Újabb Uwe Rosenberg játék jutott el a magyar közönséghez a ComPaYa gondozásában. Többek között a Patchwork, Nova Luna, Armonia és a New York Zoo termékeny szerzője egy újabb absztrakt lapkalerakó játékkal rukkolt elő. A Framework – Egy keret a világ című táblás jóságot mutathatjuk be nektek a ComPaYa Webshop jóvoltából. Olvassátok el mi kerekedett ki a kipróbálásából.
Már szinte üresnek éreztem az életem az elmúlt 3-4 hónapban az Armonia óta tartó Uwe Rosebergtelenség miatt. De jött a Framework és véget vetett ennek az ínséges időszaknak!
Képtelen keretek
A Framework egy 1-4 fővel játszható absztrakt lapkalerakós játék, ami végre mentes az ilyen játékok lépfenéjétől: a ráerőltetett történettől.
Ennek a játéknak nincsen kitalált háttérsztorija, hogy aztán a játékmenet közben meg nézzél egy jó nagyot, hogy oké, elolvastam ezt a történetet a szabálykönyvben, de ennek a játékhoz semmi köze. Ebben az esetben az ember kinyitja a szabályfüzetet és semmi ilyesmi nem vár rá, amit mélységes elégedettséggel konstatáltam.
A szabályok annyira egyszerűek, hogy az első olvasás után elég a kis mellékletet magunkkal hordozni emlékeztetőként.
Framework összesítő
A játékosok számától függően kihelyezünk az asztal közepére a játékosok száma +1 lapkát. Ezeket egy zsákból vakon húzzuk ki. A kezdőjátékos választ egyet a kínálatból és leteszi maga elé, majd így haladunk tovább, míg végül az utolsó lapka is a kezdőjátékosnak jut. A lapkákon keretek vagy feladványok, vagy keretek és feladványok találhatók. (A játék itt nagyon hasonlóvá válik a szerző korábbi darabjához a Nova Luna-hoz, azt is mondhaznám, hogy ez annak egy egyszerűbb változata.) Egy feladvány megoldása úgy lehetséges, hogy a megfelelő számú és színű keretet csatlakoztatjuk a feladvány-lapkához. A lapkák olykor tehát maguk a feladványok és a megoldások is. Amikor az előttünk lévő lapkalabirintusból kirajzolódik egy feladvány megoldása, akkor azt letakarjuk a jelzőnkkel. A játék addig tart ameddig az egyik játékosnak el nem fogy minden jelzője, vagy ameddig el nem fogy az összes lapka a zsákból.
Asztalkép
Kereteken kívül
Nagyon tetszik, hogy a Frameworkben nincsen tábla.
A játékosok előtt szabadon kirajzolódó és terjeszkedő “lapka erdő” megadja a választás totális szabadságát és (hogy a címnél maradjunk) nem szorítja keretek közé a játékot.
A Frameworknek egyébként két féle eleme van, a lapkák és a jelzők és ezek mind szuperül elférnek egymás mellett a húzózsákban. Ez nagyon könnyen hordozhatóvá teszi a játékot, szóval tipikus magammal hurcibálós darabról van szó.
Húzózsák
Abszolút pozitív élményem volt a játékmenet hosszával kapcsolatban is. Ketten, hárman és négyen is nagyjából ugyanannyi idő alatt zavartunk le egy kört, ami körülbelül fél órát jelentett. Még úgy is, hogy klasszikusan megfontolt, sokat gondolkodó játékosok is ültek az asztal körül.
Nagyon jó érzés a Frameworkkel játszani akár egy hosszú nap lezárásaként is.
Elgondolkodtató és igénybe veszi az agyat, de nem annyira, hogy az megerőltető legyen. Kicsit olyan dominó élménye van az embernek, amikor azon gondolkozol, hogy a következő elem melyik lerakott darab mellé illene a legjobban. Izgulsz is, hogy vajon ez volt-e a megfelelő döntés, de azért egy rossz lépés miatt nem ugrik azonnal a nyerés lehetősége.
Mint annyi Uwe Rosenberg játék ez is egy nagyon jó belépő lehet a modern társasjátékok világába.
Váltsd valóra gyerekkori álmod, és legyen saját állatkerted a New York Zoo társasjátékban!
Mondjuk esztétikailag engem most ez nem igazán vett le a lábamról, és egy elsőbálozót azért erre felkészítenék, de az élmény mindenért kárpótol.
Ami hiányzik ebből a darabból az a formabontó újítás. Hiszen, ahogy már fentebb említettem a Nova Luna, a szerző korábbi játéka is hasonló játékmenettel rendelkezik.
Ezt leszámítva, aki leül a Framework mellé az a keretek nélküli keretezés felemelő élményében fog részesülni! Játsszátok gyerekekkel, barátokkal, rokonokkal, ketten, hárman, négyen vagy akár egyedül is.
itt tudod támogatni az oldalunkat
