A halálközeli élmények nem hallucinációk, mondja egy új, szakmai tanulmány

A halálközeli élmény fogalma tudományosan meglehetősen rosszul definiált. A különböző tudományágak mind máshogy közelítik meg a kérdést, ám egy valamiben egyetértenek: további kutatásokra van szükség.

Most a különböző területek tudósai új, konszenzusos nyilatkozatot tettek közzé a halál vizsgálatával kapcsolatban, írja az IFLS. A New York-i Tudományos Akadémia kiadványában megjelent tanulmány az első szakértői vélemény a halál tudományos vizsgálatáról, aminek célja, hogy „betekintést nyújtson a szisztematikus vizsgálat lehetséges mechanizmusaiba, etikai vonatkozásaiba és módszertani szempontjaiba” és „azonosítsa a problémákat és a vitás kérdéseket” a kutatási területen.

Ugyanis a halál a 21. században már nem ugyanaz, mint a száz évvel ezelőtti halál.

„Visszafordíthatatlanul halottnak” lenni manapság a technológiától függ” – írta még 2016-ban Anders Sandberg, az Oxfordi Egyetem Future of Humanity Institute kutatója.

Sokáig a légzés- és pulzushiányt a halál egyértelmű jellemzőinek tekintették, ám mára az újraélesztési módszerek nagymértékben javultak. Napjainkban az extrém hipotermia, az oxigénhiány és a több órán át tartó pulzus- és légzéshiányban szenvedő, fuldokló áldozatok újraéleszthetők (természetesen némi szerencsével és néhány komoly orvosi beavatkozással).

„Még az sem feltétlenül nevezhető halálnak, ha az ember a transzplantációs sebész asztalán fekszik” – mutatott rá.

Sandberg nem vett részt a tanulmányban, de rámutat a kérdés lényegi részére: a modern orvoslás alapvetően megváltoztatta a halálról való gondolkodásunkat. Rádöbbentünk, hogy milyen keveset tudunk az élet e leguniverzálisabb részéről.

„A szívmegállás nem szívroham” – magyarázta egy nyilatkozatában Sam Parnia, a NYU Grossman School of Medicine kritikus gondozási és újraélesztési kutatási részlegének igazgatója és az új tanulmány vezető szerzője.

“Egy olyan betegség vagy esemény végső szakaszát jelenti, amely az adott személy halálát okozza. A kardiopulmonális újraélesztés (CPR) megjelenése megmutatta nekünk, hogy a halál nem egy abszolút állapot, hanem egy olyan folyamat, amely néhány embernél visszafordítható.”

A kutatók rámutatnak, hogy a bizonyítékok arra utalnak, hogy sem a fiziológiai, sem a kognitív folyamatok nem érnek véget a halál beálltával – és bár a tudományos kutatások eddig nem tudták bizonyítani a halálközeli élmények valódiságát, cáfolni sem tudják azokat.

Ami figyelemre méltó, hogy ezek az élmények – amelyekből több száz milliót jegyeztek fel a világ különböző kultúráiból – következetesen ugyanazokat a témákat és narratív íveket követik.

Általánosságban elmondható, hogy az átlagos halálközeli élmény magában foglalja azt, hogy először érzi az ember, hogy elszakadt a testétől és „kitágult a tudata”, azaz felismerte a saját halálát. Ezt követően egy bizonyos úti cél felé való utazás érzése, amelyet élete során másokkal kapcsolatos tettei, szándékai és gondolatai értelmes és céltudatos elemzése követ, majd elfogja az „otthonosság” érzete, mielőtt visszatérne a való világba.

Bár ez elég pszichedelikusan hangzik, azt is tudjuk, hogy a halálközeli élményeknek nincs sok közös vonása a hallucinációkkal, illúziókkal vagy a kábítószer okozta élményekkel – bár gyakran ugyanazt a pozitív, hosszú távú pszichológiai átalakulást eredményezik.

“A halál tudományos vizsgálatát az tette lehetővé, hogy az agysejtek nem károsodnak visszafordíthatatlanul perceken belül az oxigénhiányt követően, amikor a szív leáll” – magyarázta Parnia.

„Ehelyett órákig tart, míg „meghalnak”. Ez lehetővé teszi a tudósok számára, hogy objektíven tanulmányozzák a halállal kapcsolatos fiziológiai és mentális eseményeket.”

A modern tudomány már bepillantást engedett ebbe a tapasztalatba: az elektroenkefalográfiás vizsgálatok kimutatták például a gamma-aktivitás és az elektromos tüskék megjelenését a „halál” állapotában – ez a jelenség általában fokozott tudatossággal jár. Ez lehet a felelős a „felfokozott tudatállapotokért és a halál felismeréséért”, amelyeket a véghez közeledők éreznek? Parnia és munkatársai remélik, hogy a jövőbeli kutatásokkal egy napon biztos választ kapunk a kérdésre.

“Kevés tanulmány vizsgálta objektív és tudományos módon, mi történik, ha meghalunk” – mondta Parnia.

“Cikkünk érdekes betekintést nyújt az emberek tudatának létezésébe és előkészítheti az utat a további kutatásokhoz.”

Érdemes elolvasni20 évig tartott, de megérte: megfejtették az ember genetikai kódját