Trefort Ágoston rendelte el a finnugor rokonságot?

Évtizedekig tartotta magát az az elképzelés, hogy Trefort Ágoston rendelte el a finnugor rokonságot. Manapság már kevesen idézik (vélt) kijelentését, de vajon mi történt? Csakugyan Trefort Ágoston rendelkezése nyomán lett kötelező a finnugor rokonság, vagy pusztán egy ügyes hamisítás történt?

Trefort finnugor rendelete

Ha a magyar őstörténettel kapcsolatban olvasunk a világhálón, szinte már axiómának számít, hogy azt a Habsburgok találták ki a magyar nemzet elnyomására. Mivel a németek a dicső közel-keleti népekben keresték az elődeiket, a magyaroknak csak az erdő-, és tundralakó periférián élő népesség “maradt”. Ennek az elképzelésnek a bizonyítására kerültek elő a vitákban Trefort Ágoston szavai:

“Tisztelem az urak álláspontját, én azonban – mint miniszter – az ország érdekeit kell nézzem, és ezért a külső tekintély szempontjából előnyösebb, a finnugor származás princípiumát fogadom el, mert nekünk nem ázsiai, hanem európai rokonokra van szükségünk. A kormány a jövőben csakis a tudomány ama képviselőit fogja támogatni, akik a finn-ugor eredet mellett törnek lándzsát.”

Az idézet dátumozása eltérő szokott lenni, de a legelterjedtebb verzió szerint 1876-ban hangzott el. Körülményei már kissé a homályba vesznek. Egyeseknél az olvasható, hogy egy akadémiai ülés jegyzőkönyvébe került bele a fent idézett néhány mondat. Mások szerint viszont egy konferencián hangzott el, amely az Egyetemes magyar származási elmélet címet viselte.

Merre keressük Trefort finnugor rokonságot elrendelő mondatait?

Nehéz helyzetben van az, aki utána szeretne járni, hogy mi az igazság Trefort mondatai körül. Általában a legegyenesebb megoldás az, ha a kiadott szövegekben, vagy az elsődleges forrást felkutatva nézünk utána egy-egy ilyen idézet eredetének. Trefort Ágoston esetében könnyű dolgunk van, beszédeit, írásait jórészt kiadták. Ugyan Trefort finnugor rendelkezésének eltérő dátumai miatt ezek átnézése nem könnyű, de nem lehetetlen vállalkozás. Azonban sem az Emlékbeszédeiben, sem pedig a Beszédek, és levelek c. munkájában nem található meg. Ezen az úton tehát nem akadhatunk Trefort finnugor mondatainak a nyomára.

Szomorú eredménnyel járunk, ha a Trefort Ágoston-féle mondatokat úgy próbáljuk megtalálni, ha a vele kapcsolatos vonatkozó információk nyomvonalán indulunk el. Az MTA üléseinek a jegyzőkönyvei hozzáférhetőek, elérhetőek. Bennük azonban egyáltalán nem a fentihez hasonló deklarációkra bukkanunk, hanem napi teendőkre. Pl. arra, hogy hány koronát adtak ki bizonyos dolgokra. Az sem segít, ha az említett konferenciának nézünk utána.

Úgy tűnik a tudományos élet még csak nem is hallott erről a konferenciáról, de egy árva hír sem jelent meg egyik újságban sem róla.

A másik megoldás az, ha fellapozzuk a Trefort-féle idézetet felhasználók írásait átolvasva megnézzük a hivatkozásaikat. A keresgélés azonban elég nehézkes, tekintve, hogy az idézetre hivatkozók általában nem szokták megadni az ominózus mondatok forrását. Ekkor általában két helyre bukkanunk: Hary Györgyné cikkére az 1976-os Valóságban, és Oláh Béla 1980-ban Buenos Airesben megjelent, Édes Magyar Nyelvünk Szumír Eredete című munkájára. A korábbi idézetek és a források megjelölésének a hiánya miatt úgy tűnik, az idézetet ők találták ki.

Ki találta ki Trefort finnugor mondatait?

Bár még manapság is idézik országos hetilapok Trefort finnugor rendeletét, (korrekten lehozva a tévedés helyreigazítását), de olykor már az alternatív őstörténetben utazók is elismerik, hogy nem látták soha eredetiben. A kérdés manapság inkább az, hogy ki az, aki először papírra vetette és útjára indította a Treforttal kapcsolatos híresztelést.

Ezzel kapcsolatban alapvetően két elképzelés látott napvilágot. Ablonczy Balázs a Keletre, magyar! című könyvében a turanizmus szocializmus idején megmaradt hívei között véli megtalálni a szerzőt. Nemesdedinai Zsuffa Sándor köréhez tartozott Hary Györgyné (született Némethy Gizella), aki több lapban is elhintette Trefort finnugor rendelkezését. Ablonczy Balázs szerint a szerző akár maga Zsuffa Sándor is lehetett.

Pontos dokumentáció hiányában nem kizárt, hogy máshol kell keresnünk a megoldást. 1967 júliusában Magyarországon szamizdat formájában terjedt egy levél, amelynek Verrasztó József kolozsvári tanárt jelölték meg szerzőnek. Ez a levél tartalmazza az ismert közlések közül legkorábban Trefort finnugor rendelkezését. Mivel néhányan név szerint Verrasztóra hivatkoznak, ezért feltételezhető, hogy

ez a szamizdat volt a legelső változat Trefort idézetével kapcsolatban.

Sajnos a kitaláló személyéhez ez az információ sem visz közelebb. Eredeti kézirat a szamizdat jelleg miatt tudtommal nem maradt fent. A kortársak közül Komoróczy Géza vélekedett úgy, hogy Verrasztó József valójában egy nemlétező személy, egy álnév. Ebben alighanem igaza lehetett, hiszen a fellelhető adatbázisokban nincs senki, akit Verrasztó Józsefnek hívtak volna és Kolozsvárott tanított volna.

A történet a Trefort-idézettel úgy tűnik véget ért. Nem kizárt, hogy egyszer majd előkerül olyan információ, amely segít pontosabban megérteni, hogy miért hamisítottak egy rendelkezést Trefort nevében. Viszont nem érdemes a Habsburgok finnugor rokonságra történő felbujtásának megdönthetetlen érveként gondolni rá.

Érdemes elolvasniA Szent Korona Habsburg hamisítás áldozata lett?