10 régi városfal képeken

A városias lét a mai embernek összefügg a modern világ életformájával, azonban ismertek voltak a többemeletes házak, csatornák, közösségi terek már az ókorban és az azt követő középkori ember számára is.

A kőszegi Öregbástya, a Zwinger, Fotó: Mayer Jácint

Nyugat-Euróbában a 10-11. század komoly társadalmi változásokat hoz. Terményfelesleg okoz gazdasági fellendülést, megugrik a népesség létszáma. A kereskedők engedélyt kérnek a földesuraktól védhető központok létrehozására és elkezdődik a városiasodási folyamat. Főbb helyszínei a fontosabb útvonalak mentén, régi római városok helyén, egyházi vagy királyi központokban, folyami átkelőknél, tájegységek találkozásánál, vagy bányavidékeken találhatóak. A városi jogállású települések az alapítótól önkormányzati, adózási és vámkedvezményi privilégiumokat kaphattak.

A soproni Tűztorony, a város kapuja, Fotó: Mayer Jácint

Jogi értelemben a Magyar Királyság területén a 12-13. század fordulójától jelennek meg a középkori városok, azonban virágzásuk és számuk növekedése csak a tatárjárást követően indul meg. A városiasodás folyamatában fontos állomást jelentett a számukra előírt védelmi célú rendelkezések. A tatárjárás folyamán kiderült, hogy csak a kőfalakkal jól kiépített városerődítéseknek van esélye komolyabb ellenállásra, így a kezdeti palánkfalakat felváltva a 14. századtól általánosságban már elmondható, hogy falsíkból kiugró tornyok és bástyák nyújtják a védelmet. A legsebezhetőbb pontokat, a kapukat különösen megerősítik, ezeket árok, felvonóhíd, kaputorony, néha egy barbakán védi. Esetenként a városfalon belül még egy vár, vagy erődített templom található, mely az utolsó védelmi vonalként funkcionálva a városszéli falakhoz csatlakozik. Illetve egy nagyobb vár előterében található város is lehet fallal külön övezett.

A sümegi Tarisznyavár, a város kapuja, Fotó: Mayer Jácint

A 15.századtól a szolgálatot a falakon főleg a céhek látták el, akik többnyire kijelölt szakaszokra, tornyokra felügyeltek. Ezek a bástyák és védművek azokról a céhekről kapták elnevezésüket, akik karbantartották őket békeidőben és veszély esetén a védelmet ellátták. Így csizmadiákról, kádárokról, szűcsökről neveztek el létesítményeket.

A középkort követően már egyre elavultabbnak számítanak az ilyen típusú városfalak, melyek komolyabb ostromnak ellenállni nem tudnak. Megváltozik az erődítési stílus is. Nagyobb jelentőségű központokat modern rendszerű erődvárosokká építenek át, mint például Győrt, Érsekújvárat, vagy később Temesvárt, míg ezzel ellentétben a sok helyen megmaradt régi városfalak a kuruckort követően már csak gátolják a települések terjeszkedését, így többnyire teljes terjedelmükben lebontják őket, és köveiket alapanyagnak használják fel az új lakóházak építésénél.

A pécsi városfal egyik tornya, Fotó: Mayer Jácint

Magyarország leglátványosabb városerődítései Pécsen, Sopronban és Kőszegen találhatóak. Itt a régi városmagot körülölelő védművek hosszú szakaszon körbejárhatók, látványos kaputornyokkal, bástyákkal tekinthetőek meg, a többi hely műemlékkel kiegészítve pedig egész napos programot jelenthetnek. Sárospatakon és Sümegen tekintélyes falrészeket találunk, és mindegyik esetében a vár meglátogatásával érdemes összekapcsolni a kirándulásunkat, melyet nyugodtan tervezhetünk egy délután hosszúságúra. Székesfehérvár, Vác, Pest és Buda esetében kiegészítő programként ajánljuk inkább, hiszen itt csak csekélyebb építészeti motívumokat találhatunk. Mivel azonban ezek nem annyira felkapottak, így megtekintésük mindenképpen érdeklődésre tarthat számot. Témánk legkevésbé ismert résztvevője Fertőrákos, Magyarország egyetlen olyan faluja, melyet városfal övezett a középkorban. Külön jellegzetessége a püspöki rezidenciával rendelkező községnek, hogy városfala eredetileg sem volt egybefüggő, hanem csak északról és délről védte a települést, ugyanis kelet felől a Fertő mocsara, nyugat felől a meredek domboldal és a Rákos-patak jelentett természetes akadályt.

Fertőrákos, Fotó: Mayer Jácint

A Magyar Királyság leginkább a török hódoltsági területeken kívül eső részeken tudta épségben megőrizni városait, melyek ma többnyire más államokhoz tartoznak.  Így kerültek országunk hajdani gazdagságát mutató erődített városok: Ruszt, Kismarton, Szalónak az ausztriai Őrvidékhez; Pozsony, Nagyszombat, a bányavárosaink, a cipszer- és más központjaink a szlovákiai Felvidékhez; Erdély fővárosa, Kolozsvár, és a szász nagyvárosok, köztük Brassó, Segesvár, Nagyszeben, Beszterce mai Romániához.

Galéria