Egy magára hagyott gyöngyszem: Vitányvár

Kellemes, kisgyermekkel is könnyen megjárható célpontot jelent a Vértes-hegység északi részén, Tatabánya közelében található Vitányvár. Egy vár, amit lelkes civilek és régészek próbálnak megmenteni az enyészettől, hamár a műemlékvédelmet vezető kormányzat megfeledkezett róla…

A jelentős, részben feltárt de állagmegóvásra váró vár szabálytalan alaprajzű, belsőtornyos erődítmény volt, amit vélhetően a Vértesben jelentős birtokokkal rendelkező Csák nemzetség emeltet a tatárjárás után. Később a már királyi kézen lévő várat Zsigmond király elzálogosítja.

A 15. században sűrűn gazdát cserélő erődítményt végül a török is ostromolja 1529-ben, 1543-ban pedig el is foglalja. Az erődítmény a Közép-Dunántúl sok erősségéhez hasonlóan – némi képzavarral élve – a frontzónában van. Többször gazdát cserél, végül Pálffy Miklós országbíró, hadvezér a 15 éves háború folyamán – Tata és Győr elfoglalása mellett Vitányvárat is visszaszerzi a törököktől.

Kellemes sétával lehet megközelítani a várhegyet. Fotó: Hellomagyar.hu

Ekkora azonban a várat védelmi rendszereitől megfosztják, felrobbantják, megakadályozva ezzel, hogy a török visszatérjen a várba. Hadi jelentőségét ezzel elveszíti a vár, a hódoltságot követően pedig az Esterházy-család szerzi meg a területet.

Az elhagyatott erődítmény kisebb részét építkezési céllal elhordják, ugyanakkor még mindig jelentős romjai több emelet magasságban a mai napig állnak. Kérdés, hogy meddig…

Ennek ellenére az óriási turisztikai lehetőségeket rejtő várat egyszerűen kihagyták a Nemzeti Vár és Kastélyprogramból.

Civilek és régészek mentik, ami menthető

Régészeti feltárása és állagmegóvása a tatai Kuny Domokos Megyei Múzeum irányítása mellett történik, a vár tisztán tartásáról és a növényzet “megrenszabályozásáról” a Vitányvár Baráti Kör gondoskodik.

Megközelíteni legegyszerűbben autóval a Tatabányai Rugógyár parkolója felől lehet (a gyár 1953-56 között munkatábor volt), ahonnan kellemes, három kilométeres túra után érünk a várhoz.

Bár magasan állnak a falai, a sűrű erdőben “megbújik” az erősség, szinte csak az utolsó pillanatban lehet észrevenni a falakat. Ugyanakkor a kirándulók figyelmét a helyszínen is felhívják arra, hogy a vár környékén fokozott óvatosságra van szükség, a váralakra senki nem másszon fel, a deponált kőhalmokkal elzárt területekre pedig senki ne lépjen, hiszen a vár nagy része ma is régészeti feltárás alatt áll. Ami remélhetőleg egyszer a jövőben folytatódni fog, ha végre az állam is úgy akarja…