Mi a közös a tehénhimlőben és a majomhimlőben?

Érdemes időutazást tennünk, hogy megértsük az összefüggéseket és választ kapjunk a címben feltett kérdésre. Ehhez azonban szót kell ejteni tehenekről, fejőlányokról, Edward Jenner-ről és a fekete himlőről egyaránt.

A tehénhimlő is szoros kontaktus útján terjedt, bár nem pont úgy, mint napjainkban a majomhimlő

Képzeletbeli utazásunk első vírusa az emberben alapvetően enyhe lefolyású megbetegedést okozó tehénhimlő.

A tehénhimlő az Orthopoxvirus nemzetségbe tartozó vírus által okozott fertőző betegség. Az emberi megbetegedés egy fertőzött állattal való közvetlen érintkezés eredménye. Terjeszthetik fertőzött tehenek, illetve rágcsálók vagy macskák is. A betegség emberek esetén vörös hólyagok formájában jelentkezik. Az elváltozás elsősorban az ujjakon, a kezeken vagy az arcon jelenik meg. Egészséges embereknél a betegség magától elmúlik. Speciális kezelés nem áll rendelkezésre. Nincs ismert bizonyíték a vírus emberről emberre történő átvitelére (természetes módón).

A fentiek tükrében már érthető a fejőlányok szerepe a történetben.

A fekete himlő

A fekete himlő (vagy egyszerűen himlő) azonban korántsem volt emberbarát vírus. Már nagyon régen, egyes feltételezések szerint i.e. 10 000 körül megjelent.

A variola major vírus által okozott fekete himlő 1979 óta hivatalosan felszámolt betegség (WHO).  A vírus egyetlen rezervoárja az ember volt.

A fertőzés általában fertőző cseppek belégzése útján terjedt. Átlagosan 12 napos lappangási idő után a betegekben hirtelen magas láz jelentkezett. Melyet nem specifikus általános tünetek kísértek. A láz lecsillapodása után jellegzetes bőrkiütések jelentek meg. Ezt követően egy újabb lázzal járó szakasz következett, melyet általában súlyos szövődmények kísértek (tüdő-, szív-keringési, neurológiai stb.).

A betegség az esetek akár 50 %-ában halálhoz vezetett.

Aki ezt a szakaszt túlélte, a kiütések elmúltával gyakran maradandó hegeket szerezett. Hatékony terápia nem állt rendelkezésre. A betegség megelőzhető volt egy hatékony, élő attenuált (legyengített) vakcinával, amelynek széleskörű alkalmazása a fekete himlő felszámolásához vezetett.

Európában súlyos járványokat okozott, míg az indián népességre végzetes csapást jelentett

A fekete himlő a társadalom minden rétegét érintette. A 18. században évente 400 000 ember halt meg Európában himlőjárványok következtében. A túlélők egyharmada megvakult. A fekete himlő miatt vált fél szemére vakká költőnk, Kölcsey Ferenc is.

Az Újvilágban ismeretlen himlőt a spanyol és a portugál hódítók hurcolták be. A betegség megtizedelte a helyi lakosságot, és nagy szerepe volt az azték és inka birodalmak bukásában.

Érthető tehát, hogy már igen régóta lázasan kutatták a himlő ellenszerét, lehetséges megelőzési módját.

Veszélyes eljárás volt az úgynevezett inokuláció vagy varioláció

Az emberek körében régtől fogva köztudott volt, hogy a himlőt túlélők immunissá váltak a betegséggel szemben.

A himlő elleni küzdelem legsikeresebb módja az oltás felfedezése előtt az úgynevezett inokuláció vagy varioláció volt. Az eljárás során egy beteg ember himlő hólyagjából vett váladékot juttattak az immunizálni kívánt egyének bőre alá. Az eljárást a karon vagy lábon alkalmazták elsősorban. Az inokuláció gyakorlata egymástól függetlenül alakult ki a fekete himlő által sújtott több országban, illetve régióban.

A varioláció azonban korántsem volt veszélytelen. Magában hordozta a súlyos himlő fertőzés kialakulásának kockázatát, a betegség másokra való átterjedését, illetve vér útján terjedő betegségek, például a szifilisz átvitelét is.

