Múltidéző pécsi korzó – a váras város

Megújult az élet, megnyitottak a teraszok, a kávézók. Hamarosan birtokba vehetőek a kulturális létesítmények is, ismét látogathatóvá válnak műemlékeink, és a múzeumok.

Pécsre kalauzoljuk most olvasóinkat, a kedves történelmi mediterrán városba, melynek erődítései mentén fogunk barangolni.

Pécs. Impozáns körtorony. Fotó: Mayer Jácint

Kellemes délutáni sétát kezdhetünk Jakováli Hasszán dzsámijától északi irányba a városfalak mentén. Elhaladván a 15. századi mutatós barbakán mellett jobbra kanyarodunk az Aradi vértanúk útján megszemlélve az összefüggő városfalat és tornyait. A Kálvária-domb tövében befordulunk a város kapuján vissza az óváros irányába. A Széchenyi téren, Gázi Kászim dzsámijánál jobbra térünk, hogy a székesegyházat és védműveit körbejárhassuk, majd a már kintről megtekintett barbakán toronyépületén keresztül kiindulási pontunkhoz érkezhessünk vissza. Kis kávézást, kiülést beiktatva jóleső kényelmes délutáni programunk lehet.

Pécs környéke az ősidőktől fogva lakott terület. Illírek, kelták lakták, majd i.e. 156-tól megjelentek a térségben a római légiók.

Pécset Sopianae néven a rómaiak alapították a 2. században.

Majd hunok, gótok, longobárdok, avarok, frankok a terület urai.

Pécs az államalapítás korában az első tíz magyar püspökségi központ egyike volt.

A 11–12. századi településmagot az 1009-ben Szent Péter tiszteletére alapított székesegyház  és a hozzá tartozó épületek jelentik.

Szegletes bástya a pécsi székesegyház előterében. Fotó: Mayer Jácint

A Püspökvár a székesegyházzal és a püspöki palotával együtt már a ll. században kialakult.

Az 1241-42-es tatárjárás elpusztította Pécset, mely után a 13. századi püspökvári erősítésekkel egy időben megindult a várost körülvevő mintegy 3000 méter hosszú fal építése is. Magyarországi viszonylatban akkoriban Pécs rendelkezett a legnagyobb alapterülettel.

A fokozódó török fenyegetettség miatt röviddel a Mátyás utáni korszakhoz fűződnek azok a korszerűsítések, melyek során a vár délnyugati sarkán a barbakán is épült. A kör alaprajzú tornyot egy ún. nyaktaggal és a belső kapuval erősítették. Ez lett sétánk befejező helyszíne.

Pécs. A felvonóhidas kapuval ellátott 15. századi barbakán. Fotó: Mayer Jácint

1543-tól 1686-ig a török az úr Pécs várában.

A település és a környék népessége a betelepülő délszlávoktól etnikailag megváltozik. Pécsből egy virágzó török kereskedő város lett, ahová nem engedtek betelepülni keresztény lakosokat. A városban volt hét dzsámi, tíz mecset, fürdők, több mint negyven közkút.

Pécs falai a későbbiekben túlélték a kuruc háborúkat és az 1780-as évekig még érintetlenül álltak, azonban funkciójukat lassan elveszítették.

A 19. század közepe után a terebélyesedő város terjeszkedése miatt pusztultak el a város sokat látott falai.

Pécs. A városfal hosszan elnyúló északi része. Fotó: Mayer Jácint

A délutáni sétát a törökkori műemlékek, a dzsámik, a minaret, az ókeresztény sírkamrák, és a székesegyház megtekintése egész napos elfoglaltsággá teheti. Ha a távolabb található érdekességeknek, Idrisz Baba rókusdombi türbéjének, a tettyei püspöki reneszánsz palota romjainak meglátogatását is célba vesszük, teljes hétvégi programmá bővíthetjük pécsi kikapcsolódásunkat.

Fotógaléria