Bemutatjuk Erdély egyik leghíresebb kulturális örökségét, az erődtemplomokat

A héten megrendezésre kerülő csíksomlyói pünkösdi búcsú a Kárpát-medencei magyarság legnagyobb lélekszámú rendezvényei közé tartozik. Ilyenkor nem csupán Erdély területéről, hanem Magyarországról és azon túlról is komoly tömegek kelnek útra, hogy együtt ünnepeljenek.

Szászkézd, Fotó: Mayer Jácint

A szervezett utak leggyakrabban a magyarság történelmileg legismertebb emlékhelyeit, természeti értékeit keresik fel, a határ irányából Nagyvárad, Kolozsvár, Mátyás király szülőháza és lovasszobra, a Házsongárdi temető, Marosvásárhely, és általában a Székelyföld nevezetességeinek, mint például a Gyilkos-tó vagy Korond érintésével.

Kereszténysziget, Fotó: Mayer Jácint

Most bemutatjuk Erdély kevéssé ismert, de ebben a formában a világon egyedülálló építészeti remekműveit, az erődtemplomokat.

Jakabfalva, Fotó: Mayer Jácint

Erődtemplomokat Erdélyben a XII. századtól kezdve építettek, néhányat a magyarok, székelyek, de többségüket német telepesek, akiket erdélyi szászokként ismerünk. Az erődített templom középpontjában egy templom áll, mely már önmagában is szuroköntőkkel, lőrésekkel ellátott, és amelyet egy vagy több kör alakú fallal, védőtoronnyal és raktárhelyiséggel vettek körül. Az erődöt rendszerint a falu központjába helyezték, így mindenhol a látkép meghatározójává és a térség jelképévé is vált. Legjelentősebb felekezetként az evangélikus egyházat szükséges kiemelni a fenntartói közül.

Sepsiszentgyörgy, Fotó: Mayer Jácint

Jellemzőjük, hogy a gazdagabb települések nagyobb ráfordítással jobban védhető, várszerű épületrendszereket tudtak létrehozni, míg a kisebb falvak komolyabb ellenállásra nem képes, egyszerű kis rablótámadások ellen használható, egy fallal körülvett menedékeket építettek. A katonáskodással kevésbé foglalkozó, viszont módosabb szászok épületkomplexumai jóval jelentősebbnek mondhatók, míg a hadviselésben jártasabb, azonban kevésbé tehetős székelység templomai általában csak egy vékonyabb, alacsonyabb kerítőfal formájában, kevesebb védművel védték a templom területét.

Erked, Fotó: Mayer Jácint

A 15. századból több, mint kétszáz ilyen épületet ismerünk, melyeknek sorsa mára igencsak hányatott. A védelmi funkció megszűnésével sok helyen a falakat elbontotta a lakosság, ami ráadásul a szászok esetében a 19. századtól folyamatos népességcsökkenést is mutatott, így a fenntarthatósági problémák is megjelentek. A román szocializmus idején Németországba kiköltöztetett etnikum a 20. század második harmadára tulajdonképpen megszűnt létezni, így az enyészet lett az úr a falusi miliőben és romlásnak indultak a városi létesítmények is, melyeket az állam sem igyekezett megmenteni. Még az utóbbi időben is sok összedőlés, leomlás jellemző (pl. Szászveresmart, Völc, Rádos), amit legalább a frekventáltabb települések szintjén próbálnak kiemelt projektekkel menteni külföldi források bevonásával. A hírekből a német esetleg a magyar állam, vagy a walesi herceg lehet ismerős, akik igyekeznek segítséget nyújtani a helyi műemlékvédelemnek.

Érdemes elolvasniA marosvásárhelyi várban jártunk

Medgyes, Fotó: Mayer Jácint

A legjelentősebb erődtemplomok köréről mindig viták vannak, azonban adottságaikat, elhelyezkedésüket, jelenlegi állapotukat tekintve a berethalmi, a prázsmári, a szászhermányi, a kelneki, a medgyesi, a nagyenyedi templomokat a történelmet és építészetet kedvelőnek mindenképpen ajánljuk meglátogatni. Az egykor szászok lakta vidékek szinte minden falvának van ilyen látványossága, úgy Dél- mint Észak-Erdélyben is. A régi vármegyerendszer Kis-Küküllő, Nagy-Küküllő, Szeben, Brassó, vagy az északi Beszterce-Naszód területei őrzik a szászok örökségét, míg a keleti mezsgyén találhatóak a székelyek büszkeségei, mint Székelyderzs, Illyefalva, Karcfalva, Csíkkozmás, Árkos, Gidófalva, Kézdiszentlélek, Szentgyörgy, Bölön, Zabola és még sokan mások.

Galéria