Infláció és pénzromlás a magyar történelemben

Manapság sokan érezzük úgy, hogy az árak emelkedése elviselhetetlen, az infláció belopózik a mindennapokba. Az árak hónapról hónapra emelkednek és nehéz elhinni, hogy az infláció időszakának egyszer majd vége lesz. A magyar történelemben azonban gyakori vendég az infláció: időről időre a magyar lakosság a jelenleginél sokkal fájóbb és brutálisabb áremelkedést kellett elszenvedjen. Magyarországnak még az a kétes dicsőség is kijutott, hogy a világtörténelem legnagyobb inflációját produkálta, amit még a 2008-as zimbabwei hiperinfláció sem tudott leelőzni. Bemutatjuk a nagyobb magyar inflációs periódusokat.

A királyi központ közbeszól

A magyar történelem kezdetétől fogva kardinális kérdésnek számított az értékálló pénz használata. Bár a középkort még korántsem jellemezte olyan mértékű pénzhasználat, mint a későbbi évszázadokat, nem érdemes lebecsülni a pénz jelentőségét sem. A pénzverés királyi felségjog volt, a mindenkori magyar király meghatározhatta, hogy milyen pénzek legyenek forgalomban. Így amikor a király úgy döntött, hogy új pénzt vezet be, a régieket általában bevonták. Ebben az időben a pénzek értéket a nemesfém-tartalmuk határozta meg, így

a mindenkori magyar királyok komoly kísértésbe eshettek, hogy az új pénzeket alacsonyabb nemesfém-tartalommal verjék, a különbözetet pedig a királyi kincstár zsebre tegye.

Könyves Kálmán uralkodásától kezdve a magyar királyok rendszeresen éltek ezzel az eszközzel, eleinte két évente, később már évente. A csökkenő nemesfém tartalmú érmék II. (Vak) Béla (1131-1141) uralkodása alatt érték el a mélypontjukat. Az érmék mérete csökkent, eltűnt róluk a körirat és a felirat, a numizmatikusok csak “néma dénároknak” nevezik a 12. század időszakában vert pénzeket. III. Béla (1172-1196) bizánci mintára (egy ideig rézpénzek verésével) próbálta stabilizálni a magyar fizetőeszközöket, átmeneti sikerrel. A rossz minőségű magyar pénzek mellett nagy számú osztrák pénz jelent meg a forgalomban, majd II. András (1205-1235) az általa vert pénzeken már ezeket próbálta utánozni. A 13. században a veretlen ezüstöt is használták pénz helyett.

I. Károly aranyforintja (Wikipédia)

Ezen a gyakorlaton I. Károly király változtatott, aki megszüntette a pénzek megújításának és rontásának a gyakorlatát és új, értékálló aranypénz verését kezdte meg. A pénz értékállóságát egészen Luxemburgi Zsigmond (1387-1437) uralkodásának a végéig megőrizte. Ezt követően a polgárháborús időszakban a felek a pénz rontásával akartak extra jövedelemre szert tenni. Ennek Hunyadi Mátyás parancsolt megálljt 1467-ben, noha uralkodása elején ő is élt a pénzrontás eszközével. A pénz elértéktelenedése a Mohács előtti időkben bukkant fel ismét: a pénzhiánnyal küszködő királyi udvar ismét rosszabb pénzt kezdett el verni, ám ez nem oldotta meg törökök feltartóztatásáért küzdő ország anyagi gondjait.

Háború, Trianon, infláció

Az első világháború kitörésekor Magyarország az Osztrák-Magyar Monarchián belül kevés pénzügyi önállósággal rendelkezett. A birodalom fizetőeszközét, a koronát, Bécsben nyomtatta a központi bank szerepét betöltő Osztrák-Magyar Bank. A háború kitörésekor hitelmoratóriumot vezettek be, a háború finanszírozásához pedig a két országrész kormánya gigantikus hadikölcsönt vett fel a központi banktól. Az infláció határozott emelkedésnek indult. A koronából utóbb már egymilliós bankjegyet is kibocsátottak.

A háború végére az infláció 60%-ra emelkedett.

