A Webb fordulatos története arról, hogy majdnem el sem indult

A James Webb űrtávcső jelenleg a NASA szeme a távolban, de a projekt nagyon sokszor nagyon közel állt hozzá, hogy ne jusson el kilövésig.

2011 novemberében a Kongresszus meghozta ítéletét Webb sorsáról, írja a Live Science. Továbbra is finanszíroznák, de csak egy sérthetetlen költségvetési plafonnal: nyolcmilliárd dollár.

Mike Menzelnek, a NASA James Webb Űrtávcső küldetési rendszermérnökének rendszeresen meg kellett jelennie egy felülvizsgálati bizottság előtt, hogy megmagyarázza, miért tart ilyen sokáig a projekt, vagy miért kerül ennyibe. A válasza nagyjából a következő volt: hibahatár. Az analízisre hagyatkozva nagyobb az emberi hiba lehetősége, mintha az egészet egy több emelet magas kamrába tennénk, és úgy ráznánk, mintha nem lenne holnap.

„A szokásos szabályok itt nem érvényesek” – mondta sokszor. „Ismeretlen ismeretlenek”, ahogy a Webb legénysége nevezni kezdte az elképzelni sem tudott problémákat.

Költségvetési túllépések, bürokratikus visszaélések, kongresszusi felügyelet, felülvizsgálati bizottságok számvetése, az egész folyamat, amelynek során újragondolták, hogyan kell egy űrteleszkópot az alapoktól kezdve tesztelni: a Webb mindezt túlélte. A Menzel szavaival élve „ostoba hibák” azonban még a 2010-es években is folytatták a költségvetést és az indítási ütemtervet sújtó pusztítást.

Az egyik ilyen hiba a rossz bekötések voltak, amelyek a prototípusok néhány elektromos alkatrészét megsütötték. Egy másik ostoba hiba: egy nem megfelelő oldószer alkalmazása, amely megrongálta az obszervatórium hajtóműszelepeit. Továbbá hét szakadás a napellenzőn. Egy másik: a napellenző rezgésvizsgálata, amelynek az lett a vége, hogy több tucat csavar meglazult és szétpattant a tesztkamrában.

A kilövés időpontja 2018 októberéről 2019 júniusára csúszott. Az amerikai kormány elszámoltatási hivatala arra figyelmeztetett, hogy még a 2019 júniusi indítási dátum is valószínűleg túl optimista, és valóban, egy hónappal később a NASA bejelentette, hogy tovább késik, 2020 tavaszára. Azt is elismerte, hogy a Webb elérte a kongresszus 8 milliárd dolláros költségvetési plafonját.

A Webb második nekifutása a kongresszusban

2019 januárjában a kongresszus további 800 millió dollárt hagyott jóvá, de nem jó szívvel. „Mind a NASA, mind a vállalkozókkal szemben mélységes csalódottság tapasztalható a rossz irányítás, a gondos felügyelet teljes hiánya és a JWST általános rossz alapmunkája miatt” – áll a jelentésben.

Menzelt nem hatotta meg a kongresszus felháborodása. „Csak felejtsük el őket” – mondta a csapatának. A kilövés utolsó előkészületeit az ejtőernyő összehajtogatásához hasonlította: „Egy kis hiba, és máris halottak vagyunk.”

Aztán jött a Covid, és vele együtt a munka lelassulása: a teleszkóp legkorábban 2021. október 31-én indul.

A NASA Jet Propulsion Laboratóriumában két éven át készültek a Webb alkotóelemei. Most jött el az idő, hogy a teleszkóp megkezdje útját a francia guyanai Kourou közelében lévő európai űrrepülőtéren található kilövőállásig. A Föld forgása ugyanis segít lendületet adni a rakétaindításnak, és ez a forgás az Egyenlítőnél a legnagyobb. A teleszkóp szállításához egy speciális, hőmérséklet- és páratartalom-szabályozott konténerre volt szükség. Magának a szállítmánynak pedig épp ellenkező követelményei voltak: a lehető legkevésbé különlegesnek és névtelennek kellett lennie, hogy ne keltse fel a kalózok figyelmét.

Az obszervatórium túlélte a tizenhat napos, 5800 mérföldes utat – de aztán megrázkódtatás érte. Egy nagyfeszültségű szorítószalag elszakadt, és megrázta az obszervatóriumot. A vizsgálat nem mutatott ki sérülést, de a december végi indítás még néhány napot csúszott.

Az utolsó hetekben még a távcső neve is figyelemelterelő tényezővé vált, bár ez inkább a PR-tevékenységet szolgálta. James Webb tevékenysége a NASA vezetőjeként egybeesett a „levendula-pánikkal”: az LMBTQ alkalmazottak keresése és megtisztítása a szövetségi intézményekben. A vizsgálatok kevés konkrét bizonyítékot találtak James Webb érintettségére, de a kapcsolat elég szoros volt ahhoz, hogy egyes csillagászok úgy döntöttek, feláldozzák a nyelvi kényelmet, és ezután a távcsövet nem „Webb”-ként, hanem csak „JWST”-ként emlegetik.

Annak ellenére, hogy a küldetés az elmúlt évtizedek során nem volt lineáris, nem juthatott volna el ebbe a végső szakaszba anélkül, hogy sok minden ne ment volna jól. Még így sem tudhatta senki, aki részt vett a projektben, hogy mennyi minden ment jól, amíg a Webb-et hordozó Ariane-5 rakéta túl nem élte a „hat hónapos terrort”. Ezekben a hónapokban az obszervatórium 344 „hibázási ponttal” szembesült volna a NASA nomenklatúrájában – olyan technológiai végrehajtásokkal, amelyekből kiderülhetett volna, hogy a találmányok valóban működnek-e az űrben, és amelyek bármelyikének kudarca az egész projektet meghiúsítaná.

Az intézet és a NASA tudósai azonban az abszolút kezdet miatt aggódtak a legjobban. Mivel 2021. december 24-re erős szelet jósoltak, az indítás még egyszer utoljára csúszott. December 25-én reggel az intézet második emeleti parancsnoki központjában, a főszint földszinti előadótermében, a világ űrkutatási létesítményeiben tartott megfigyelő partikon emberek gyűltek össze, hogy nézzék és várják.

Baltimore-i idő szerint 7:20-kor pedig a startig tartó visszaszámlálás elérte a végét: 10, 9, 8, 7, 6, 5, 4, 3, 2, 1, kilövés!

Ez is érdekelhet:

• Drámai fordulat – a Föld mágneses északi pólusa új helyre költözött!
• Tévedhettek a csillagászok: sokkal korábban keletkezhetett a Hold