A Szent Korona Habsburg hamisítás áldozata lett?

A Szent Korona meghamisításáról manapság egyre szélesebb körben megvan győződve a közvélemény. Sőt még a bűnösök is ki lettek jelölve a Habsburgok személyében. II. József császár, a “kalapos király”,  a koronát Bécsbe vitette és ott meghamisíttatta. De vajon valóban az osztrák uralkodóház parancsára változtatták meg a Szent Koronát?

A Szent Korona meghamisítása először

A Szent Koronáról számtalan elmélet volt forgalomban a történelem során, olykor azonban a közvélemény és a szakemberek tudása közé mély szakadék vésődött. A 19. század végére az az általános kép terjedt el, amely a történeti források egy részéből világosan kiolvasható volt: a Szent Koronát II. Szilveszter pápa parancsára készíttették, és I. (Szent) Istvánt koronázták meg vele.

1880-ban  lehetőség nyílt a Szent Korona tudományos vizsgálatára. Ipolyi Arnold vezetésével egy bizottság vizsgálta meg a koronázási jelvényeket. Ennek a bizottságnak a tagjai a korszak jeles magyar tudósai közül kerültek ki, többek között Henszlmann Imre, Pulszky Károly, vagy Hampel József is részt vett a munkájában. A tudósok szkeptikusan nyilatkoztak a széleskörben elterjedt nézetről Szent István koronájával kapcsolatban.

A Szent Korona hátulról, Konstantin, Dukász Mihály és Geobitzász zománcképeivel (Wikipédia)

A magyarországi napilapokban, a részletek kiszivárgásának a hatására heves vita bontakozott ki. Az igazi bombát azonban Jean de Bonnefon francia régész dobta le, amely 1907. április 3.-án jelent meg a párizsi Le journal hasábjain. Ebben olyan idézetek is szerepeltek, mint

“A hamis korona, melyről beszélek, Budán van, Magyarország szent fővárosában. …Hamis koronánk egyszerűen Magyarország Szent Koronája, melyet évszázadok óta csendben tisztel a nép.”

“Amit Budán mutatnak, pontosabban amit gondosan rejtegetnek, az egy halom teljesen eltérő eredetű, és korú zománclap, kő, és ötvösmunka.”

“…A hamisítás nyilvánvaló szándékával. A legenda nem naiv. Előre megfontolt, akár egy bűntény.”

A magyarokra nézve sértő hangvételű írásnak komoly visszhangja lett Magyarországon. gyesek még a magyar tudósokat is megvádolták, hogy a külföldiek kezére játszottak az istváni korona elméletével, mikor mentegették a pápai koronaadományozás elméletét. Valójában a koronát vizsgálók kifejezték szkepticizmusukat a Hartvik-féle Szent István legendában leírtakkal kapcsolatban. A hivatalos szervek ügyetlenül rejteni igyekeztek a koronát a felháborodást követően, hiszen az mégiscsak a Habsburg-uralkodó jogalapját jelentette a magyar trónra. Ez azonban sokakban csak a gyanút erősítette. Később, miután az indulatok lecsillapultak, az istváni koronaküldés elmélete lekerült a napirendről, mind a szakemberek, mind a laikus koronakutatók elvetették, hogy Szent István kapta volna meg először a Magyar Szent Koronát.

A Szent Korona meghamisítása ismét

Miután a Szent Korona sok hányattatás után 1978-ban ismét magyar földön lehetett, lehetőség nyílt modern eszközökkel és többféle szakma bevonásával megvizsgálni. A vizsgálatok azonban több kérdést vetettek fel, mint amennyit megválaszoltak. A Szent Korona történelmének vizsgálata azóta is két, markánsan eltérő álláspont osztható. Az egyik álláspont szerint, amelyet a hivatásos szakemberek zöme is oszt, a Szent Korona két részből áll, az egyes kutatók közötti eltérések legfeljebb a korona összeillesztésének dátumában tér el. A másik álláspont szerint viszont a Szent Korona egységes tervezésű mű, minden olyan részlet, amely ennek ellentmond, későbbi beavatkozás műve. E későbbi beavatkozás valójában hamisítás, amelyet a Habsburg uralkodóház követett el. Az egyes kutatók közötti részletekben természetesen akadnak eltérések, de a Habsburgok felelősségét közülük nem vitatja senki.

