Lehet, hogy eddig rossz helyen keresték a Dyson-gömböket a csillagászok?
A Dyson-gömbök és -gyűrűk alapgondolata meglehetősen egyszerű, ugyanis mindössze egy hatalmas szerkezetet kell építeni egy csillag köré – akár gyűrű, akár gömb formájában –, amely a csillag energiáját hasznosítja.
Az is lehet, hogy nem is Dyson-gömböket kell keresniük?
Bár ezek megvalósítása rendkívül erőforrás-igényes, a gyűrűk technológiailag jóval egyszerűbbek és megvalósíthatóbbak. Egy új tanulmány szerint ezek a gyűrűk akár pulzárok körül is kimutathatók lehetnek, ha speciális módszerekkel vizsgálják a csillagok fényét.
A Dyson-gyűrűk működési elve hasonló a gömbökéhez. Egy olyan megastruktúráról van szó, amely egy csillagot ölel körbe, és elnyeli annak energiáját.
Ezek a gyűrűk lehetnek akár napelemekkel felszerelt műholdakból is állhatnak, amelyek sokkal kevesebb anyagot igényelnek, mint egy teljes gömb. Az ötletet először Freeman Dyson fizikus vetette fel 1960-ban, aki úgy vélte, hogy ilyen szerkezetek létezésével intelligens civilizációkra utaló jelek is felfedezhetők lehetnek az univerzumban.
Gyűrűszerű Dyson-gömb illusztrációja. Wikimedia Commons/Kevin Gill
A Dyson-gyűrűk energiaigénye és a Kardasov-skála
Napjaink emberi civilizációja óránként nagyjából 15 ezer terawatt energiát használ fel, és ez a szám a technológiai fejlődés és a népességnövekedés hatására tovább növekszik.
A civilizációk technológiai fejlettségét mérő Kardasov-skálán a jelenlegi energiahasználatunk alapján az emberiség az 1-es – jelenleg viszont egyelőre nagyjából 0,75-ös – típusba tartozik, írja a Universe Today.
Egy 2-es típusú civilizáció már képes lenne akár 400 billió terawattnyi energiát is felhasználni, ehhez azonban szükség lehet Dyson-szerkezetek építésére.
Egy teljes Dyson-gömb létrehozása a csillagku köré óriási anyagszükségletet jelentene. Összehasonlításképp, egy olyan gömb, amelynek sugara megegyezik a Föld és a Nap közötti távolsággal, több anyagot igényelne, mint amennyi a teljes Naprendszerben található.
Ezzel szemben egy gyűrűszerű szerkezet sokkal reálisabb lenne, különösen, ha egy pulzár köré épülne. Egy ilyen gyűrű, amely képes követni a pulzár sugárzását, elképzelhetően tízezer billió terawattnyi energiát nyerhetne ki.
Illusztráció: depositphotos.com
A pulzárok körüli Dyson-gyűrűk kimutatása
Ogetay Kayali, a Michigan Technológiai Egyetem kutatója és csapata azt javasolja, hogy érdemes alaposabban megvizsgálni a pulzárok fénygörbéit, mivel előfordulhat, hogy eddig nem észlelt jelek utalhatnak Dyson-gyűrűk jelenlétére.
A kutatók szerint a pulzár sugárzása olyan hatásokat okozhat, amelyek a gyűrűn többszörös visszatükröződéseket eredményeznek. Ez a jelenség a fénygörbék elemzése során is észlelhető lehet. Hasonló hatást figyeltek meg akkor is, amikor porgyűrűk kerültek pulzárok sugárzásának hatókörébe.
A tanulmány arra ösztönzi a tudósokat, hogy további vizsgálatokkal tárják fel az ilyen struktúrákra utaló nyomokat. Bár a Dyson-gömbök és -gyűrűk jelenleg még inkább a fikció részei, az ötlet egyre inkább helyet kap a tudományos diskurzusban is.
Érdemes elolvasni:
itt tudod támogatni az oldalunkat
