Dél-Erdélyben jártunk, Déva várában

A vár történetéről érdekes módon nem a történelem könyvek tesznek említést először, hanem az általános iskolai magyar órán találkozhatunk vele.

Tizenkét kőmíves összetanakodék,
Magos Déva várát hogy felépítenék,

A Kőmíves Kelemen és társai tettét elmesélő népballadát minden diák ismeri, mely nem épp vidám történet: a Déva várát építő mestereknek ugyanis Kelemen asszonyát kellett feláldozniuk ahhoz, hogy a várat sújtó, a nappal felépített falrészeket éjszaka ledöntő átok megszűnjön. Déva kitalált keletkezésének története ugyanúgy tartható rejtélyesnek és tragikusnak, mint ahogyan 1849-ben bekövetkezett pusztulása, amikor ismeretlen okokból robbanás következtében, sok magyar honvéd életét kioltva, falai leomlanak.

A vár látképe az alsó udvarról, Fotó: Mayer Jácint

Déva vára a Maros bal partján, a város északi részét uraló 371 méter magas vulkanikus várhegy –napjainkban természetvédelmi terület– csúcsán terül el. Az ovális, kelet-nyugat irányban elnyújtott alaprajzú erődítmény ma felújított állapotban várja a látogatókat. A vár szerkezetében három különböző korból származó védőfalat lehet megkülönböztetni, amelyek, a magaslatokra épült középkori várakra jellemzően, spirális rendszert alkotnak. A külső várfalat az annak nyugati szakaszán nyíló, alsó -, más néven Császár-kapu, valamint a néhány száz méterrel feljebb található középső kapu védi. Az vármagot kerítő, középső védőfal déli részét egy hengeres torony fedezi, az ún. Bethlen-bástya. A középső védőfal kőoszlopokra helyezett gerendahídon át megközelíthető kapuja –a külső kapu– az északnyugati oldalon található, csakúgy, mint a felső váré. A belső várudvar déli részén húzódik az emeletes palota, amely kezdettől fogva a várúr reprezentációját szolgáló helyiségeket és annak lakását foglalta magába.  A belső várudvar északi szélét egy másik emeletes épület képezte, amelynek nyugati homlokzata a vár belső kapuját is magába foglalta. Az egymással szemben elhelyezkedő, két emeletes épületet nyugaton egy kazamatasor kapcsolja össze.

Gyilokjáró és a felső vár leomlott falszakasza, Fotó: Mayer Jácint

Déva vára az egyike volt az országot romba döntő tatárjárás után, az újabb invázió elkerülésének megelőzésére emelt erősségeknek. Első említése 1267-ben történik, amikor „Castrum Dewa” alatt megütközik egymással IV. Béla és trónkövetelő későbbi király, V. István hada. Zsigmond uralkodásáig a terület többször váltakozva, hol királyi, hol az erdélyi vajdák birtokának számít, amikor is az uralkodó eladja és magántulajdonná válik. Tulajdonosai között érdemes megemlíteni az Újlakiakat, a Hunyadiakat, Szapolyai Jánost, a Báthoryakat, vagy Bethlen Gábort. Védelmi rendszere nem éri el azt a szintet, amit a török háborúk megkívántak, nem számít komoly erősségnek, szerencsére azonban az oszmán támadások nem érik el. A Rákóczi-szabadságharc alatt 1704 és 1706 között az erdélyi kurucság kezén volt. Az ezt követő időszakot a közvélemény a várrombolások korszakaként ismeri, azonban Déván pont az ellenkezője történik, erődítenek és fenntartják a vár katonai használatát egészen az 1848-49-es szabadságharcig. A vár hirtelen bekövetkező, tragikus pusztulásának nem ismeretesek a körülményei. 1849. augusztus 13-án a várat birtokló honvédcsapatok lőszerraktára felrobban az erődítés javát elpusztítva, több mint 100 magyar katona halálát okozva ezzel. Néhány nap múlva pedig az erdélyi magyar harccsoport, Bem és Guyon seregének a már felmorzsolódott maradványai itt, Déván teszik le a fegyvert a császári csapatok előtt.

A középső védőfal és a felső vár kapuja, Fotó: Mayer Jácint

Meg kell említeni a vár leghíresebb fogvatartottait is. Itt raboskodott Izabella királyné parancsára Dobó István, az egri vár egykori kapitánya, valamint vár börtönében szenvedte el rabsorsát Dávid Ferenc, Erdély első unitárius püspöke, aki itt halt meg 1579. november 15-én.

Látkép a telekabin állomásáról, Fotó: Mayer Jácint

2003-ban a várhegyet hollywoodi stílusú hatalmas felirattal látták el, amin a Deva településnév volt látható. A kiírás sok kritikák kapott otromba ízléstelensége miatt. 2008-tól 2016-ig nagyszabású feltárási és helyreállítási munkák is kezdődtek az erőd területén, melynek eredményeként a 19. századi robbanás törmelékeit eltávolították, a falakat a középső-várig kijavították, turistabaráttá tették. A vitatott, giccses feliratot is eltávolították.

Út a középső kapuval, Fotó: Mayer Jácint

A hegytetőre 2005-től telekabinnal, egy felvonóval is feljuthatunk, így a nehezebben kirándulók is könnyen meg tudják tenni a parkolótól számított 160 méteres szintkülönbséget. A látnivalók viszont nemcsak a tetőn várnak minket, hanem a spirálosan felvezető jól kiépített, eredeti falszorossal védett út is rendelkezésre áll a Császár – és a középső kapun keresztül. Ha felfelé a könnyebb utat is választjuk, lefelé semmiképpen nem érdemes kihagyni a szépen helyreállított műemlék alsó, mutatós részeit.

Galéria