Felülbélyegzett tízezerkoronás bankjegy (Wikipédia)

A pénzromlás azonban nem ért véget a háború 1918-as végével. A Monarchia utódállamai közül Magyarország bélyegezte felül utoljára, 1920-ban a koronákat, így a visszaáramló pénz súlyosbította a helyzetet. A kivérzett, gazdasági sokkon átmenő ország azonban nem tudta megállítani a magyar koronára átkeresztelt fizetőeszköze romlását. Egy sikertelen pénzügyi reformot követően a kormány ismét a pénznyomtatáshoz fordult, így

az infláció 1923 júliusára elérte a havi(!) 98%-ot.

A helyzeten végül a népszövetségi kölcsön segített. 1924-ben létrejött a független Magyar Nemzeti Bank, amellyel gátat szabtak a kormányok fedezetlen pénznyomtatásának. Hogy a magyar fizetőeszközben a bizalom helyre álljon, 1927-ben új, aranyalapú pénzt, a pengőt vezettek be. Ez végül gátat tudott szabni az infláció további gerjedésének.

Egymillió magyar koronás bankjegy (Wikipédia)

Infláció, ami azóta is világrekord maradt

A bevezetett pengő nem sokáig őrizte meg az értékét. Már az 1938-as győri programmal elindult a pénzromlás, ami a háború alatt folytatódott, de az igazi hiperinflációs időszak 1945 júliusától indult be. Ez az infláció azóta is világrekordnak számít. A rekordméretű inflációhoz számos tényező hozzájárult. A háború elpusztította a közlekedési infrastruktúrát, a gyárakat és üzemeket, a lakásállomány jelentős károkat szenvedett. Ezek újjáépítésére jelentős állami forrásokat kellett áldozni, viszont a szétlőtt és szétbombázott országban extra adók beszedésére értelemszerűen nem nyílt mód.

Így maradt a pénznyomtatás, amellyel fedezték a pillanatnyi kiadásokat.

A helyzetet súlyosbította, hogy a Magyar Nemzeti Bank aranytartalékát a nyilasok nyugatra vitték és amerikai kézbe került, amelyet jó ideig nem adtak vissza. Magyarországot nyomasztotta a súlyos háborús jóvátételi kötelezettség, ráadásul a Vörös Hadsereg szintén nyomtatott pengőt a kiadásai fedezésére. Az MNB, hogy megfékezze a vágtatni kezdő inflációt, a forgalomban lévő pengő felülbélyegzését rendelte el, de ezzel csak néhány hétre sikerült megfékezni az inflációt. 1946 januárjában bevezették az adópengőt, amellyel először az állammal szembeni kötelezettségeket lehetett teljesíteni és az árfolyamát központilag állapították meg. Ez a fizetőeszköz azonban hamar elkezdett a pengőhöz hasonlóan elértéktelenedni.

Százmillió adópengő (Wikipédia)

A forgalomban lévő bankjegyek mennyisége jól tükrözte az inflációt: 1939-ben 863 millió pengő, 1945. január 1-én 12 milliárd pengő, egy évvel később 765 milliárd pengő, 1946 augusztusában 47 quadrillió pengő. 1945-ben az árak már naponta 1%-kal emelkedtek, 1946 januárjára ez már napi 2% volt. 1946 júliusában 1585-szörös volt a napi(!) áremelkedés pengőben kifejezve. Az egyszerűbb nyilvántartás kedvéért bevezették a milpengőt és a bilpengőt is, amely millió és billió pengőt jelentett. Az emberek naponta kaptak fizetést, de értelemszerűen hamar átálltak értékálló cikkek cserekereskedelmére.

Az árakat tojásban, zsírban, lisztben, kukoricában, burgonyában, tejben, borban vagy éppen szénben mérték.

Forgalomba végül nem kerülő egymilliárd bilpengős bankjegy (Wikipédia)

Végül 1946. augusztus 1-én bevezették a forintot. Az aranytartalék visszaszolgáltatása, a háborús jóvátétel kifizetésének halasztása, a szigorú költségvetési politika valamint a korlátozott mennyiségű pénzverés és bankjegynyomtatás hozzájárult ahhoz, hogy a forint stabil maradjon és ne kezdjen el inflálódni. A forint első félévében 6,22%-os inflációt produkált és 1949-re elveszítette kibocsátáskori értékének 40%-át, de a hiperinflációt sikerült elkerülni.

