Egyre nagyobb méreteket ölt a klímaváltozás okozta migráció

A nagyrészt a fosszilis energiahordozók mértéktelen felhasználása miatt romló éghajlat emberek millióit kényszerítette arra, hogy elhagyják a lakóhelyeiket, és a helyzet csak romlani fog.

Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosa szerint a természeti katasztrófák miatt évente átlagosan 21,5 millió ember veszíti el az otthonát. A szervezet klímaváltozással foglalkozó testületének idén közzétett jelentése szerint az elkövetkező 30 évben nagyjából 143 millió ember kénytelen majd útra kelni az emelkedő tengerszint, az aszály, a hőmérséklet és más éghajlati katasztrófák miatt.

Ennek ellenére a világ mind ez idáig még hivatalosan nem ismerte el az éghajlati bevándorlás jelenségét.

A legtöbb klímakárosult a szülőföldje határain belül költözik, általában vidéki területekről városokba, miután a szárazság, a vízhiány és egyéb időjárási csapások vagy miatt élhetetlenné vált addigi lakókörnyezetük. Ám mivel idővel ezek a problémák a városokban is éreztetik hatásukat, az emberek egyre inkább kénytelenek lesznek átlépni a határokat, hogy menedéket keressenek.

Ezek az emberek azonban az 1951-es menekültügyi egyezmény értelmében nem jogosultak menekültstátuszra, amely csak azoknak a személyeknek nyújt jogi védelmet, akik faji, vallási, nemzetiségi, politikai okból vagy meghatározott társadalmi csoportjuk miatt üldöztetés előtt menekülnek.

Bár a rosszabbodó időjárási viszonyok súlyosbítják a szegénységet, fokozzák a bűnözést és a politikai instabilitást, valamint a természeti erőforrások apadása miatt nő a társadalmi feszültség Afrikától Latin-Amerikáig, az éghajlatváltozást még mindig figyelmen kívül hagyják, mint lehetséges okot, ami miatt az emberek elmenekülnek hazájukból. Az UNHCR szerint a mostani menekültek 90 százaléka olyan országokból származik, amelyek „az éghajlati vészhelyzet frontvonalában vannak”.

El Salvadort minden évben rengetegen hagyják el a falvakat sújtó aszály vagy az áradás miatti terméskiesés miatt, és olyan városokba költöznek, ahol gyakran válnak erőszakos bűncselekmények áldozataivá, és végül előbb-utóbb elhagyják az országot.

Létfontosságú, hogy a kormányok azonosítsák az éghajlatváltozás miatt lakóhelyüket elhagyni kényszerült embereket – mondta Elizabeth Ferris, a Georgetown Egyetem Nemzetközi Migrációt Kutató Intézetének professzora az AP-nek.

„Ugyanis nagyon nehéz meghatározni azoknak az embereknek a csoportját, akik csak az éghajlatváltozás miatt költöznek. Vajon ugyanazon besorolás alá kell esniük, mint azoknak, akik más természeti katasztrófa, például földrengések vagy vulkánkitörések elől menekülnek? Az egész definíciós kérdés nem egy triviális kérdés – hogyan lehet megfelelő politikát kialakítani az emberek számára, ha nem világos, hogy az kire is vonatkozik?”

Noha egyetlen ország sem kínál hivatalosan menedéket az éghajlatváltozás miatt költöző migránsoknak, az UNHCR 2020 októberében jogi útmutatást adott ki, amely megnyitja az ajtót a globális felmelegedés hatásai miatt lakóhelyüket elhagyni kényszerült emberek számára. A dokumentum szerint az éghajlatváltozást bizonyos forgatókönyvekben figyelembe kell venni, amikor az erőszakkal párosul, bár ez még nem teszi lehetővé az 1951-es menekültügyi egyezmény újradefiniálását.

A bizottság elismerte, hogy az ideiglenes védelem elégtelen lehet, ha egy ország nem tudja orvosolni a helyzetet a természeti katasztrófák, például az emelkedő tengerek miatt, ami azt sugallja, hogy bizonyos éghajlati viszonyok miatt lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek jogosultak lehetnek áttelepítésre, ha származási helyüket lakhatatlannak ítélik.

Szerencsére egyre több ország tesz lépéseket annak érdekében, hogy az éghajlati bevándorlók biztonságos menedékévé váljon. Májusban Argentína különleges humanitárius vízumot hozott létre a természeti katasztrófák miatt kitelepített mexikói, közép-amerikai és karibi emberek számára, akik így három évig az országban maradhatnak.

Joe Biden amerikai elnök röviddel hivatalba lépése után utasította nemzetbiztonsági tanácsadóját, hogy készítsen egy olyan tanulmányt, amely összefoglalja a lakóhelyüket „az éghajlatváltozás miatt közvetlenül vagy közvetve elhagyni kényszerült személyek védelmének és telepítésének lehetőségeit”. Felállítottak egy munkacsoportot ezen probléma kezelésére, de a közigazgatás eddig még nem fogadott el ilyen programot.

Az alacsonyan fekvő Banglades, amely rendkívül érzékeny a klímaválság hatásaira, az elsők között próbált alkalmazkodni a migráció új valóságához. Erőfeszítések folynak az éghajlatváltozással szemben ellenálló városok építésére, ahol a tengerszint emelkedése, a folyók eróziója és a ciklikus viharok miatt kitelepítettek munkába állhatnak, és felépíthetik új lakóhelyüket.

A migrációval kapcsolatos politikai viták főképp a határok lezárásáról szólnak. A klímaváltozás azonban ezt megváltoztathatja – a migráció a túlélés eszközévé fog válni.

„Az egyik probléma, hogy teljesen hiányzik annak a megértése, hogy az éghajlat hogyan kényszeríti az embereket mozgásra” – mondta Amali Tower, a Climate Refugees alapítója és ügyvezető igazgatója, amely egy olyan érdekvédelmi csoport, amely a klímaváltozás miatt lakóhelyüket elhagyni kényszerült emberekkel foglalkozik, emellett igyekszik az éghajlatváltozás hatásait tudatosítani a társadalomban.

„A északi féltekén (az iparilag fejlett nemzetekben) még mindig él az a gondolat, hogy az emberek azért jönnek ide, mert a szegénység előtt menekülnek, és jobb életet keresnek. Ám ez most más, senki sem akarja elhagyni otthonát. Az éghajlatváltozás miatti migrációt emberi biztonsági, nem pedig határbiztonsági kérdésként kell megközelíteni.”