A Szent Korona meghamisításának újkori teoretikusa Pap Gábor szerint a Habsburgok tetették fel a koronára Dukász Mihály, Konstantin és Geobitzasz zománcképeit, megtörve ezzel az eredeti ikonográfiai programot. Mivel Révay Péter koronaőr 1613-ban még Szűz Máriát írta le a három zománckép helyén, 1790-ben Weszprémi István pedig már látta őket a Szent Koronán, ezért logikus, hogy a csere a két időpont között történhetett. A Szent Koronához nem volt könnyű hozzáférni, így arra akkor kerülhetett sor, amikor II. József Bécsbe vitette. Csomor Lajos tudni véli azt is, hogy ez a bizonyos Szűz Mária-kép azonos azzal, amelyik a khakuli triptichonon található.

A khakuli triptichon Szűz Mária képe (Wikipédia)

Pap Gábor szerint nemcsak ideológiai oka volt II. Józsefnek a Szent Korona meghamisítására. Az 1780-as években II. (Nagy) Katalin cárnő, és az orosz diplomácia terveiben megfogalmazódik a balkáni terjeszkedés terve. II. József felé már 1782-ben eljuttatnak egy tervezetet, amely arról szólt, hogy az osztrák, és az orosz hadsereg közös erővel megszállja a balkáni oszmán területeket, és ott újjáélesztik a Bizánci Császárságot. II. József először visszautasítja az ötletet, majd később mégis beleegyezik, és megindítja az oroszokkal közösen a háborút az oszmánok ellen. Ez a háború végül kudarccal végződik, de II. József azért rakatta fel a császárképeket a koronára, hogy ezzel legalizálja bizánci trónigényét, és a majdani Bizánci Császárságnak a koronája a Magyar Szent Korona legyen.

A Szent Korona meghamisítása az új ismeretek tükrében

Nemrég jelent meg az MTA BTK TTI Lendület Szent Korona munkacsoport gondozásában Révay Péter országtörténetének fordítása és kritikai kiadása. A Telex terjedelmes cikkben számolt be az új mű hatásáról. Révay Péter munkája azért érdekes, mert évszázadokig meghatározta a Szent Korona történetének kutatását. Ő vetette fel azt is, hogy a Szent Korona Nagy Konstantin császár készíttette el.

„Tehát a korona alsó részén lévő abroncsra Konstantin rávésette saját képmását némely görög császárokkal együtt, egyéb körülmények mellett annak bizonyságául is, hogy a hálás utókor elsősorban neki köszönje ezt a jeles ajándék koronát”

Konstantin neve azért érdekes, mert Révay Péter ezt az elméletét arra alapozta, hogy a Szent Korona alsó részén a ‘Kons’ feliratú zománckép Konstantin császárt rejti. Abban viszont egyetértés mutatkozik a Szent Koronával foglalkozó kutatók között, véleménytől függetlenül, hogy a három zománckép, Konstantiné, Geobitzaszé és Dukász Mihályé együtt került fel a Magyar Szent Koronára. Ha viszont Révay már 1659-ben említi a korona képei között, akkor a Habsburg hamisítás teóriája kizárható. A koronaőr álláspontja ráadásul nem következetes: míg műve korábbi kiadásaiban csak Szűz Máriát említette, később Konstantin császár is “betolakszik” a képbe, pedig egyszerre nem lehettek jelen a koronán.

A koronahamisítás indokaként felhozott orosz-osztrák történet pedig több ponton sántít. Bár Nagy Katalin cárnőnek valóban voltak ilyen tervei, sehol nem hangzott el, hogy a majdani Bizánci Birodalom uralkodóját a Magyar Szent Koronával kellene megkoronázni. Sőt, élére egy orosz herceget szántak. A Habsburgoknak pedig esze ágában sem volt az uralmuk jogalapját képező Szent Koronát kiadni a kezükből, még II. Józsefnek sem. Erre utal az is, hogy Lengyelország 1772-es első, és1795-ös harmadik felosztásakor a magyar korona jogán tartottak igényt Galíciára. Az pedig valószínűtlen, hogy egy ilyen erős területszerzésre alkalmas szimbólumot kiadjanak a kezükből az oroszoknak.

Úgy tűnik tehát, hogy a Szent Korona II. József általi meghamisításának elmélete megbukott. Hogy miként magyarázható mégis a három zománckép jelenléte a Szent Koronán, az alighanem további kutatások tárgyát fogja képezni.

Érdemes elolvasniIV. Károly száz éve vívta a budaörsi csatát