Szocialista árinstabilitás

A szocializmus időszaka általában úgy él bennünk, mint amelyet stabilitás és kiszámítható viszonyok jellemeztek. Ráadásul maga az infláció is egy kapitalista fogalomnak számított, mivel számos termékre és szolgáltatásra hatósági árat szabtak. Egy ideig nem is szerepelhhetett hivatalos közleményekben. Ennek ellenére Magyarországot sem kerülte el az infláció. 1952-re az árak az 1946-os szinthet képest 152%-kal nőttek. A Rákosi vezette kommunisták sok mindenkit tettek felelőssé az inflációért, a külső és belső ellenséget egyaránt. Megoldásként hatósági árat vezettek be.

Az 1946-ban vert egyforintos érme (Wikipédia)

Ennek az lett a végeredménye, hogy kialakult egy feketepiac. Mivel a hatósági ár alacsonyan tartotta a mezőgazdasági termékek árát, hogy a lakosságot el lehessen látni, ezért az amúgy is beszolgáltatási kötelezettséggel bíró gazdák súlyos veszteségeket szenvedtek. Hamarosan élelmiszerhiány alakult ki, így egy rövid átmeneti időszak után 1951-ben ismét bevezették a jegyrendszert. Ezt 1952-ben törölték el, ksözönhetően a jó mezőgazdasági évnek. Ennek ellenére az infláció 38%-osra hízott, míg a bérek növekedése ettől jelentősen elmaradt.

Az infláció alakulása 1960-2018 (ksh.hu)

A Kádár-rendszer idején a lakosság eleinte nem tapasztalt inflációt, köszönhetően a mesterségesen alacsonyan tartott áraknak. Az 1968-ban megindított új gazddasági mechanizmus azonban áremelkedést eredményezett, azonban ezzel párhuzamosan a jövedelmek is nőttek. A hetvenes évek elején már 3-5%-os infláció is előfordult, ami a megelőző évekhez képest példátlannak számított. Az 1973-as, majd az 1979-es olajárrobbanás tartósan 5% fölé lökte a pénzromlás ütemét. Bár a szovjetek ígéretet tettek az olcsó olaj biztosítására, ezt végül nem tartották be. Az életszínvonal emelését, majd pusztán a megtartását az állam hitelekből finanszírozta. Az egyre magasabbra tornyosuló hitelek és a romló életszínvonal miatt megszűnő társadalmi támogatás végül a kommunizmus bukásához vezetett.

A rendszer ment, az infláció maradt

Az infláció nem volt tekintettel a rendszer megváltozására. 1988-ban először emelkedett 10% fölé, ekkor 15,5%-ot mértek, majd 1989-ben 17%, 1990-ben 28,9%, 1991-ben 35% szerepelt az éves statisztikákban. A rendszerváltás gazdasági sokként érte Magyarországot: a keleti piacok összeomlottak, miközben jelentős hiteleket kellett visszafizetni. Ez hozzájárult a forint folyamatos gyengüléséhez.

1990 és 1996 között egy évet leszámítva 20% felett járt az éves infláció, ami csak nagyon lassan csökkent.

2000-ben hosszú idő után először 10% alatt (9,8%), majd 2003-ban 5% alatt (4,7%) alakult az infláció. A magyar pénzromlás a rendszerváltás utáni időszakban gyakran bizonyult magasabbnak a környező, volt szocialista országok mutatójánál. Kedvező fordulatra 2013-ig kellett várni, akkor az éves infláció 1,3%-ra csökkent. A magyar történelemben szokatlan módon néhány évig defláció, vagy nagyon minimális infláció következett. (Az utolsó deflációs év 1968 volt).

Az infláció alakulása 1991 és 2004 között (mti.hu)

Az infláció azonban 2017-től kezdődően elkezdett emelkedni és 2020-ban már ismét 5% felett jártunk. Hogy meddig tart az újabb inflációs időszak, egyelőre nem tudni, de a történelmi tapasztalat azt mutatja, hogy Magyarországon gyakori vendég a pénzromlás.

Érdemes elolvasniInfláció és stagfláció