Az emberiség a 20. század közepe óta használja az atomenergiát energiatermelésre, fegyverek előállítására és orvosi fejlesztésekre. A nukleáris tengeralattjáróktól a repülőgép-hordozókig az atomenergia elősegítette a technológiai fejlődést. Az 1950-es évek végén a Ford Motor Company nagyot álmodott egy még merészebb alkalmazással: egy nukleáris meghajtású autóval, a Ford Nucleonnal. Ez a koncepciózus autó ambiciózus volt, a korszak atomkorszakbeli optimizmusát szimbolizálta, és a futurisztikus gondolkodás egyik leglenyűgözőbb relikviájaként maradt fenn.
Az 1950-es évek a gyors nukleáris fejlesztések korszakát jelentették. A legelső teljes körű atomerőmű Pittsburghben kezdte meg az áramellátást, miközben a Ford mérnökei a michigani Dearbornban egy ugyanezzel a technológiával hajtott személyautóról mertek álmodni. A tervezés mögött álló látnok Jim Powers volt, aki a Ford Nucleont – egy olyan autót, amelynek csomagtartójában urániummal működő reaktor volt – a közlekedési technológia legdrámaibb ugrását ígérte — számolt be róla a Megaprojects.
Tervezés és jellemzők
A Ford Nucleon a retro-futurisztikus dizájnötletek talán legmarkánsabbika volt, egy Ford F-150 és egy Jetsons-ihlette űrhajó keveréke. A jobb aerodinamika érdekében behúzható lökhárítókkal, antennakészlettel és opcionális farokszárnyakkal büszkélkedhetett. A legszembetűnőbb tulajdonsága azonban a valószínűtlen arányai voltak: 200 hüvelyk hosszú és 77,4 hüvelyk széles volt, a szinte lehetetlenül rövid, 69,4 hüvelykes tengelytávval. Az utastér jóval előrébb helyezkedett el, hogy az utasok a lehető legtávolabb kerüljenek a fedélzeti reaktortól.
Funkcionálisan a Nucleon reaktora vizet melegít, hogy gőzt termeljen, amely megforgatja a turbinát, és így az autót működtető áramot termeljen, károsanyag-kibocsátás nélkül. Egy zártkörű hűtőrendszer szabályozná a hőt, és potenciálisan környezetbarátabbá tenné az autót a benzinüzemű társaihoz képest. A Ford még cserélhető reaktorokat is elképzelt – azt a lehetőséget, hogy az autósok a nagy teljesítményű változatról a nagy hatékonyságra hangolt változatra váltsanak. Elméleti teljesítmény és gyakorlati kihívások
A Ford becslése szerint a Nucleon 8000 kilométeres hatótávolsággal rendelkezne, mielőtt reaktorcserére lenne szükség, ami elméletileg elég lenne ahhoz, hogy egy feltöltéssel Párizsból Iszlámábádba jusson. Elméletileg a nukleáris hajtáslánc kivételes sebességet és teljesítményt tudott biztosítani, amelynek csak a hűtők, az aerodinamika és az üzemanyag-átalakító rendszerek hatékonysága szabott határt.
A koncepcióval azonban jelentős problémák voltak. A nukleáris energiát több lépésben kellett mechanikai energiává alakítani, ami energiahatékonysági hiányosságokat eredményezett. Míg egy belsőégésű motor az üzemanyagot közvetlenül mozgásba alakítja át, a Nucleon folyamata több átalakítást igényelt – mindegyik energiaveszteséggel járt. További problémát jelentett a felesleges hő leadása: a jármű nem rendelkezett kipufogórendszerrel, amely hatékonyan elvezethette volna a felesleges energiát.
Biztonsági aggályok és valós életképesség
A legnagyobb akadályt vitathatatlanul a biztonság jelentette. Bár a Nucleon reaktorát vastag pajzsba burkolták volna, a sugárterhelés kockázata és a balesetek lehetősége miatt a koncepció rendkívül kivitelezhetetlenné vált. Egy hátulról történő ütközés katasztrofális sugárszivárgást eredményezhetett volna. A szükséges fűtőanyag, az urán-235 is hiánycikk volt, és nagyon drága, így a nagyüzemi gyártás igen valószínűtlen volt. A több millió autóból származó nukleáris hulladék ártalmatlanítása szintén környezeti problémát jelentett volna.
A Nucleon sorsa
E jövőkép ellenére az atomerőmű sosem jutott túl a maketteken és néhány promóciós darabon. Elhagyták, mivel végtelenül praktikusabbnak, gazdaságosabbnak és biztonságosabbnak bizonyult a benzinüzemű járműveknél maradni. Ma a Nucleon egyik eredeti makettje a Michigan állambeli Dearbornban található Henry Ford Múzeumban található, egy merész, de lehetetlen álom emlékműveként.
Bár az atommeghajtású autók sosem jöttek el, a nukleon a modern közlekedést alakító technológiai fejlődés előfutára volt: a cserélhető reaktorokra vonatkozó elképzelése a mai elektromos járművek akkumulátor-technológiájának modern technológiáját tükrözte, az elektronikus vezetőtámogató rendszerek koncepciója pedig a mai autókban megtalálható modern biztonsági funkciókat vetítette előre.
Ma a járművek meghajtásának jövőjét az elektromos és a hidrogén üzemanyagcellás technológia jelenti. A nukleáris fúzió egy nap remélhetőleg a nagyon szükséges energiaforrás lesz, amely a nukleáris meghajtású járművek teljesen új generációját inspirálja majd. Addig a napig azonban a Ford Nucleon a század közepi optimizmus elragadó példája marad, egy ambiciózus álom arról, ami lehetett volna.
Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:
Rejtélyes körmintát fedeztek fel a tengerfenéken
Mennyire biztonságos egy atombunker valójában?
