Milyen íze van a plutóniumnak? Egy vegyész megkóstolta
A Manhattan Projekt során, 1944 augusztusában, egy fiatal amerikai vegyész, Donald F. Mastick különös balesetet szenvedett, amely örökre megváltoztatta az életét és a tudományos kutatást. Ez az eset nem csak a plutónium veszélyeire hívta fel a figyelmet, de egyben betekintést nyújtott e ritka és halálos radioaktív fém tulajdonságaiba is.
A baleset
Egy napos új-mexikói reggelen, a Los Alamos-i titkos laboratóriumban Mastick egy apró üvegcsével dolgozott, amely 10 milligrammot tartalmazott a radioaktív anyagból. Az üvegcse váratlanul eltört, és a tartalom egy része a vegyész szájába fröccsent. Mastick azonnal érezte az anyag erős, fémes ízét a nyelvén.
Egy plutóniumgyűrű. Fotó: Los Alamos National Laboratory
Egy 1999-es New York Times beszámoló szerint a baleset után Mastick a Manhattan Projekt orvosának, Dr. Louis Hempelmann segítségét kérte. Az orvos egy pillanatig sem hezitált, egyből elkészített két oldatot, amivel Mastick kiöblíthette a száját. Az első egy nátrium-citrát oldat volt, amely kémiailag összekapcsolódott a vegyész szájában lévő plutóniummal, és oldható folyadékot képezett, a második pedig egy bikarbonátos öblítés volt, amely újra oldhatatlanná tette az anyagot. Az első öblítéssel majdnem fél milligrammnyi plutónium jött ki Mastick szájából. Ezután még tizenegyszer kellett kiöblítenie a száját.
Következmények
A baleset után Mastick lehelete olyan radioaktív volt, hogy 2 méter távolságból is képes volt elmozdítani a sugárzásmérők mutatóit, a vizeletében pedig évtizedekig kimutatható volt az anyag. A rendkívül veszélyes baleset ellenére Mastick teljesen felépült, folytatta a munkáját, és 87 éves koráig élt, 2007-ben hunyt el. Érdekesség, hogy annyira értékes volt a férfi által lenyelt fém, hogy a összegyűjtötték a gyomrába került maradékot, hogy aztán később még felhasználják.
A plutónium tulajdonságai, és az ízéről gondolt tévhit
A plutónium egy ezüstös színű mesterséges, radioaktív fém, amely a New York Times szerint koncentrált formában különös, “állatszerű” meleget áraszt. Nevét a Plútóról kapta. Kis mennyiségben lilás színű folyadékként jelenik meg. Rendkívül értékes anyag, olyannyira, hogy a Manhattan Projekt során külön csapatot hoztak létre a véletlenül kiszóródott anyag visszanyerésére.
Bár az internet néha tévesen édesnek írja le a plutónium ízét, Mastick tapasztalata egyértelműen cáfolja ezt. Azt mondta ugyanis, a plutónium íze erősen fémes. A kérdésre (angolul) rákeresve a Google sokszor azt írja, hogy “a plutóniumnak olyan íze van, mint egy cukorkának”, de ez valószínűleg azért van, mert a Plutonium Pear Nuclear Energy Powder nevű, körte ízű édességről szóló weboldalról származó véleményt emeli ki.
Érdemes elolvasni:
