Királynő a magyar trónon

1382. szeptember 17-én koronázták meg Anjou Máriát, Magyarország első királynőjét. Uralkodása azonban nem vált a siker szinonimájává, az utolsó Anjouként tartjuk számon, és évszázadokat kellett arra várni, hogy ismét egy nő kerüljön Magyarország trónjára. Mária uralkodása több, regénybe illő fordulatot tartogatott. Megpróbálták a trónról letaszítani, többször vált mások hatalmi játékszerévé, mégis ő maradt állva a Magyarországért folyó harc végén.

Nő a trónon?

A középkori királyságokban egyáltalán nem volt példa nélküli, hogy nő örökölje a trónt, mint például Angliában Matilda császárné, vagy az ibériai királyságokban uralkodó királynők némelyike. Magyarországon azonban az olyan örökösödési hagyomány létezett, amely kizárta a nőket, így Szent Istvánt sem a női rokonai, Szent Lászlót sem a lánya követte, és II. István is a nővére fiát, Sault jelölte ki a trónra, aki csak félig számított Árpád-házinak.

Ennek a hagyománynak a megtörésére vállalkozott I. (Nagy) Lajos, aki a lányait kívánta megtenni örökössé, miután bizonyossá vált, hogy nem számíthat fiúgyermekre.

Az uralkodó hatalmas tekintélye elegendőnek tűnt ahhoz, hogy gond nélkül biztosítsa az öröklést a lányainak Máriának és Hedvignek. Ehhez megfelelő férjjelölteket is talált, előbbit az udvarban nevelkedő Luxemburgi Zsigmonddal, utóbbit Habsburg Vilmossal jegyezték el. Később a lengyelekkel is Mária örökösödését ismertette el.

Mária_egy_19_századi_litográfián (Wikipédia)

Nagy Lajos halála után azonban nem maradt olyan szereplő, akinek a presztízse összetartotta volna ezt a tervet. Máriát 1382. szeptember 17-én gond nélkül megkoronázták a Szent Koronával, a lengyel trón viszont elveszett. A lengyelek ugyanis nem akarták, hogy Budáról kormányozzák őket, és Hedviget koronázták meg, aki ráadásul elveszítette a jegyesét is, mivel a lengyel rendek nem kívánták Habsburg Vilmost királyuknak. A fennmaradt források szerint, amikor ez kiderült, Hedvig fejszét ragadva próbált bejutni a Krakkóban lévő tőle elválasztott vőlegényéhez, sikertelenül. Hozzá képest Mária kevésbé bizonyult temperamentumos alkatnak. Ráadásul, mivel még gyereknek számított, édesanyja, Erzsébet királyné és az őt támogató Garai Miklós nádor csoportja kormányzott.

Ligák gyűrűjében

A korabeli Magyar Királyság politikáját az ún. bárói ligák határozták meg. A bárók az ország előkelőit és nagybirtokosait jelentették, akik egy-egy cél eléréséért különböző csoportokba tömörültek, amelyeket igáknak hívunk. Ezek a ligák Nagy Lajos halála után Mária házassága kérdésében különböztek egymástól. Az előkelők jelentős része a király végakarata értelmében Luxemburgi Zsigmondot szerette volna a királynő férjeként látni.

Erzsébet királyné és Garai Miklós nádor azonban Nagy Lajos végakaratát figyelmen kívül hagyva arra törekedett, hogy Lajos orleans-i herceget, a francia király öccsét nyerjék meg Mária férjének.

Ez azonban komoly ellenállásba ütközött, mivel a francia uralkodó az avignoni pápát támogatta, a magyar király pedig addig a római pápa híve volt. A harmadik nagyobb csoportot azok képezték, akik szerint hibát követtek el Mária megkoronázásával, és egy másik Anjout, a sokáig Magyarországon élő és rátermettségével már bizonyító Kis Károly nápolyi királyt látták volna a trónon. Őket egy testvérpár, Horváti János macsói bán és Horváti Pál pécsi püspök vezette.

Liezen-Mayer Sándor Erzsébet és Mária Nagy Lajos sírjánál (Wikipédia)

A szembenálló feleket Erzsébet királyné Pozsegaváron próbálta kibékíteni, de a tárgyalásnak teljes kudarc lett az eredménye. Zsigmond távozott és fegyverkezni kezdett. A Kis Károlyt a trónon látni óhajtó liga elküldte Horváti Pált Nápolyba, és meghívta Kis Károlyt Magyarországra. Bár Károlyt a felesége óvva intette a magyarországi vállalkozástól és ezért a források szerint meg is verte a királynét, rábólintott a magyar trónra. 1385 szeptemberében szállt partra Magyarországon és ellenállás nélkül haladt Buda felé.

