„Az, hogy Ukrajnában maradunk és folytatjuk a munkát…ez is egyfajta ellenállása” – mondta Anton Vlaschenko tudós, akivel az AP készített Zoom-interjút, miközben a mikrofonon átszűrődött a háttérben folyó lövöldözés zaja.
„A nép Ukrajnában készen áll a harcra, nem csak fegyverrel. Nem akarjuk elveszíteni az országunkat.”
A 40 éves zoológus a háború ellenére folytatja munkáját, denevérszövetek feldarabolását és címkézését. A kutató a repülő emlősök betegségökológiáját vizsgálja. Amikor a harcokra gondol, azt mondja, segít, ha valami ismerős dolgot csinál a kezével.
Elhatározása nem egyedi. Más ukránokhoz hasonlóan, akiknek a munkája nem elengedhetetlen a háborús erőfeszítésekhez, a tudósok és akadémikusok is folytatni akarják fontos munkájukat, amíg csak lehet.
Visszatérő indok, hogy kapcsolatban akarnak maradni tudományos közösségükkel, amely a káosz és az erőszak közepette a normalitás egy szilánkját jelenti számukra és „életben akarják tartani az ukrán tudományok és bölcsészettudományok fényét” – mondta Jevhenija Poliscsuk, a kijevi egyetem nemzetgazdasági tanszékének tanára.
Az ukrán Oktatási és Tudományos Minisztérium Fiatal Tudósok Tanácsának alelnökeként Poliscsuk online felmérést végzett a tudósok körében, hogy átlássa helyzetüket és igényeiket az invázió kezdete óta. Becslések szerint április elejéig 4-6.000 tudós hagyta el Ukrajnát – többnyire családos nők –, de körülbelül 100.000-en maradtak.
A legtöbben külföldre, Lengyelországban és Kelet-Európába menekültek és ideiglenes állást kaptak az európai intézményekben. Néhány tudós támogatást kapott a Lengyel Tudományos Akadémiától, az Egyesült Államok Nemzeti Tudományos Akadémiájától és más szervezetektől. Polishchuk, aki jelenleg Krakkóban él gyermekeivel és férjével, májusban és júniusban vendégprofesszor lesz a helyi egyetemen, de azt mondja, reméli, hogy visszatérhet Kijevbe, amikor a harcok véget érnek.
„Nem akarjuk, hogy a háború agyelszívást eredményezzen Ukrajnából” – mondta.
Az ukrán tudósok nemzetközi tudományos testületekhez fordulnak segítségért – ideértve a távoli munkalehetőségeket, valamint a folyóiratokhoz, adatkészletekhez, archívumokhoz és egyéb anyagokhoz való hozzáférést –, ugyanakkor szándékukban áll megakadályozni, hogy a háború miatt végleg elveszítsék a tehetségeket az ország tudományos és szakmai berkeiben, akikre a háború végeztével nagy szükség lesz az újjáépítéshez.
„A legtöbb tudósunk nem akar végleg külföldre költözni; Ukrajnában akarnak maradni” – mondta Poliscsuk.
Nem sokkal a háború kitörése után Ivan Szljuzarev, egy 34 éves csillagász segített a Harkovi Nemzeti Egyetem csillagvizsgálójának az igazgatójának számítógépeket, monitorokat és egyéb anyagokat levinni az alagsorba, ugyanoda, ahová akkor vitték az akkori felszerelést, amikor a második világháborúban a náci erők megszállták a várost.
Az obszervatórium fő teleszkópja egy Oroszország által megszállt területen található mezőn fekszik, körülbelül 70 kilométerre Harkivtól a Donyeck felé vezető úton. Szljuzarev azt mondta, nem ismeri az állapotát, de úgy gondolja, hogy az ukrán erők felrobbantották a közeli hidat, hogy megállítsák az orosz előrenyomulást.
Munkája folytatásában Ukrajnán kívüli tudósokra támaszkodik. A cseh csillagászok megfigyelési adatokat küldtek neki, hogy folyamatosan elemezni tudja a fémes aszteroidák tulajdonságait. A spanyol Kanári-szigeteken lévő kis robotteleszkóp adatait is láthatja. Többnyire otthoni irodájából dolgozik Harkiv külvárosában.
Szljuzarev, aki azt mondja, hogy a csillagokkal kapcsolatos „romantikus” elképzelései miatt lett csillagász, a tudományos felfedezésekben talál menedéket. A csillagászat „csak pozitív híreket produkál”, és örvendetes felüdülés a mindennapi életben – mondta.
„Ez nagyon fontos háború idején” – tette hozzá.
