Oroszország kétségbeesett háborús taktikái: Emberkereskedelem és a szövetségesek feláldozása

Ahogy az ukrajnai háború tovább húzódik, Oroszország egyre súlyosabb emberveszteségeket szenved el. Több mint 700 000 katona esett el eddig, és naponta több mint 1 000 fő hal meg a harcokban. Ebben a helyzetben Moszkva egyre kétségbeesettebbé válik, hogy fenntartsa háborús erőfeszítéseit, és ennek érdekében hátborzongató taktikákhoz nyúl: emberkereskedelem, manipuláció és szövetségesei feláldozása.

Oroszország kénytelen volt olyan országokból toborozni katonákat, mint Kuba, Nepál, India, Észak-Korea, valamint számos afrikai állam. Ezek az emberek sokszor hazugságok és ígéretek révén kerülnek Ukrajnába, hogy egy idegen ország háborúját vívják – sokszor akaratuk ellenére — számolt be róla az OBF.

Kuba: Szövetséges vagy áldozat?

Kuba régóta erős szövetségese Oroszországnak, ám a szigetország kormánya hivatalosan elhatárolódott az ukrajnai háborútól. A kubai külügyminisztérium 2023-ban bejelentette, hogy emberkereskedelmi hálózatot fedeztek fel, amely kubaiakat toboroz az orosz hadseregbe. A hálózat állítólag mind Oroszországban élő kubaiakat, mind pedig Kubában lakókat célzott meg azzal az ígérettel, hogy orosz állampolgárságot kapnak, ha csatlakoznak a harchoz.

Noha Kuba kormánya nyilvánosan elítélte a hálózat működését, nem nevezte meg, ki áll a toborzások mögött. Az orosz sajtó szerint a Kubából érkezők azért vállalják a harcot, hogy állampolgársághoz és jobb életkörülményekhez jussanak. Azonban ezek az ígéretek gyakran nem valósulnak meg, és a toborzottak sokszor kiképzetlenül kerülnek a frontvonalra, ahol kevés esélyük van a túlélésre.

Nepál: Nem gurkha harcosok, hanem szegénység által vezérelt civilek

Nepálból érkező hírek eleinte azt sugallták, hogy legendás gurkha harcosok csatlakoztak az orosz hadsereghez. A gurkhák évszázadok óta híresek bátorságukról és fegyelmezettségükről, ám a jelenlegi helyzetben nem róluk van szó. Az Oroszországba érkező nepáliak nem kiképzett katonák, hanem szegény falvakból származó civilek, akiket állampolgársággal és magas fizetésekkel csábítanak.

Az orosz toborzási kampány azzal kecsegteti a nepáliakat, hogy egy év szolgálat után orosz állampolgárságot kapnak, valamint havi 2 200 dolláros fizetést ígérnek nekik – ami Nepál GDP-je mellett hatalmas összeg. Ezek az ajánlatok azonban gyakran átverések, és a toborzottakat kiképzés nélkül küldik a harctérre, ahol kevés esélyük van a túlélésre.

India és Afrika: Hazugságok hálójában

India és számos afrikai ország esetében a helyzet még tragikusabb. Az innen érkező embereket nem tájékoztatják arról, hogy katonai szolgálatra kényszerülnek. Hamis állásajánlatokkal és oktatási lehetőségekkel csábítják őket Oroszországba. Az emberek azt hiszik, hogy mérnökként, gyári munkásként vagy egyetemista diákként kezdhetnek új életet Oroszországban, ám amikor megérkeznek, útleveleiket elveszik, és katonai kiképzőtáborokba szállítják őket.

Sok indiai és afrikai toborzott végül kiképzés nélkül kerül a frontvonalra, ahol teljesen védtelenek a háború brutalitásával szemben. Ezek az emberek csapdába esnek egy idegen országban, és nincs lehetőségük arra, hogy hazatérjenek.

Észak-Korea: Katonai partnerség pénzért és technológiáért

Észak-Korea egyedi helyzetben van: az ország 2 000 dollárt kap minden egyes katonáért, akit Oroszországba küld. Ez az üzleti megállapodás azonban nem csupán anyagi hasznot hoz Kim Dzsongun rezsimjének. Észak-Korea számára az orosz hadsereggel való együttműködés stratégiai előnyökkel is jár. Az orosz technológia és hadviselési tapasztalatok hozzájárulhatnak az észak-koreai katonai képességek fejlesztéséhez, különösen a Dél-Koreával és az Egyesült Államokkal szembeni jövőbeli konfliktusokra készülve.

Az orosz oldalról nézve Észak-Korea katonai segítsége életmentő, mivel az orosz hadsereg emberhiánnyal küzd. A fegyelmezett és kiképzett észak-koreai katonák fontos kiegészítést jelentenek az orosz hadsereg számára, különösen a frontvonalakon.

Következmények és geopolitikai feszültségek

Oroszország kétségbeesett toborzási és emberkereskedelmi taktikái nemcsak a háborús erőfeszítéseit teszik lehetővé, hanem súlyos etikai és politikai kérdéseket is felvetnek. Az érintett országok kormányai közül sokan szemet hunynak a történtek felett, miközben állampolgáraik idegen háborúban halnak meg.

Ezek az események arra is rámutatnak, hogy a globális geopolitikai helyzet mennyire törékeny, és hogy a világ egy újabb hidegháborús vagy akár globális konfliktus felé sodródhat. A kérdés az: meddig hagyják a nemzetközi közösségek, hogy ilyen praktikák folytatódjanak?

Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:

Az orosz állami tévé szerint egy különleges lövedékkel fegyverrel Berlint is támadhatják

‘Oroszország 2030 előtt megtámadhatja a NATO-t’