Putyin Patyomkin hadserege
Oroszország február 24-én, több irányból támadva háborút indított Ukrajna ellen. A pontos haditerveket csak sejteni lehetett, de az szinte biztos, hogy a két legnagyobb ukrán város, Kijev és Harkov elfoglalása az elsődleges célok között szerepelt. A harcok első napjaiban az erőviszonyokat összehasonlítva úgy tűnt, hogy gyors orosz győzelem fog születni. Még Washingtonban is úgy gondolták, hogy az ukrán fővárost néhány nap alatt bekerítik és beveszik, ezzel pedig a háború kimenetelét is eldöntik az orosz csapatok. Aztán a világ legnagyobb meglepetésére történt valami…
Oroszország az elmúlt évtizedben sikeresen hitette el a világgal, hogy a hadserege a nemzetközi élvonalba tartozik. Egymás után mutatták be a „csodafegyvereket”, kezdve a T-14 Armata harckocsitól az ötödik generációs Szu-57-es harci gépig. A katonai szakértők többsége, nemzeti hovatartozástól függetlenül úgy gondolta, hogy az orosz haderő a Szovjetunió széthullása utáni válságos időszakot maga mögött hagyva, újra egy szuperhatalomhoz méltó erőt képvisel.
Ez a hosszú éveken át épített Patyomkin-falu omlott össze bő két hónap alatt Ukrajnában, maga alá temetve az orosz fegyverek legyőzhetetlenségét hangoztató üres propagandát.
Az, hogy ki nyert meg egy csatát alapvetően három szempontból ítélhető meg. Ezek a következők: a veszteségek összehasonlítása, a kitűzött célok közül mi valósult meg, továbbá a harcok után ki uralja a csatateret. Ezeket figyelembe véve az orosz haderő Kijevnél és Harkovnál is teljes vereséget szenvedett.
Súlyos veszteségek árán sem ért el gyakorlatilag semmit, a két nagyváros elfoglalását egyelőre biztosan feladták. Itt írtunk erről: Az ukránok visszafoglalták Harkivot
- ez is érdekes lehet: Egyre komolyabbak az orosz hadsereg veszteségei
A korábban az orosz propaganda által egekig magasztalt „csodafegyvereknek” a frontokon gyakorlatilag nyomuk sincsen. Az elit egységnek számító, nagy múltra visszatekintő orosz 4. gárda harckocsi hadosztály is a lassan ötven éves alapokon nyugvó, T-80-as harckocsik különböző, részben modernizált változatait használja. Ennek pedig az az egyszerű prózai oka, hogy nincs jobb, legalábbis nagy számban biztosan nincs. Az orosz alakulatok zöme a Szovjetunió hagyatékával vonul harcba, ennek tragikus eredményeit pedig a bizonyított veszteségi adatok is mutatják. Mindezek pedig nem tettek túl jót az egyébként sem túl acélos harci morálnak.
Még márciusban Szergej Sojgu, orosz védelmi miniszter diadalittasan jelentette be: „a légteret az orosz haderő uralja, az ukrán légierő és a légvédelmi rendszer gyakorlatilag megsemmisült.”
Ez a két ország katonai képességeit és légierejét összehasonlítva evidens is lett volna, csakhogy utóbb kiderült, hogy távolról sincs így. Ezt az állítást maguk az oroszok cáfolják meg naponta azzal, hogy újabb és újabb ukrán gépek lelövését jelentik. Ezek szerit tehát mégsem semmisült meg az ukrán légierő, ahogyan két hónapja állították.
Ha valóban az orosz haderő uralná az ukrán légteret, akkor a nyugati fegyverszállítmányok nem juthatnának el a frontra. Korábban sokan, jogosnak tűnő aggodalommal érveltek azzal az Ukrajnának történő fegyverszállítások ellen, hogy azokat még szállítás közben, a NATO tagországainak határát elhagyva azonnal meg fogja semmisíteni az orosz légierő. Mindez teljesen logikus lenne, de mára kijelenthető, hogy az orosz haderő nem képes érdemben a fegyverszállításokat megakadályozni. Mindezt jól mutatja, hogy a Lengyelországtól kapott T-72-esek, vagy az USA által Ukrajnába küldött M777-es vontatott tarackok zöme gond nélkül tette meg a lengyel, vagy román határtól a frontvonalakig tartó több száz kilométeres utat.
Az orosz fél láthatóan tanult valamennyit a hibáiból és az utóbbi hetekben a kitűzött célokat megpróbáljak a katonai képességeihez igazítani, most elsősorban Donbasz elfoglalására koncentrálnak.
Úgy tűnik azonban, hogy még ez is kemény dió nekik, az ukrán erőket még ezen a kis területen sem tudták eddig katlanba zárni és megsemmisíteni, ráadásul a Donyeck folyón történő átkelési kísérletük jelentős veszteségekkel járó csúfos kudarcba fulladt.
Már az orosz vezetés is kénytelen volt elismerni, hogy hadseregük hírneve és az utóbbi években felépített nimbusza romokban van, mind élőerőben, mind a haditechnikai eszközök tekintetében súlyos veszteségeket szenvedtek Ukrajnában. A háborút ugyan még nem vesztették el, de a dolgok jelenlegi állása szerint már ez a végkimenetel sem teljesen elképzelhetetlen.
