensét – elit lovassági katonákat – kiküldték, hogy felderítsék az oszmán erőket. Ahelyett, hogy ellenséget találtak volna, helyi roma kereskedők egy csoportjával találkoztak, akik pálinkát (alkoholt) árultak. A huszárok, akiket elcsábított az ajánlat, megvették a szeszt, és erősen inni kezdtek, látszólag megfeledkezve küldetésükről. Nem sokkal később néhány gyalogos átkelt a folyón, hogy csatlakozzon hozzájuk. Amikor a huszárok követelték, hogy ők is részesüljenek a pálinkából, a huszárok ezt visszautasították, és dulakodás tört ki a két csoport között.

A feszültség egyre fokozódott, és a növekvő zűrzavar közepette egy lövés dördült el – hogy ki, azt senki sem tudja. A hirtelen lövések hangja pánikot keltett a részeg katonák között, akik azt kezdték kiabálni, hogy az oszmánok támadnak. Mámoros állapotukban a huszárok és a gyalogság tévedésből egymás ellen kezdett harcolni, mindkét fél azt hitte, hogy a másik az ellenség.

Nyelvi akadályok és félreértések

Ahogy a dulakodás fokozódott, az osztrák tisztek megpróbálták visszaszerezni az irányítást, és „Halt! Halt!” (németül „Állj!”) kiáltással próbálták visszaszerezni az irányítást. A többnemzetiségű hadseregben azonban sok katona nem beszélt németül. Azok, akik nem értették a parancsot, félreértették azt, hogy „Allah! Allah!” – az oszmán törökök csatakiáltását. Mivel meg voltak győződve arról, hogy az oszmán erők támadják őket, a pánik gyorsan terjedt a táborban.

A rémült katonák minden irányba menekültek, vadul lőttek az árnyakra és megtámadtak mindent, ami mozgott, beleértve saját bajtársaikat is. A zűrzavar futótűzként terjedt, a táborban teljes zűrzavar uralkodott.

Baráti tűz és visszavonulás

A káosz fokozódásával néhány katona a menekülő huszárokat oszmán lovassági rohamnak vélte. A tisztek, akik azt hitték, hogy a tábor valóban ostrom alatt áll, tüzérségi tűz alá vették saját menekülő katonáikat, tovább fokozva a vérengzést. Mivel a tüzérség válogatás nélkül tüzelt, még több katona esett pánikba és menekült el, mert azt hitték, hogy az oszmánok legyőzték a védelmüket.

A zűrzavar közepette állítólag II. József császárt magát is ledobták a lováról és egy közeli patakba vetették, és csak hajszál híján kerülték el a sérülést. A káosz egész éjjel folytatódott, a katonák rettegve vonultak vissza egy soha nem létező ellenség elől.

Mire a helyzetet végre ellenőrzés alá vonták, már túl késő volt. Az osztrák hadsereg jelentős veszteségeket szenvedett – egyes források szerint akár 10 000 főt is -, bár a modern becslések szerint ez a szám óvatosabb, 1000 körüli. A visszavonulás során a hadsereg zsoldja, valamint a létfontosságú felszerelés és ellátmány elveszett, és a szervezetlen osztrákok kénytelenek voltak feladni stratégiai pozíciójukat Karánsebes közelében.

Az utóhatás és a történelmi vita

Az úgynevezett „csata” után az oszmán erők, hallva az osztrákok soraiban uralkodó zűrzavarról, kihasználták a lehetőséget. Az osztrákok, akik a kaotikus visszavonulás után képtelenek voltak megvédeni pozícióikat, védtelenül hagyták a területet, így az oszmánok előrenyomulhattak és blokád alá vehették a Duna menti kulcsfontosságú állásokat.

A karánsebesi csata történetét az évszázadok során újra és újra elmesélték, gyakran megszépítették és eltúlozták, így nehéz elválasztani a tényt a fikciótól. Bár a baklövés teljes mértékét talán soha nem tudjuk meg, a történelmi bizonyítékok alátámasztják, hogy Karánsebesnél valamiféle katonai katasztrófa történt. Korabeli forrásokból, például a Wiener Zeitungból származó jelentések az osztrákok soraiban uralkodó zűrzavart említik, és az ezt követő oszmán blokád megerősíti az osztrákok stratégiai visszavonulását.

Bár az esemény pontos részletei az idők során eltorzultak, aligha kétséges, hogy a karánsebesi csata monumentális baklövés volt, amely jól szemlélteti, hogy a rossz kommunikáció és a fegyelem hiánya milyen katasztrófához vezethet a csatatéren.

A csata öröksége

A karánsebesi csata a hadtörténelem egyik legkínosabb pillanataként vonult be a történelembe. Elrettentő példaként szolgál arra, hogy a fegyelem, a kommunikáció és az egység mennyire fontos minden hadseregben – különösen egy olyan sokszínű hadseregben, mint az osztrák haderő 1788-ban.

Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:

A magyar király, aki az árnyékszéken halt meg
Szent István egyetlen hiteles, több mint 1000 éve készült ábrázolása egy páratlan történelmi relikvián