Ez az egyetlen, univerzálisan érthető szó, amely globálisan megjelenik

Utazz el bármelyik országba, ahol nem beszéled a helyi nyelvet, és rögtön szembesülsz azzal, hogy nehéz lesz kommunikálni. Persze előfordulhat, hogy a nyelvek közös gyökerei vagy hasonló szavai segítenek, de ha nincs semmilyen előzetes tudásod, akkor valószínűleg marad a mutogatás, a morgás, és az anyanyelveden kinyögött bocsánatkérések.

Van azonban egy szó, amelynek látszólag “univerzális” jelentése van számos különböző nyelvben. Ha kimondod, jó eséllyel megértik, még akkor is, ha nyelvi akadályok állnak köztetek. Ez a jelenség felkeltette a nyelvészek figyelmét, akik alaposabban is megvizsgálták  írja az IFLScience.

Általánosságban elmondható, hogy a szavak hangzása – bármilyen nyelvet is beszélünk – nem kötődik szorosan a jelentésükhöz. A világ nyelvei között kevés átfedés van azokban az esetekben, amikor azonos jelentésű szavak hasonló hangzásúak. Például a „kutya” szó az angolban “dog”, a németben “Hund”, a franciában “chien”, a japánban pedig “inu”.

De van egy szó, amely látszólag kivételt képez ez alól a szabály alól: a „huh”.

A “Huh”? -hoz hasonló szó – amelyet általában akkor használunk, amikor nem értünk valamit vagy nem halljuk jól, amit mondanak – nagyjából azonos formában és funkcióban jelenik meg a világ szinte minden beszélt nyelvében” – magyarázta a Max Planck Pszicholingvisztikai Intézet egyik kutatócsoportja. Az általuk végzett, 2013-ban a PLOS ONE folyóiratban publikált kutatás elnyerte az Ig Nobel-díjat is. A tanulmány rámutatott, hogy „ennek a felkiáltásnak az alakja és funkciója közötti hasonlóság a nyelvek között sokkal nagyobb, mint amit a véletlen magyarázna”.

AZ univerzális szó

A kutatócsoport 31 nyelvet vizsgált, és azt találta, hogy a szó univerzális jellemzőket mutat mind a kiejtésében, mind a megértésében. A kutatás során különösen 10 nyelvre fókuszáltak öt különböző kontinensről, hogy alaposabban elemezzék a használatát, ehhez beszélgetőpartnereket párosítottak össze.

„Az összes vizsgált nyelvben egyszótagos, legfeljebb egy mássalhangzóval kezdődik, alacsony, elöl képzett, nem kerekített magánhangzót tartalmaz, és kérdő hangsúllyal hangzik el” – állapította meg a kutatócsoport. Bár a szó hangzása nyelvenként eltérhet, ezeket a jellemzőket mindenhol megosztja.

A kutatók több lehetséges magyarázatot is megvizsgáltak, hogy miért lehet ez a szó univerzális. Felmerült például, hogy ez egy velünk született morgásszerű hang, amit minden ember képes kiadni, de az is, hogy ez a nyelvek “konvergens evolúciójának” eredménye – hasonlóan ahhoz, ahogyan a természetben a rák alakja újra és újra kialakul különböző fajoknál.

A kutatók szerint, ha ez egyszerűen egy ösztönös hang lenne, amit zavartságunkban adunk ki (mint ahogy fájdalomnál felsikítunk), akkor nem a nyelvtanulás során sajátítanánk el és tökéletesítenénk, hanem már a szavak tanulása előtt megjelenne. Ehelyett inkább a konvergens evolúció elméletét támogatták, amely szerint a másik ember mondandójának meg nem értése egyetemes jelenség a beszélgetésekben, és a szó valószínűleg egy rövid, könnyen használható jelzésként fejlődött ki, hogy a beszélgetőpartner ismételje meg, vagy pontosítsa, amit mondott.

„Tekintettel a beszélgetések fordulóinak és megfogalmazásainak nyomására, egy jelzésnek, amely problémát jelez, minimálisnak és könnyen használhatónak kell lennie. Ugyanakkor a problémák jelzésének kommunikációs jelentősége miatt (melyek, ha nem oldódnak meg, félresiklanak a beszélgetések) a jelzésnek egyértelműen jeleznie kell az információhiányt, és reakciót kell kiváltania” – összegzi a kutatócsoport. „Ezeket a követelményeket meglepően pontosan teljesíti a (javító) interjekció, ahogy az a különböző nyelvekben megjelenik.”

 

Ezt is érdemes elolvasni:

A világ legősibb írása 5500 éves, és nem tudjuk pontosan, hogy mit jelent

Egy ősi mezopotámiai pecsét vezethet el az írás kialakulásához

Kiemelt kép: Depositphotos.com