Ha létezik is élet a Naprendszer jeges holdjain, egyszerű eszközökkel nem fogunk rábukkanni
A földönkívüli élet keresésének újabb állomásaként a tudósok a jeges holdak alatti rejtett óceánokat jelölték meg. A Readingi Egyetem új kutatása szerint ezek az idegen tengereket valószínűleg sokkal nehezebb felfedezni, mint azt korábban gondolták.
A Universe Today vastag jégrétegek és az összetett kémiai folyamatok viszont jelentősen nehezíthetik az élet jeleinek felderítését. A felfedezés jelentős akadályokat jelent az olyan holdakhoz, mint az Europa és az Enceladus, a jövőbeni missziók elé, ahol a felszín alatti óceánok rejthetik a Földön kívüli élet végleges megerősítéséhez szükséges nyomokat.
A Jupiter egyik legnagyobb holdja, az Europa jeges kérge alatt egy óceán található. Az eddigi kutatások szerint ez a rejtett víztömeg, amelyet a Jupiter gravitációja tart folyékonyan, tartalmazhatja az élethez szükséges összetevőket, beleértve a vizet, az energiát és az alapvető vegyi anyagokat.
A felszíni jellemzők, például repedések és hegygerincek arra utalnak, hogy az óceánból időnként víz szivárog át a jégen, és esetleg szerves anyagokat szállít a felszínre. A NASA Europa Clipper küldetésének célja, hogy a hold lakhatóságát vizsgálja a felszíni és felszín alatti környezetének elemzésével. Ha létezik élet a Földön túl, az Europa óceánja lehet az egyik legjobb hely arra, hogy megtaláljuk.
Egy másik hely, ahol a kutatók szerint életet találhatunk a Naprendszerben, az a Szaturnusz Enceladus nevű holdja. Ez talán az egyik leglenyűgözőbb a Szaturnusz holdjai közül, mivel az Europához hasonlóan úgy gondolják, hogy jeges kérge alatt egy globális óceán található. A déli pólus közelében a kéreg repedésein keresztül vízgőz áramlik ki.
Az új tanulmány bemutatja, az Enceladus óceánja hogyan különül el különböző rétegekre. Ezek a rétegek akadályozták az anyag mozgását az óceán fenekéről a felszínre. Az Enceladushoz hasonló világokat meglátogató űrszondák olyan vegyi anyagok nyomaira vadásznak, mint a mikrobák és szerves vegyületek, amelyeket a felszínről kifröccsenő víz között keresnek. Ezek az óceáni rétegek azonban az óceánon felfelé haladva könnyen széteshetnek, így mire elérik a felszínt, már felismerhetetlenek. Csak lehetséges, hogy ez a folyamat elrejtheti az idegen óceánok fenekén mélyen létező életjeleket.
Az Enceladus, a Szaturnusz jeges holdja. Forrás: Wikimedia Commons/Kevin Gill
Flynn Ames, a tanulmány vezető szerzője elmagyarázza, hogy az óceánok úgy viselkednek, mint az olaj és a víz, mivel a különálló rétegek ellenállnak a függőleges keveredésnek. „Korábban úgy gondolták, hogy ezek néhány hónap alatt hatékonyan feljuthatnak az óceán tetejére. Azonban ezek a természetes gátak több százezer évig is csapdába ejthetik az élet alkotóelemeit és kémiai nyomait.”
Úgy tűnik tehát, hogy az élet jeleinek kimutatásához nem biztos, hogy elegendő a felszíni vizekből történő egyszerű mintavétel. Létrehoztak olyan számítógépes modelleket, amelyek hasonlóak a mi óceánjaink tanulmányozására használt modellekhez. Az eredmények rávilágítanak arra, hogy milyen következményekkel járhat a Naprendszerben élő idegenek keresése.
Annyi azonban bizonyos, hogy valószínűleg többre lesz szükség annál, minthogy egyszerűen csak elemezzék a felszíni repedéseken és hasadékokon keresztül feltörő vizet. A kutatók olyan küldetéseken is gondolkodnak, amelyek apró tengeralattjárókat indítanának a jég alatti óceánok feltárására, ami talán az egyetlen módja annak, hogy megtudjuk, létezik-e élet rajtunk kívül a Naprendszerben.
Érdemes elolvasni:
