A budapesti Lengyel Intézet újra megnyitja kapuit
Witkacy arcai. Stanisław Ignacy Witkiewicz önarcképei
A Platán Galériában megrendezett kiállításon az ismert lengyel avantgárd művész, Stanisław Ignacy Witkiewicz, a fényképezés történetébe bekerült 19 legjobb és leginkább megcsodált önarcképe tekinthető meg.
Stanisław Ignacy Witkiewicz (művésznevén Witkacy) 1885-ben született Varsóban. Édesapja Stanisław Witkiewicz festő, teoretikus, a zakopanei stílus megteremtője volt. Witkacy apjához hasonlóan szintén sokoldalú művész volt, író, drámaíró, költő, festő, fotográfus, filozófus és esztéta. Alkotói pályafutását festőként kezdte, ám abban csalódott, mert azt kézműves kifejezőeszköznek találta, és a fotográfia lett a következő művészi kísérlete. Megrendezett arcképciklusai kétségkívül a performance előfutárai voltak, amelyeket a fotótörténet egyedi jelenségként tart számon. Filozófiai értekezéseket, regényeket és drámákat is írt, nagy sikerrel. Munkássága európai szinten is jelentős. A történelem áldozata lett, a német és szovjet csapatok közé szorulva 1939-ben öngyilkosságot követett el.
Stanisław Ignacy Witkiewicz portréiban a fotográfus filozófiai és pszichológiai érdeklődése mutatkozik meg, aki a szemeket középpontba állítva az alany valódi identitását kereste. A kiállításon bemutatott önarcképek a művész korai és egyben legismertebb munkái. Egy részük a Witkacyra jellemző „close-up” kompozíciós technikával készült, szűk keretek közé zárt arcokat mutat be. A fotóművészetben korábban senki sem használta ennyire következetesen ezt az azóta a filmkészítésben is alkalmazott módszert. Witkiewicz close-up-jai nemcsak újító jellegűek voltak, de hihetetlenül „metafizikus” arckifejezést is kölcsönöztek a fényképezett személyeknek.
A tátrai futárok nyomdokain
Lengyel Intézet – 1065 Budapest, Nagymező u. 15.
Megtekinthető 2021. július 30-ig, minden hétköznap 9.00 – 17.00 óra között. A belépés ingyenes.
„A tátrai futárok nyomdokain” egy úttörő projekt, amely a II. világháború idején szolgálatot teljesítő lengyel tátrai futárok emlékét eleveníti fel.
„A tátrai futárok nyomdokain” azoknak lengyel sportolóknak, guráloknak, síbajnokoknak és túravezetőknek állít emléket, akik 1939-1944 között lehetővé tették a lengyel emigráns kormány és a megszállt Lengyelországban megalakult ellenállási mozgalom közötti kommunikációt. Életüket kockáztatva – s nem egyszer életükkel fizetve – a Tátra nehezen vagy alig járható útvonalain közlekedtek.
Zakopanén és Budapesten keresztül jelentéseket és a lengyel emigráns hadseregbe jelentkező önkénteseket vittek át Franciaországba és Angliába, visszafelé fegyvert, lőszert, parancsokat és pénzt csempésztek át megszállt hazájukba.
A titkos futárszolgálat legendás parancsnoka Wacław Felczak történész volt, a lengyel-magyar kapcsolatok kiemelkedő alakja, a Lengyel Intézet barátja és gyakori vendége.
A futárszolgálat sikeressége a magyarok által nyújtott segítségen is múlt, hiszen a Budapesten felállított bázisok biztosították a hátteret a jelentéseket, dokumentumokat és pénzt szállító futároknak.
S bár mindannyian a hegyek és hazájuk szerelmesei voltak, s a Tátrát úgy ismerték akár a tenyerüket, nem kis erőfeszítésre és bátorságra volt szükségük ahhoz, hogy kijátsszák a német őrség- és kémhálózatot. Nélkülük nem sikerült volna legyőzni a németeket. Őrizzük meg emléküket, fedezzük fel újra egykori útvonalaikat!
„A tátrai futárok nyomdokain” projekt ötletgazdája és főszervezője a Történelmi Társaság Egyesület „Radosław Alakulata”, amely egy túra keretében elevenítette fel a futárok útvonalait.
A Lengyel Intézetben fotók és rövidfilm segítségével lehet megismerni a titkos futárszolgálat történetét.
