Egy történelmi rejtély 77 éve: Hol halt meg Raoul Wallenberg?

Szerző: Bern Andrea

1945 május 26-át írták, amikor Moszkva Lefortovo börtönében egy korábbi német diplomatának a cellája falán valaki azt kopogta a túloldalról, német nyelven, a börtön rabjai közt körbejáró morze ABC rejtjelezésében, hogy Raoul Wallenbergnek hívják, svéd, Budapestről érkezett, és most jött vissza első kihallgatásáról, ahol azt mondták neki, senki nem törődik már azzal, hogy életben van-e.

Wallenberg, a budapesti svéd követség titkára, aki 1944 júliusa és 1945 januárja között legkevesebb 4000 magyar állampolgár életét mentette meg a Holokauszt idején, a magyar főváros ostroma alatt tűnt el. Beosztottjai utoljára egy sofőrjével, Langfelder Vilmossal, és egy  szovjet tiszttel látták.

Moszkva  1957-ben ismerte el, hogy Wallenberg a sztálini állam foglya volt.

Egy svéd követségnek megküldött jegyzékkel, melyet Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter-helyettes ellenjegyzett, a szovjetek láthatóan pontot akartak tenni a történet végére, hiszen becsatoltak egy háború utáni jelentésmásolatot, amely így hangzott „ A Szovjetunió Állambiztonsági Minisztériuma Főparancsnokának, V. Sz. Aďakumov elvtársnak! Jelentem, hogy az Ön által jól ismert Valenberg nevű fogoly ma éjszaka váratlanul cellájában elhunyt, feltehetően szívroham következtében. Szmolcov, orvos-parancsnok. 1947.VII.7.”

A jelentés valódisága a nyilvánosságra hozatala óta kérdéses. Vannak arra utaló jelek, hogy 1947 júliusában Szmolcov már nem is dolgozott az intézményben. Ez a dokumentum azonban a következő ötven évre hivatalos álláspontja lett a Szovjetuniónak, majd az Orosz Föderációnak Wallenberg sorsára vonatkozóan.

1991-ben egy nemzetközi kutatócsoport próbált Wallenberg nyomára bukkanni az újdonsült Orosz Föderáció levéltáraiban. A Védelmi Minisztérium Levéltárának munkatársai átnyújtottak nekik egy csomagot, mely Raoul Wallenberg személyes tárgyait tartalmazta.  Állításuk szerint „épp akkor”  találták meg véletlenül a holmikat egy dobozban, a Lubjanka Börtön pincéjében.

2009-ben az Orosz Föderáció Központi levéltára megküldött a téma két legrégebbi kutatójának egy kihallgatási napló-oldalt, egy olyan dokumentumot, melyet 18 évvel korábban már bemutattak nekik, akkor azonban számos lényeges információval kevesebbet tartalmazott.

Régóta köztudott volt, hogy 1947. július 22-ről 23-ra virradó éjszaka hosszú kihallgatás-sorozat zajlott a Moszkvai Belső és a Moszkvai Lefortovo börtönökben, melyet az Állambiztonsági Minisztérium elhárítási osztályának magas rangú tisztjei vezettek. Az elővezetett foglyok kivétel nélkül Wallenberg, vagy Langfelder cellatársai voltak a megelőző két évben. A dokumentum 2009-es variációjában azonban szerepelt a listán két ízben is egy anonim„7. számú fogoly”-ként regisztrált rab. Őt 1947. július 22-én este 18 óra 50 és 19.20 perc között majd hajnali 1 óra 50 és este 18 óra 30 perc között vallatta Szergej Karthasov, a szovjet elhárítás akkori vezetője. Az orosz levéltáros kollégák közleményükben kiemelték, hogy e 7-es számú fogoly „legnagyobb valószínűség szerint Raoul Wallenberg volt.” Ezzel tulajdonképpen nem kevesebbet mondtak, ŵint hogy Wallenberg a halála „hivatalos” időpontja után egy héttel még életben volt. Közlésükhöz indoklást sem akkor, sem azóta, sokszoros kérés után sem fűztek.

Susanne Berger és Vadim J. Birstein a téma két legelszántabb kutatója évtizedek óta kéri a hozzáférést Wallenberg, Langfelder, és cellatársaik nyomozati anyagaihoz.

Az orosz fél hosszú időn keresztül ragaszkodott ahhoz az állásponthoz, hogy egyikük börtönmappája sem fellelhető. 2012-ben azonban váratlanul mégis „előkerültek” Willy Roedel egykori német diplomata vallomásai. Roedel 1945 májusától 1947 februárjáig lakott együtt a Moszkvai Lefortovo Börtön 203-as cellájában Raoul Wallenberggel. Wallenberg neve nem kerül elő a kiadott jegyzőkönyvekben, viszont jól láthatóan és nyilvánvalóan legkevesebb 87 oldal hiányzik a szövegtörzsből. A Wallenberg Alapítvány és a Gulág-foglyok sorsát kutató Memorial emlékbizottság egy évtizede nem kapott hozzáférést ezekhez az oldalakhoz.

2014-ben Raoul Wallenberg anyai ági rokonai nyílt levélben fordultak Vladimir Putyin orosz elnökhöz, kutatási hozzáférést kérve az egykori diplomata börtönéveinek dokumentumaihoz. Választ nem kaptak.

2021-ben a svéd külügyminisztérium írt hivatalos kérést az Oroszország Külügyminisztériumához, hogy kutatói betekintést nyerhessenek Raoul Wallenberg kihallgatási aktáiba, és a Roedel-anyag nem publikált odalaiba. Habár 2021 novemberében lezajlott egy találkozó a két külügy vezetője, Ann Linde és Szergej Lavrov között,

Svédország nem kapott levéltári anyagokat.

Az utolsó levél, ami az orosz külügyminisztériumtól érkezett, a februárban induló invázió előtt egy hónappal – a pandémiára hivatkozva bizonytalan ideig elhalasztotta a tárgyalásokat a kérdésben.

• ez is érdekes lehet: A párizsi békeszerződés 75 éve húzta meg Magyarország mai határait – lehetett volna másképp?