Erzsébet gyorsan kiegyezett Zsigmonddal, hátha tud fegyverest támogatást ígérni, és októberben összeadták Máriával.

Károlynak azonban ekkorra már túl sok híve volt. Zsigmondot az ígéretek ellenére nem koronázták meg, így elhagyta a budai udvart. A sebtében összehívott országgyűlésen Erzsébetéknek nem maradt elég támogatója, így Székesfehérvárra siettek Károly elé, ahol Mária lemondott a trónról. Károly nem vetette fogságba őket, hanem közösen vonult be velük Budára, és a királyi palotán belül is szabadon mozoghattak és érintkezhettek bárkivel.

Holtak serege

Az utóbbi végzetes hibának bizonyult. Károlyt ugyan 1385. december 31-én királlyá koronázták, de Erzsébet mindvégig szervezkedett ellene. Talált is egy megfelelő személyt, Forgách Balázst, akit megbízott egy merénylet végrehajtásával. Erzsébet 1386. február 7-én magához kérette Károlyt azzal a hírrel, hogy üzenetet kapott Zsigmondtól.

A gyanútlan király elment a találkozóra, ám a beszélgetés egy pontján, Garai Miklós egy kacsintással jelt adott, és ekkor Forgách Balázs egy kétélű tőrrel súlyosan megsebezte a királyt.

Egy másik merénylet: Zách Felíciánt egy bicellusszal ölik meg a Képes Krónikában (Wikipédia)

A király nem halt meg azonnal, hanem maga után vércsíkot húzva, ingadozó léptettek elhagyta a termet. A budai várat közben Garai Miklós emberei foglalták el Károly zsoldosaitól. Horváti János csak annak köszönhette a megmenekülését, hogy embereivel kiverekedte magát Budáról. Horvátiék pártja nyílt lázadásba kezdett, és nem ismerték el Máriát királynőjüknek. A sebesült Kis Károlyt Visegrádra vitték, és vagy a sebeibe halt bele, vagy Erzsébet pártja “segített rá” a halálára.

Garai Miklós nádor védi Erzsébetet és Máriát (festmény) /Wikipédia/

A kedélyek lecsillapítása végett Mária és Erzsébet a Délvidékre utazott, ám csekélyebb kíséretükre Diakovár közelében 1386. július 25-én  lecsaptak a Horvátiak: Garai Miklós és Forgách Balázs életüket vesztették a csetepatéban. Mária és Erzsébet Novigrad várában fogságba került,  távollétükben viszont a Horvátiakkal ellenséges előkelők kiegyeztek, és 1387. március 31-én megkoronázták Zsigmondot. A Horvátiak tábora fogyatkozni kezdett, ráadásul a fogságból Erzsébet is szervezkedett.

Horváti János ezért drasztikus lépésre szánta el magát: Mária szeme láttára megfojttatta Erzsébetet.

Királynőből királyné

Mária végül a velencei flottának köszönhette a szabadulását, amely elfoglalta Novigradot és hazatérhetett Zsigmondhoz. A királynői szerepet a továbbiakban nem ambicionálta, Zsigmond mellett királynévá vált. Ellenfeleiről azonban nem feledkezett el: amikor 1394-ben hosszú ellenállást követően a Horváti-testvéreket elfogták, Horváti Jánost az ő sugalmazására Pécs városában lófarkához kötve hurcolták végig, majd felnégyelték. (A pécsi püspök csak az egyházi méltóságának köszönhette a megmenekülését). Az irodalmi alkotásoktól eltérően a történelmi források arra utalnak, hogy Zsigmonddal kiegyensúlyozott kapcsolatot ápolt, sok időt töltöttek együtt, és később a király is az első felesége mellé temetkezett, Váradra.

Mária 1395-ben terhesen részt vett egy udvari vadászaton, ekkor érte baleset, amelyben mind ő, mint a születendő gyermeke meghalt.

A krónikákban Mária uralkodásáról meglehetősen sötét kép maradt fent. A “nőuralomnak” nevezett időszak emléke miatt a magyarok évszázadokig nem választottak többet királynőt a magyar trónra. A török fenyegetés növekvő árnyéka pedig mindennél fontosabbá tette, hogy a magyar trónon egy fegyverforgató, harcra képes király üljön.

Érdemes elolvasni495 éve történt: tíz tény, amit nem jól tudunk a mohácsi csatáról