Szorongás az iskolakezdéstől

Hamarosan itt a szeptember és kezdődik az iskola. Diákok ezrei számolják vissza a napokat. Van, aki a lelkes várakozás izgatottságával, és van, aki vonakodva, netán gyomorgörccsel. A kezdeti napokat, heteket áthatja a visszatérés öröme, a barátokkal való újra találkozás, az új tanárok, tantárgyak, tankönyvek iránt érzett kíváncsiság. Azonban, ebbe az örömbe rengeteg gyereknél szorongás is vegyül. A cikkben bemutatunk három ilyen, iskolakezdéssel, iskolai napokkal kapcsolatos félelmet, és megnézzük, hogy mit tehetünk szülőként ezek enyhítésére.

Szorongás az ismeretlentől

A környezet, a körülmények megváltozása önmagában is félelmet keltő lehet. A megszokott, biztos dolgok helyébe valami ismeretlen kerül. Ilyet élhet át a diák, ha új iskolába (esetleg ezzel együtt még új városba is) kerül. Az egyik éles váltás akkor következik be a gyerekek életében, amikor óvoda után először lépik át az iskola kapuját. Új helyre fognak járni, idegenek veszik őket körül, ráadásul a szüleik nélkül vesznek részt mindebben. A napirend is megváltozik, rengeteg, eddig nem tapasztalt élmény, inger éri őket. Ismeretlen helyzetet teremthet számukra az is, ha új tanár érkezik vagy elmegy az osztályból a legjobb barátjuk. A járványhelyzet éppen aktuális állásából is rengeteg bizonytalanság fakadhat.

Természetes, hogy az ismeretlen helyzet szorongást is kelt bennünk.

Haladjunk lépésekben

Segíthet, ha a lehetőségekhez mérten az átmenet nem hirtelen történik, és igyekszünk lépésekben, együtt hangolódni a gyermekkel. Próbáljunk fizikailag és lelkileg is rákészülni az új szituációra, és minél ismerősebbé tenni számára azt. Ez jelentheti például a szükséges eszközök, tanszerek őszi ruhák, tanulósarok rendezését. Kreatívabbak füzetborítókat, matricákat, órarendeket, naptárakat is rajzolhatnak közösen. A környékkel, a leendő napi közlekedési útvonallal kisebb séták során is megismerkedhetünk az iskolakezdés előtti pár napban.

A belerázódást az is segítheti, ha vizuálisan is kifejezzük a változást.

Például az óvodás gyerek füzetére már nem a jele, hanem a neve kerül, és a játékai átkerülnek egy másik polcra. A nagyobb tanulók saját maguk alakíthatják át íróasztaluk, szobájuk elrendezését, dekorációját. A hűtőre kikerülhet az órarend, a szobában pedig újra rendszeresíteni lehet egy helyet az iskolatáskának.

Beszélgessünk

Oldja az ismeretlenség érzését, ha a gyerekeknek van némi rálátásuk, hogy mi fog velük történni. A kisebbeket több mindenről kell még felkészíteni, az új helyzetekbe kerülő idősebb diákoknak azonban már vannak korábbi tapasztalataik, amiket közösen fel tudunk idézni.

A menetrenden és a technikai tudnivalókon túl az élményeket is közelebb hozhatjuk hozzájuk, ha mesélünk a saját iskolás éveinkről, vagy számunkra ismeretlen helyzeteben szerzett tapasztalatainkról, vagy arról, hogy mi hogyan tudtuk kezelni a félelemkeltő dolgokat. A pozitív emlékeink felidézésével, megosztásával pedig felkelthetjük a gyermek kíváncsiságát, meghozhatjuk a kedvét, növelhetjük a motivációját.

Beszélgessünk vele az iskolakezdéssel kapcsolatos érzéseiről.

Idézzünk fel vele korábbi hasonló eseteket, például, hogy új osztályba kerülés korábban is csak az elején volt nehéz. Vegyük végig azokat a pillanatokat, ahogyan beilleszkedett az új közegbe, amikor jól érezte magát a programokon. Emlékeztessük, hogy milyen ügyesen megoldotta a feladatokat és még barátokat is tudott szerezni. Nem lesz ez másképp az új helyen sem. Éreztessük vele, hogy akkor is szeretjük, ha nehéznek érzi az első napokat, és több időbe telik neki, amíg belerázódik az új menetrendbe.

Fotó: Luisella Planeta/Pixabay

Teljesítményszorongás

A tanévkezdés nem csak a naptári évben jelent mérföldkövet, hanem a személyiségünk fejlődésében is új állomás. Már az elsősöknek is rengeteg új készséget kell elsajátítania, amire ráépül a többi, pl. írás, olvasás, számolás. Idősebbeknél, a tanulmányok előrehaladtával a teher csak egyre növekszik, jönnek a dolgozatok, témazárók, néhány hónap múlva a bizonyítványosztás. A nyolcadikosok már a pályaválasztás, a felvételi vizsgák, a gimnazisták pedig az érettségi stresszét is átélhetik a diákok.

A különféle iskolai feladatok végrehajtása során a tanulóknak a teljesítményhez, a sikerhez és a kudarchoz, valamint a saját kompetenciákhoz való viszonya is fejlődik.

Alsóbb évfolyamosok elsősorban arra figyelnek, hogy jól tegyék a dolgukat és megfeleljenek az elvárásoknak. A későbbi években ez a megfelelési kényszer tovább fokozódhat, ahogyan bővül az elvárások palettája (pl. érettségi, nyelvvizsga, osztályzatok, amik már számítanak a továbbtanulásban). A végzős évfolyamokban a jegyek kiemelt jelentőséggel bírnak, tétjük van, hiszen az egyetemre való bekerülés is múlhat rajtuk. Hajlamosak vagyunk általában is az elért eredmények alapján, iskolai környezetben pedig a szerzett osztályzatok alapján értékelni magunkat, ahelyett, hogy a befektetett munkát vennénk figyelembe.

Kompetenciaérzés erősítése

Nem csoda, hogy az év előrehaladásával a teljesítményszorongás is fokozódhat a diákokban. Szülőként vizsgáljuk felül a saját magunk által támasztott követelményeknek a realitását. Emellett annak az érzésnek az átélésében támogathatjuk a gyermeket, hogy képesek megtanulni a leckéket, elvégezni feladatokat, megoldani nehézségeket.

Az iskolás évek alatt az önálló feladatvégzést, problémamegoldást is tanuljuk. Szülőként már a kezdetektől támogathatjuk ezt a folyamatot, kezdetben kisebb (például a gyerek önállóan pakolja be az iskolatáskáját), később összetettebb feladatokkal.

Ha a diákokat bátorítják, akkor erősödik a kompetenciaérzésük.

Ha azonban gúnyolják őket teljesítményükért vagy büntetést kapnak, alacsonyabb önértékeléssel vagy a kisebbrendűség élményével fognak gyarapodni, amelyet sokáig cipelhetnek magukkal.

Figyeljük a jeleket, hogy mekkora mértékben jelentkezik a teljesítményszorongás. Elég-e, ha beszélgetünk vele a témáról, vagy olyan erősebb tünetek, testi jelzések is keletkeznek (pl. indulás előtti időhúzás, sírás, indokolatlannak tűnő fáradtság, ingerlékenység, kedvetlenség, hányinger, fejfájás, gyomorgörcs), amikkel kapcsolatban érdemes szakember véleményét kikérni.

Szülőként fontos tudatosítani a gyerekekben, hogy a szeretetünk irántuk nem az iskolai teljesítményük függvénye.

Akkor sincsen baj, ha rosszabb jegyet szereznek vagy nem olyan ütemben fejlődnek, haladnak, ahogyan a többiek. A fontos az, hogy megtanulják, hogy képesek helyzeteket kezelni, és idővel megtérül a befektetett munka. Ezt kifejezhetjük azzal is, ha például a motiválás jegyében nem magát az osztályzatot, hanem a gyerek erőfeszítéseit, kitartását, szorgalmát jutalmazzuk.

Üllõ, 2021. augusztus 2.
Kiszállításra váró tankönyvek Üllõn, a Könyvtárellátó Nonprofit Kft. (Kello) raktárában 2021. augusztus 2-án. Ezen a napon kezdik meg a tankönyvek kiszállítását az iskolákba; a kormány a kiadványok ingyenességével 13 milliárd forintnyi kiadást vesz le a magyar családok válláról.
MTI/Máthé Zoltán

Társas helyzetektől való szorongás

A serdülőkorba lépve a gyerekeket elkezdi foglalkoztatni az őket körülvevő társas környezet, a kortárs kapcsolatok, a barátok, a szerelmek. A tanulók az iskola közegében kezdik el megtapasztalni a másokhoz való alkalmazkodást, a kapcsolatok építését és ápolását, a társas együttélés szabályait, miközben az empátiás, az együttműködési, a kommunikációs és a konfliktusmegoldó készségeik is fejlődhetnek.

Az is előtérbe kerül, hogy mások milyennek látják őket. Keresik a megfelelő szerepeket maguk számára, akár az öltözködés, akár a zenei ízlés, akár az értékrend vagy a viselkedés terén is. Nem szeretnének gúnyolódások céltáblájává vagy nevetségessé válni. Az időszak fő kérdése, hogy „Ki is vagyok valójában?” Ez a próbálgatás időszaka, a sok lehetséges alternatíva igyekeznek megtalálni saját magukat, identitásukat.

A formálódó én számára kiemelt jelentőséggel bírnak a kortárs visszajelzések.

Mások véleménye, reakciói (pl. csúfolás, kiközösítés, bántás) miatt sokan szorongást élnek át, amely a hangulatukra, közérzetükre is hatással van, és a közösséghez való kapcsolódásukat is megnehezítheti. Erőteljesebb esetben fizikai tünetek (pl. hevesebb pulzus vagy izzadás) is társulhatnak, vagy a szorongás érzése szociális fóbiává is fejlődhet.

Erősítsük az önértékelést

Egyén- és helyzetfüggő, hogy milyen technikák vagy lépések válnak be ilyen esetekben. Az énkép alakulásának idején többet adunk mások véleményére, pozitív és negatív visszajelzéseire. Szülőként saját bátorító visszajelzéseinkkel is sokat tehetünk, mert ezzel támogathatjuk őket önmaguk megtalálásában. Fontos, hogy ezeket azonban nem lehet erőltetni, és

nem kell mindenáron a gyenge teljesítményt is megdicsérnünk,

tehát hitelesnek kell tudnunk maradni ebben.

Azzal is segíthetjük a folyamatot, ha lehetőséget teremtünk arra, hogy változatos, iskolán kívüli helyzetekből is be tudjanak építeni visszajelzéseket. Például, a rájuk bízott otthoni feladatok sikeres elvégzése alapján tudatosíthatjuk bennük erősségeiket.

Gyakorlatokkal, tréningekkel, szakkörökkel célzottan is lehet fejleszteni a magabiztosságon, határozott fellépésen (pl. színjátszó kör, kommunikációs tréning). A csoportfoglalkozásokon megtanulható például, hogyan kezdeményezzünk beszélgetést ismeretlenekkel, hogyan használjuk a testbeszédet, hogyan lépjünk fel határozottan, vagy hogyan kezeljük a lámpalázat szóbeli felelet, vizsga vagy prezentáció alkalmával.

Fotó: Thomas Park/Unsplash

Oldjuk a feszültséget

A stresszt és a szorongást testi szinten is próbálhatjuk oldani. A légzőgyakorlatok, relaxációs technikák is hasznosak a feszültségek enyhítésében. A rendszeres sport nem csak figyelemelterelő hatással bír, hanem jó feszültséglevezető is.

A társas támogatás, a barátok jelenléte nem csak kapaszkodót jelenthet, hogy ne egyedül kelljen részt venni az adott helyzetben vagy a nehezebb pillanatokban.

Az érzéseink, gondolataink másokkal való megosztása is segíthet kiadni a feszültséget,

és átlátni a szituációt vagy a lehetséges megoldásmódokat. Aktuálisan csillapíthatja a szorongást egy beszélgetés és a tudat, hogy valaki ítélkezésmentesen végighallgatja a félelmeinket.

Érzelmi biztonság

A szülők elérhetősége, érzelmi hozzáférhetősége fontos. Törekedjünk arra, hogy érzelmileg biztonságos légkör alakulhasson ki otthon, ahol nem minősítik, ahova nem fél hazatérni egy rossz jegy után, és ahol anélkül is megoszthatja velünk a nyomasztó gondolatait, hogy azt bagatellizálnánk.

Türelemmel, őszinte érdeklődéssel, hiteles kommunikációval sokat tehetünk, de nehezebb helyzetekben szakember, első lépésben például a tanárok és az iskolapszichológus segítségét is kérhetjük a szorongáskeltő gondolatok megszelídítésében.

Kép forrása