Akár terroristák kezébe is kerülhetnek az Ukrajnába szállított orosz és nyugati fegyverek

Az orosz-ukrán háború kirobbanása óta Ukrajnába özönlenek a fegyverek. Nemcsak nyugatról, hanem Oroszország is hatalmas mennyiségben szállít haditechnikai eszközöket a frontokra. Hogy ezekkel mi történik a váltakozó sikerű harcok után az gyakorlatilag ellenőrizhetetlen. Megoldás persze van a fegyverek háború utáni visszagyűjtésére, csak ez igencsak költséges mulatság lesz.  

Magyarországon a II. világháborút követően már megtapasztalhattuk, hogy milyen komoly veszélyt jelentenek a harcok helyszínén, vagy a visszavonulások során tömegével elhagyott fegyverek és lőszerek. Ukrajnában azonban nem a balesetek jelentik a legnagyobb problémát, hanem sokkal inkább az, hogy korszerű fegyverek kerülhetnek bűnözői csoportokhoz vagy terroristákhoz. Az Ukrajnában mindkét fél által nagy számban alkalmazott hordozható légelhárító fegyverek rossz kezekbe kerülve kis méretük és könnyű szállíthatóságuk miatt szinte bárhol a világon veszélyeztethetik a polgári légiközlekedést.

Európa utolsó nagyobb fegyveres konfliktusa a dél-szláv háború volt. A harcok elmúltával az egykori jugoszláv tagországok többsége az illegális fegyverkereskedelem kiapadhatatlan forrásaként szolgált. A szerbiai feketepiacokon például gyakorlatilag minden beszerezhető volt, kezdve a kézifegyverektől, a robbanóanyagokon át, a harckocsielhárító rakétákig. A Magyarországon tevékenykedő bűnözői körök éltek is a lehetőséggel, nem véletlen például, hogy a budapesti éjszakában tucatszám robbantak ebben az időszakban az M-75 típusú, jugoszláv kézigránátok. A magyar kriminalisztika egyik legismertebb leszámolását, a Fenyő-gyilkosságot pedig egy horvát gyártású, Agram 2000 géppisztollyal követték el.

Ukrajna sajnálatos módon mindig ismert volt a kiterjedt, az egész országot behálózó, a politikai elitet is érintő szervezett bűnözésről. Az ukrán és a velük a háború ellenére most is gond nélkül együttműködő orosz maffia komoly üzleti lehetőséget láthat a fegyverkereskedelemben. Ezekben a körökben jó pénzért gyakorlatilag mindig és minden eladó, a szervezett bűnözői csoportokat ugyanis hagyományos módon nem ideológiák, hanem kizárólagosan a maximálisan megszerezhető profit motiválja. Aki tehát hajlandó kifizetni a kért árat, az vihet bármit, amit szeretne. A fegyverekre pedig mindig volt és lesz is vevő.

Viszonylag széles körben ismert tény, hogy a Szovjetunió afganisztáni háborúja alatt az Egyesült Államok akárcsak most Ukrajnában, közvetlenül nem avatkozott ugyan be, de a megszállók ellen küzdő mudzsahedineknek jelentős katonai segítséget nyújtott.  Ezt eleinte megpróbálta ugyan titkolni, de a háború eszkalálódásával megkezdődtek a nyilvánosság előtt is vállalt fegyverszállítások. Az afgán ellenállóknak a legnagyobb segítséget a vállról indítható, FIM–92 Stinger légelhárító rakéták jelentették. A különösebb kiképzés nélkül is hatékonyan alkalmazható fegyverrel fájdalmas veszteségeket okoztak a szovjet légierőnek. Többek között több száz helikopter veszteséglistára kerülése is a Stinger számlájára írható. Az USA akkor nem számolt azzal, hogy az afgán-szovjet háború lezárását követően alig több mint egy évtizeddel hadviselő fél lesz a Közép-ázsiai országban. Az általuk még a szovjetek ellen a mudzsahedineknek szállított és esetlegesen megmaradt Stinger rakétáktól annyira tartottak, hogy az afganisztáni hadműveleteik kezdeti szakaszában komoly összegeket kínáltak azoknak, akik egy-egy ilyen fegyvert az amerikai csapatoknak beszolgáltatnak. Hogy mennyire volt sikeres a „visszavásárlási akció” az nem ismert, nyilván ez nem olyan dolog, amit egy szuperhatalom szívesen kitesz az ablakba.

A megoldás az Ukrajnában elkallódott nyugati és orosz fegyverek esetében is valami hasonló lehet majd. Kérdés már csupán az, hogy a számlákat ki állja a végén. Egy azonban már most is biztos, a feketepiacon kavargó fegyverek nemcsak a Nyugatra, hanem Oroszországra is veszélyt jelenthetnek.