A háború kitörése után Oleksiy Golubov elméleti fizikus és csillagász elhagyta Harkivot és a szüleihez utazott Batkivba, egy nyugat-ukrajnai faluba.
Noha a harkivi Fizikai és Technológiai Intézet épületeit „bombázták, ágyúzták és gyakorlatilag megsemmisültek”, az iskola továbbra is kínál néhány távoktatási lehetőséget – mondta Golubov.
A diákokkal online tartja a kapcsolatot, Harkivban, Nyugat-Ukrajnában, valamint Lengyelországban és Németországban.
A 36 éves tudós emellett a Kolumbiában ebben a hónapban megrendezésre kerülő, bizonyítatlan fizikai problémák megoldását célzó Nemzetközi Fizikai Tornára készülő ukrán diákok koordinátora és trénere. Az online képzésben részt vevő diákok ezen a héten találkoztak először Lembergben – a háború miatt elhalasztott vonatutakat követően.
„Továbbra is szeretnénk részt venni a versenyen és bebizonyítani, hogy még az olyan kellemetlenségek sem akadályozhatnak meg bennünket, mint a háború, hogy jó tudományos munkát és jó oktatást végezzünk” – mondta.
Golubov, akit sérült keze miatt utasítottak el a katonaságtól, márciusban nyújtott be egy dolgozatot az Astronomy and Astrophysics folyóiratba. Köszönetnyilvánításban ezt írta:
„Hálásak vagyunk azoknak az ukránoknak, akik azért küzdenek, hogy megállítsák a háborút, hogy mi biztonságosan befejezhessük cikkeinket.”
Néhány tudós, például Ivan Patrilyak, a kijevi Tarasz Sevcsenko Nemzeti Egyetem történelem tanszékének dékánja azonban jelentkezett katonai szolgálatra. Tizennyolc hónappal ezelőtt egy előadássorozatot vezetett a második világháború örökségéről és szimpóziumokat tartott a holokausztról. Most egy területvédelmi egységnél van Kijevben.
Igor Lymannak, a Berdyanszki Állami Pedagógiai Egyetem történészének menekülnie kellett, amikor az orosz csapatok a háború elején elfoglalták a kikötővárost. Indulás előtt látta, hogy a csapatok betörnek a kollégiumokba, ahol kihallgatták a diákokat. A tanárokat kötelezni akarták, hogy ukrán helyett orosz nyelven tanítsanak és a Moszkva által jóváhagyott tantervet használják. Azt mondta, az igazgatók ezt „megtagadták és lemondtak”.
Később a Csernyivci Nemzeti Egyetemen a menekültek táborába került és egy kollégiumban lakott Kijevből, Harkivból, Csernyihivból, Herszonból és más városokból származó akadémikusokkal.
„Minden családnak megvan a maga szörnyű háborús története” – írta egy e-mailben.
“És mindenki, akárcsak én, a győzelmünkről és a hazatérésről álmodik.”
Azt mondta, az orosz erők „mindent megtesznek propagandájuk érvényesítésére”.
Vlaschenko, a harkovi zoológus meg akarta védeni a gondozásában lévő 20 denevért az ágyúzástól, ezért hazavitte őket a gyalog egy órányira lévő otthonába. Ez segített megőrizni értékes kutatásait is, amelyeket nem lehetett könnyen pótolni, még akkor sem, ha a háború után újjáépülhetnek az épületek és laborok.
„Minden ember, aki úgy döntött, hogy Harkivban marad, beleegyezett, hogy játssza ezt a veszélyes és potenciálisan halálos lottót, mert soha nem tudhatjuk, hogy egy új rakéta vagy új lövedék melyik területen csapódik be.”
Cookie | Duration | Description |
---|---|---|
cookielawinfo-checbox-analytics | 11 months | This cookie is set by GDPR Cookie Consent plugin. The cookie is used to store the user consent for the cookies in the category "Analytics". |
cookielawinfo-checbox-functional | 11 months | The cookie is set by GDPR cookie consent to record the user consent for the cookies in the category "Functional". |
cookielawinfo-checbox-others | 11 months | This cookie is set by GDPR Cookie Consent plugin. The cookie is used to store the user consent for the cookies in the category "Other. |
cookielawinfo-checkbox-necessary | 11 months | This cookie is set by GDPR Cookie Consent plugin. The cookies is used to store the user consent for the cookies in the category "Necessary". |
cookielawinfo-checkbox-performance | 11 months | This cookie is set by GDPR Cookie Consent plugin. The cookie is used to store the user consent for the cookies in the category "Performance". |
viewed_cookie_policy | 11 months | The cookie is set by the GDPR Cookie Consent plugin and is used to store whether or not user has consented to the use of cookies. It does not store any personal data. |