Edward Jenner elévülhetetlen munkássága

Most kanyarodjunk vissza térben és időben az 1700-es évek végi Angliába. Edward Jenner angol sebésznek köszönhetjük a himlő elleni vakcináció eljárásának felfedezését.

Jenner idejében szájhagyomány útján terjedt, hogy a tehénhimlőn átesett fejőlányok (nem szorul különösebb magyarázatra, hogyan kapták el a tehenektől a betegséget) immunisak a fekete himlőre. Jenner lázas kutatásba, illetve kísérletekbe kezdett az igazság felderítésének érdekében.

A fentieken töprengve Jenner arra a következtetésre jutott, hogy a tehénhimlő nemcsak védelmet nyújt a fekete himlő ellen, hanem a himlő elleni védekezés részeként egy tehénhimlős emberről, egy másik, egészséges emberre át is lehetne vinni.

1796 májusában Jenner talált egy fiatal fejőlányt, Sarah Nelms-t, akinek friss tehénhimlő hólyagok voltak a kezén és a karján. 1796. május 14-én lány kezén lévő hólyagokból származó anyag felhasználásával vakcinált egy 8 éves fiút, James Phipps-t. Ezt követően a fiúnál enyhe láz és rossz közérzet jelentkezett. Kilenc nappal a beavatkozás után a fiú hidegrázást érzett és elvesztette az étvágyát. Azonban másnap már sokkal jobban volt. 1796 júliusában Jenner ismét vakcinálta a fiút, ezúttal friss fekete himlő hólyagból származó anyaggal. A fiúban nem alakult ki betegség, és Jenner arra a következtetésre jutott, hogy a védelem teljes.

A kezdeti kétkedés, sok vita és támadás ellenére a vakcináció alkalmazása gyorsan elterjedt Angliában, és 1800-ra a legtöbb európai országba is eljutott a módszer.

Így lett a tehenekből vakcina

Latinul a tehén szó vacca, a szintén latin vaccinus pedig tehénből származót jelent. Jenner úgy döntött, hogy ezt az új eljárást vakcinációnak (vaccination) nevezi el.

Így függ össze a tehén-, a majom- és a fekete himlő egymással

Végezetül elérkeztünk a címben feltett kérdés megválaszolásához

A majomhimlő is ugyan abba az Orthopoxvirus nemzetségbe tartozik, mint a tehénhimlő, a vakcínia vírus vagy a fekete himlő.

A majomhimlő ellen nem áll rendelkezésre specifikus vakcina vagy kezelés. Azonban a himlőmentesítési program keretében, korábban széles körben alkalmazott első és második generációs himlővakcinák (módosított vakcínia vírust tartalmaztak) hatékony védelmet nyújtanak a majomhimlővel szemben.

Utószó

Jenner munkája az első tudományos kísérlet volt egy fertőző betegség megfékezésére a vakcináció alkalmazásával. Szigorú értelemben véve nem Jenner fedezte fel a vakcinációt. Hanem ő volt az első, aki tudományos státuszt adott az eljárásnak, és folytatta annak tudományos vizsgálatát.

A 19. század végén felismerték, hogy a vakcináció nem ad életre szóló védelmet és szükség van emléketető eljárásra. Bár a fekete himlő okozta halálozások száma csökkent, azonban az ismétlődő kitörések azt mutatták, hogy még mindig nem sikerült a betegséget megfékezni. Az 1950-es években számos védekezési intézkedést hajtottak végre szerte a világon. Ennek eredményeképpen Európa és Észak-Amerika számos területén felszámolták a himlőt.

A himlő világméretű felszámolásának folyamata akkor indult be, amikor az Egészségügyi Világszervezet 1958-ban jelentést kapott a betegség katasztrofális következményeiről, amely világviszonylatban 63 országot érintett. 1967-ben globális kampány indult a WHO felügyelete alatt, és végül 1977-ben sikerült felszámolni a fekete himlőt. 1980. május 8-án az Egészségügyi Világszervezet bejelentette, hogy a világ mentes a himlőtől, és azt javasolta, hogy minden ország hagyjon fel a betegség ellen irányuló oltási programmal.

Érdemes elolvasniHogyan védekezhetünk a kullancsencephalitis ellen?