Szimulálták, milyen lenne, ha a legveszélyesebb aszteroida becsapódna a Földbe

Egy dél-koreai kutatócsoport számítógépes szimulációi megmutatták, milyen következményekkel járna egy kisebb hegy méretű aszteroida becsapódása a Földre a következő évszázadban.

Bár a Föld régóta nem találkozott közvetlenül nagy méretű égitestekkel, a veszély attól még nem szűnt meg, mivel az űrben rengeteg kisebb-nagyobb szikla kering, amelyek pályája idővel bolygónk felé terelődhet. Az egyik ilyen a Bennu aszteroida, amelyről nemrég mintákat hozott a NASA. Számítások szerint 2182 szeptemberében, vagyis 157 év múlva 1 az 2700-hoz eséllyel (0,04%) ütközhet a Földdel. A kockázat csekély, de nem elhanyagolható. Hogy jobban megértsék, milyen hatásai lennének egy ilyen eseménynek, a kutatók az úgynevezett Chicxulub-becsapódás következményeit vették alapul. A Science Alert beszámolója szerint ez az óriási aszteroida 66 millió évvel ezelőtt érte el a Földet, és a dinoszauruszok tömeges kihalásával hozható összefüggésbe.

Bennu, az egyik legveszélyesebb aszteroida verseny élet

Forrás: needpix.com

Meglepő mellékhatásai is lennének

Bár a Bennu mindössze 500 méter átmérőjű, vagyis jóval kisebb, mint a Chicxulub-becsapódást okozó 10–15 kilométeres aszteroida, hatásai így is jelentősek lennének. Lan Dai és Axel Timmerman, a Pusani Nemzeti Egyetem kutatói elmondták, hogy a szimulációk szerint egy ilyen ütközés akár 400 millió tonna port is a sztratoszférába juttathat, ami jelentős változásokat idézne elő a klímában, az atmoszféra összetételében és a globális fotoszintézisben.

A modellszámítások szerint a Föld átlaghőmérséklete akár 4 Celsius-fokkal is csökkenhet, míg a csapadékmennyiség 15%-kal eshet vissza. A becsapódás utóhatásai hasonló módon alakítanák át a bolygó életfeltételeit, mint a dínók kihalását elindító katasztrófa. A levegőbe kerülő por csökkentené a napsugárzást, megnehezítve a fotoszintézist, és drasztikus változásokat hozna az éghajlatban. Az eredmények szerint az ózonréteg is jelentősen, 32%-kal vékonyodna el, ami pusztító hatással lenne a szárazföldi növényzetre. Dai szerint a hirtelen beköszöntő becsapódási tél miatt a szárazföldi és tengeri ökoszisztémák fotoszintézise kezdetben 20-30%-ot csökkenne, ami a globális élelmiszer-termelés súlyos visszaesését okozhatná.

Viszont nem minden élőlény sínylené meg a változásokat. A kutatás szerint a szárazföldi növények lassan alkalmazkodnának az új körülményekhez, míg a vízi algák sokkal gyorsabban regenerálódnának. Egyes algafajok, különösen a tengeri kovamoszatok, sőt, a rajtuk élősködő zooplanktonok is fellendülhetnek a vasban gazdag aszteroidapor hatására. Ez a tény pedig akár új megközelítéseket is kínálhat a tápláléklánc fenntartására egy ilyen katasztrófa után.

Mennyire gyakori egy ilyen becsapódás?

Nehéz pontosan meghatározni, hogy bolygónkat hányszor érte hasonló ütközés a múltban, mivel a becsapódási krátereket az idő és az erózió eltünteti. Egyes nagyobb aszteroidák még a légkörben felrobbannak, így csak alig észlelhető nyomokat hagynak maguk után. A kutatók becslései szerint azonban, bár az univerzum nem óramű pontossággal működik, egy közepes méretű aszteroida körülbelül 100–200 ezer évente csapódik be a Földre.

Timmerman kifejtette, hogy ezek alapján az emberi faj korai ősei már találkozhattak ilyen, az egész bolygóra kiterjedő eseményekkel, amelyek hatással lehettek evolúciójukra, sőt, akár genetikai állományukra is. Ha a Bennu valóban eltalálná bolygónkat, az emberiség valószínűleg túlélné a katasztrófát, de létszámcsökkenéssel és drasztikusan megváltozott életkörülményekkel kellene számolnunk.