Várkörút Sopronban – séta a középkor városában

Mi jut eszünkbe, ha Sopron nevét halljuk? A kékfrankos, az ászok sör, esetleg a népszavazás.

Sopron belvárosa, Fotó: Mayer Jácint

Sopron Magyarország legépebben megmaradt középkori városa, római emlékeivel, városfalával, gótikus és más régi stílusú templomaival, árkádos udvaraival, sokszázéves házaival. A vidék szerencsés pozíciójának köszönheti, hogy soha nem tartozott a félreeső jelentéktelen helyek közé. A széles völgyön áthaladó kereskedelmi utak folyamatos kapcsolatot teremtettek a közelebbi és távolabbi területekkel is.

Római emlékek és a városfal, Fotó: Mayer Jácint

A városias lét a mai embernek összefügg a modern világ életformájával, azonban a többemeletes házak, csatornák, közösségi terek már ismertek voltak az ókorban és az azt követő középkori ember számára is. Sopron várossá fejlődése az első század végén kezdődött, a római légiók megjelenésével. Kezdetben kicsiny polgárváros (Scarbanita) volt majd a Borostyánkő út itteni szakaszának megépítése gazdasági fellendülést hozott, és a települést ovális kőfallal vették körül, melynek vonala a mai napig meghatározza a város arculatát.

A soproni városfal kisrondellás szakasza, Fotó: Mayer Jácint

Jogi értelemben a Magyar Királyság területén a 12-13. század fordulójától jelennek meg a középkori városok, virágzásuk és számuk növekedése azonban csak a tatárjárást követően indul meg. A mongol invázió idején kiderül az is, hogy csak a kőfalakkal jól kiépített városerődítéseknek van esélye komolyabb ellenállásra, így a kezdeti palánkfalakat felváltva a 14. századtól elmondható, hogy a falsíkból kiugró tornyok és bástyák nyújtják a védelmet. Sopron is ebben az időszakban nyer erős védművekkel, árkokkal ellátott többgyűrűs, kőből épített városfalat. Megerősödését mutatja, hogy vásártartási és vámszedési jogot is szerez, német kereskedők, kézművesek telepednek le a városban, és Sopron elindul többemeletes lakóházaival, palotáival a meggazdagodás útján.

A Káptalan-terem, Fotó: Mayer Jácint

A városban élénk kulturális és politikai élet folyt, több országgyűlés és királykoronázás is színesítette a város életét. Három ízben (1622, 1625 és 1681) koronázóváros volt, és ellentétben a közismert koronázóvárosokkal, Székesfehérvárral és Pozsonnyal, itt háromszor közszemlére is tették itt a Szent Koronát (1463, 1622, 1681). A magyar törvényhozás pedig hatszor ült össze falai között. A török hadak nem tudják elfoglalni, ellenállt Bocskai István seregének is, azonban Bethlen Gábor erdélyi fejedelem és Thököly Imre kuruc hadai előtt megnyílnak kapui. A Rákóczi-szabadságharc alatt több kuruc ostromot ver vissza, és egyik utolsó hadászati mozzanata szolgáltatja az alapot a város híres borászati legendájának a „kékfrankos” megszületésének.

A történet szerint 1809-ben a helyieknek el kellett szállásolniuk Napóleon katonáit, és ételt, italt adni nekik. 4 deci bort utaltak ki minden katonának, akiknek ez, – érthető módon – nagyon kevés volt. Ezért többet akartak venni, de a soproni borosgazdák (poncihterek) az akkor forgalomban lévő bankók közül csak az értékesebb, kék színű pénzt fogadták el érte.

A kuruckort követően a városerődítésekről általánosságban elmondható, hogy már csak gátolják a települések terjeszkedését, így a lakóhelyek szerkezetétől függően lebontják őket, és köveiket alapanyagnak használják fel az új lakóházak építésénél.

Körbástyás védművek a városfalon, Fotó: Mayer Jácint

Az 1848-49-es szabadságharcban az Ausztriához közel elhelyezkedő város nem tudott szerepet játszani, és az osztrák hadak első Magyarország elleni támadásától kezdve végig császári kézen marad. Az I. világháború után, a békeszerződés értelmében Nyugat-Magyarország német lakta részeit Ausztriához csatolták. A döntéssel ellentétben a Velencei szerződés lehetőséget adott, hogy Sopron környéke maga dönthessen hovatartozásáról. 1921. december 14-én tartott népszavazás eredményeként Sopron magyar maradt és ennek emlékére kapta a város az Országgyűléstől 1922-ben a „Civitas Fidelissima” (Leghőségesebb város) jelzőt.

Szent Mihály-templom, Fotó: Mayer Jácint

2021.09.05.

Az ezeréves nyugati határvárunkban, Fraknóban jártunk – képgaléria

Az ezeréves nyugati határvárunkban, Fraknóban jártunk. A vár hangsúlyossá válása az Esterházy családhoz köthető. Itt raktározták és őrizték meg egykori katonai alakulataik felszereléseit, és hozták létre hatalmas műkincs gyűjteményüket. Ma Ausztria Burgenland tartományához tartozik, és jelenleg is Esterházy birtok.

Utazás

Tetszik?

Olvasson tovább

A 1945 után Sopron a „vasfüggöny” védőterületébe került, még megközelítése is nehézkessé vált, szerepét az új megyerendszerben Győr vette át. Egykori súlya egy időre teljesen kikopott a köztudatból, holott az elmúlt századokban még Európa-szerte ismert város volt. Ma borvidékével, templomaival és erődítményeivel, középkori házaival, gazdag épített és írott múltjával nemzetünk büszkeségei közé tartozik, a hűség városa.

Képgaléria