Fizetés az ókorban: Mennyit keresett egy római legionárius?
A Római Birodalom terjeszkedésének és stabilitásának egyik legfontosabb pillére a hadsereg volt. A katonák nemcsak harcoltak, hanem őrizték a rendet, építettek, adót szedtek, sőt gyakran ők döntötték el, ki lehet császár. A római állam ezért gondosan megszervezte a katonák zsoldját, amely évszázadokon át nemcsak a túlélésüket, hanem a birodalom egészének működését is biztosította.
A legionáriusok nemcsak fegyverforgatásban jeleskedtek, hanem a kor gazdasági rendszerének is fontos szereplői voltak. A denariusban kapott zsoldjuk a megélhetésükön túl politikai hűségük kulcsa is volt, ezért a császárok tudták: ha a hadsereget maguk mellé állítják, a hatalmukat is megőrizhetik.
Mennyit ért egy denarius?
A római gazdaságban a denarius ezüstérme volt az alapvető fizetőeszköz, és a hétköznapi kiadások mércéje. Egy denariusért a római korban nagyjából egy napi élelmet lehetett venni – kenyeret, bort, gabonát vagy olajat. A fizetések mértéke időszakonként változott, de a Violanda trust beszámolója szerint a Kr. e. 2. században egy katona évi 120 denariust kapott, egy lovas pedig 180-at. Az évi 120 denariusos alapfizetés első pillantásra kevésnek tűnik, de a katonák ellátmányt is kaptak: ételt, ruhát, fegyvert sokszor a hadsereg biztosította.
Római ezüst denarius érmék egy leletegyüttesből. Fotó: Portable Antiquities Scheme / The Trustees of the British Museum, Wikimedia Commons (CC BY-SA 4.0)
Így a zsold inkább kiegészítő jövedelem volt, amit játékra, vásárlásra, takarékoskodásra költhettek. Az ezt követő időszakban ez az összeg folyamatosan növekedett, Caesar például megduplázta az addigi fizetést, Domitianus császár pedig három részletben folyósította az évi már 300 denariust. A következő császárok tovább növelték az összeget: Severus 450-re, Caracalla pedig 675 denariusra emelte.
A legnagyobb bér azonban a centurioni rangban szolgálóké volt: az elsőszámú centurio, a primus pilus, évente 15 000 denariust is kaphatott. A primus pilus a légió legmagasabb rangú századosa volt, aki közvetlenül a légió parancsnoka alá tartozott.
Fizetés a gyakorlatban: erődök és pénzkezelés
A fizetést gyakran komoly biztonsági körülmények között osztották. A brit Vindolanda erőd például egy külön erre a célra kialakított, erősen védett helyiséggel – egyfajta bankkal – rendelkezett. Ez a szoba a főépület, a principia része volt, és nagy valószínűséggel ott bonyolították a zsold kifizetését is. A fizetés eredetileg évente három alkalommal, majd havonta történt, és ez a logisztikai folyamat jelentős készpénzmennyiséget mozgatott. Nem csoda, hogy komoly erődítmények védték.
Mire költött a katona?
A római katonák fizetése nemcsak a megélhetést biztosította, hanem lehetőséget adott személyes kiadásokra is. A fennmaradt leletek, például a Vindolandában feltárt dobókockák, játéktáblák és szerencsejátékhoz köthető tárgyak azt mutatják, hogy sok katona a szabadidejét szerencsejátékokkal töltötte. Ez nemcsak szórakozást, hanem közösségi élményt is jelentett, hiszen a katonai táborokban korlátozottak voltak a kikapcsolódási lehetőségek.
Emellett a katonák vásároltak ruhát, felszerelést, háztartási eszközöket vagy akár luxuscikkeket is, amennyiben a zsoldjuk megengedte. A megtalált írásos emlékek, vásárlási listák, részletesen dokumentálják mire és mennyit költöttek: egy kantár például 3,5 denarius volt, egy köpeny pedig 11,5 denariusba került. A katonai élet tehát nemcsak fegyelemről és harcról szólt, hanem egyfajta fogyasztói kultúrát is kialakított a birodalom peremvidékein.
Zsold, mint rendszer
A római katona nemcsak harcos volt, hanem a birodalmi gépezet egyik legfontosabb szereplője is. Zsoldja nemcsak a saját megélhetését biztosította, hanem alapjaiban határozta meg a hadsereg lojalitását, a tartományi gazdaságok működését és a császári hatalom fennmaradását.
A fizetés kiszámíthatósága és rendszere lehetővé tette, hogy a Római Birodalom ne csak katonailag, hanem gazdaságilag is összetartott maradjon. A katonák pénze sokszor messzire jutott, és nemcsak a limes mentén, hanem a birodalom távolabbi pontjaira is, ahol kereskedők, kézművesek és családok életét is mozgásban tartotta. A zsold tehát nem pusztán juttatás volt, hanem a római rend fenntartásának egyik kulcsa.
Kiemelt kép forrása: Caliga10’s / Wikimedia Commons
Ezeket is érdemes elolvasni:
itt tudod támogatni az oldalunkat
