Kiderítették a csillagászok, mi okozta a rejtélyes ismétlődő rádiójeleket
A scifi-horrorfilmekben az űrben hallható – legalábbis az űrállomásokon vagy -hajókon, mivel „az űrben senki sem hallja a sikolyod” – rejtélyes hangok tökéletes lehetőséget teremtenek a forrás felkutatásához.
De ez valós helyzet is lehet itt a Földön is, mivel a csillagászok egyre többet tudnak meg arról, hogy mi rejlik odakint. És bár ezek a felfedezések nem tűnnek olyan izgalmasnak vagy közelinek, mint a nagyvásznon látható események, a kutatók most kiderítették, hogy mi küldött titokzatos rádiójeleket az űrben. Az ismétlődő jelet először egy teljes évtizeddel ezelőtt észlelték, és a csapat, amely felfedezte, értetlenül állt a kérdés előtt, hogy mégis mi okozhatja.
Kiderülhetett, mi okozta a furcsa rádiójeleket
Illusztráció. Kiemelt kép: depositphotos.com
A csillagászok szerint jelek naponta körülbelül két órán át voltak észlelhetők, és úgy vélik, hogy a Nagy Medve csillagképből származnak. A kutatók korábban csak a neutroncsillagokhoz kapcsolták az ehhez a rejtélyeshez hasonló hosszú periódusú rádiókitöréseket, tanulmányuk azonban teljesen új megvilágításba helyezte ezt, mivel a tudósok most már úgy vélik, hogy az ismétlődő rádiójelek egy halott csillagpártól származhatnak, számolt be róla a LadBible.
A kutatócsoport egy furcsa kettős rendszerhez vezette vissza őket, amely egy fehér törpét és egy vörös törpe kísérőcsillagot tartalmaz, amelyek olyan szorosan keringenek egymás körül, hogy mágneses mezejeik folyamatosan kölcsönhatásba lépnek. Tehát alapvetően a csillagok kétóránként “egymásnak ütközve” adják ki ezeket a rádiójeleket, amelyek jellemzően néhány másodperctől néhány percig tarthatnak.
Charles Kilpatrick, a Northwestern Egyetem asztrofizikusa elárulta, hogy „számos olyan erősen mágnesezett neutroncsillag, vagy magnetár ismert, amely néhány másodperces időtartamú rádióimpulzusokat bocsátanak ki”.
Új elméletekkel álltak elő a csillagászok
„Egyes asztrofizikusok azzal is érveltek, hogy a források talán azért bocsátanak ki impulzusokat rendszeres időközönként, mert forognak, így csak akkor látjuk a rádióhullámokat, amikor a forrás felénk fordul. Most már tudjuk, hogy legalább néhány hosszú periódusú rádiótranziens kettőscsillagokból származik. Reméljük, hogy ez arra ösztönzi a rádiócsillagászokat, hogy lokalizálják a források új osztályait, amelyek neutroncsillagokból vagy magnetár kettőscsillagokból származhatnak.”
A tanulmány vezetője, Iris de Ruiter hozzátette, hogy „nagyon jó volt új darabokat hozzáadni a kirakóshoz. Mindenféle csillagászati szakterület szakértőivel dolgoztunk együtt. Különböző technikákkal és megfigyelésekkel, hogy lépésről lépésre közelebb jussunk a megoldáshoz.”
Érdemes elolvasni:
