A nadrág története kapcsán Magyarországon ma már szinte közhelynek számít, hogy a steppei népek terjesztették el Európában. Egy kis nemzeti büszkeség is vegyül bele: lám, mi tanítottuk meg a “művelt Nyugatot” a gatyahordásra. Vagy legalábbis a mi steppei elődeink. De mi az igazság a nadrág körül? Tényleg a nomád népek hatására terjedt el Európában? És ha igen, akkor mely népeket kell keresnünk a feltalálói között?
A nadrág története, ahogy a hunok hozták
Közösségi oldalak megosztásaiban, körlevelekben vagy éppen történelmi tárgyú fórumokon szívesen büszkélkednek különböző szerzők azzal, hogy a nadrágot mi adtuk Európának. Míg Európában kényelmetlen tógákban vagy éppen szoknyában jártak, addig a nomád népek nadrágot viseltek. Vagy, ahogy a magyar Wikipédia sajnos meglehetősen pontatlan szócikke állítja:
a magyarok ismertették meg Nyugat-Európával a nadrágot, ahol addig szoknyát viseltek.
Más a véleménye a Magyarságkutató Intézet szakértőjének, Hidán Csabának, aki a szkítáktól és a hunoktól eredezteti a nadrágot, amint az a köztelevízió M5 csatornáján nemrég egy hunokról szóló műsorban elmondta.
A nadrág története, úgy hogy a hunok vagy éppen a szkíták hozták, tartalmaz logikusnak tűnő elemeket. A lovagláshoz ugyanis alulról zárt öltözékek szükségesek, a mediterrán civilizációk éghajlati adottságai viszont ezt nem igénylik. Egészen más a helyzet a középkori Európával, ahol a hidegebb időjárás miatt már sokkal inkább indokolt a nadrágviselet.
Az alábbiakban ezért két kérdésre keressük a választ: mikor jelent meg a nadrág Európában és csakugyan szoknyát viseltek-e az európai férfiak, ahogy azt a magyar Wikipédia állítja?
A nadrág története kelettől nyugatig
A legelső ismert nadrág Nyugat-Kínából került elő. A radiokarbon datálás a Kr. e. 13 és 10. század közé keltezte. A nadrágok két férfi sírjából kerültek elő, akik 40 éves koruk körül hunytak el. A vizsgálatot végző régész szerint lovasok használták, akik az uniformisuk részeként viselték a nadrágot.
Az európaiak két irányból találkozhattak először nadrágot viselőkkel. Egyrészt a Kr. e. VI. században a perzsák már használták a nadrágot. Ez megjelenik a perszepoliszi domborműveken, ahol többek között nadrágos alakok is feltűnnek. A másik irány, a perzsa előrenyomulással nagyjából egyidőben, a görög gyarmatvárosok és az eurázsiai nomád népek kapcsolata. A görögök maguk lenézték a nadrágviselő barbárokat, a ruhadarabjukat pedig egyenesen “zsáknak” csúfolták.
A rómaiak eleinte átvették a görögök magatartását, ám amikor a birodalmuk kiterjedt északabbi területekre is, hamar megváltoztatták az álláspontjukat. Kétféle nadrágtípus terjedt el náluk, az ún. femoralia, ami a latin femur (comb) szóból származó kifejezés, és arra utalt, hogy viselője combját fedte. Általában szűkebb szabású volt. (Létezett az ún tibialia is, a sípcsont jelentésű latin tibia szóból, amely a térd alatt végződő nadrágokra utalt).
A másik fajta nadrágot a braccaenek hívták, amelyet a rómaiak a galloktól vettek át. Ez egy zsinórral ellátott, gyapjúból készült ruhadadab volt, amelyet előszeretettel viseltek a Római Birodalom hidegebb éghajlatú tartományaiban.
Láthattuk tehát, hogy a rómaiak jóval a hunok megérkezése előtt már viseltek nadrágot. De mi a helyzet akkor a tógával meg a szoknyával?
Európa nadrág nélkül
Bár a középiskolai órákról vagy éppen a filmvilágból a tóga meg a szoknya valóban gyakori ruhadarabnak tűnik, a valóság ettől némiképpen eltér. A tóga viselete rangjelző szereppel bírt és csak hivatalos alkalmakon vették fel a rómaiak, akik egyébként maguk sem igazán szerették. A világhírűvé vált kilt, vagyis a skót szoknya pedig meglehetősen kései jelenség, az újkor óta létezik, bár egyéb szoknyák valóban elterjedtek voltak.
A rómaiak körében a tunika számított a hétköznapi viseletnek és a korai középkorban is ennek a változatai terjedtek el. Ez egy egyrészes, alul nyitott ruhadarab volt. Különféle változatai elterjedtek az egész kontinensen. Már a kelták is viselték (sőt, Diodórosz szerint braccae-val együtt hordták).
A germánoknál is találkozunk tunikával, ahogy az a legkésőbb Kr. u. 500 körül földbe került thorsbergi mocsári áldozóhelyen talált, épen maradt ruhadarabokból kiderült.
Úgy tűnik tehát, hogy a nadrágot az európai népek jóval a magyarok és a hunok előtt is ismerték. Ez a tény mit sem von le elődeink érdemeiből, mindössze arra int minket, hogy érdemes olyasmit a nevükhöz kapcsolni, amit valóban ők adtak Európának.
Read alsoA Szent Korona Habsburg hamisítás áldozata lett?
Source: