A temesi grófnő – Teleki Pál miniszterelnök hitvesének tragédiája

A történet 1908 késő nyarán kezdődik, amikor egy átmulatott éjszaka után fiatal arisztokraták némileg italos csoportját utaztatta saját autóján hazafelé az akkor harmincegy esztendős Teleki Pál gróf valahol a Mezőségben.

Talán az anyósülésen utazó tizenkilenc éves ( a filmíradók tanúsága szerint még évtizedek múlva is nagyon csinos ) Bissingen-Nippenburg Johanna grófnő jelenléte tehette, de Teleki kedélyes nyugalommal fogadta az autóját ért megpróbáltatásokat.

„Nem baj. Hogy lenne baj.”

– ismételte a sokadik koccanás után is.  A társasággal utazó Bethlen Margit szerint itt kezdődött Teleki Pál s későbbi felesége kapcsolata. Néhány hét múlva Teleki gróf így írt mesterének, Lóczy Lajosnak, a Földtani Intézet igazgatójának, s barátjával, Cholnoky Jenőnek:

„ Pár nap előtt eljegyeztem Bissingen-Nippenburg Johanna grófnőt.”

A menyasszony középkorig visszanyúló családja Bajorországból származott.  1819-ben a család egy tagja jelentős birtokadományban részesült Krassó-Szörény és Temes vármegyékben. Át is költözött egyik frissen szerzett délvidéki kastélyába, s ezzel megalapította a família úgynevezett „magyar ágát.”

Johanna 1889. március 1-én született. A Temes megyei Vlajkóváron nőtt fel, három lánytestvérével, Líviával, Verával, és Georginával. Nem sokáig élvezhette a gyermekkor teljes gondtalanságát, édesapja negyvenhét éves korában váratlanul meghalt Abbáziában. Az özvegy feltehetően nem bánt jól a pénzzel. Legalábbis erre következtethetünk abból, hogy a 19. század végén 2800 holdas birtokával Bissingen-Nippenburg Rudolf még jóval megelőzte Teleki Gézát a vagyoni ranglistán, a két fiatal házasságkötésekor azonban már a Telekiek számítottak vagyonosabbnak.

Növekvő magány

Esküvője után az ifjú pár abba a József téri házba költözött, amit még Teleki Pál anyai nagyapja, a görög származású Constantin Economo építtetett. A házasság mentes volt a viharoktól. Hamar kitűnt azonban a házastársak közötti jellemkülönbség. Teleki Pállal a maga nyughatatlan szellemi mozgékonyságában, és néha egészen gyermeki kalandkeresésében egy érdeklődőbb természetű asszony is nehezen osztozott volna. Az ifjú feleség a fennmaradt források szerint nemigen vett részt férje tudományos, közéleti vagy kalandvágyó célú külföldi utazásain. S Telekivel ellentétben jó alvó volt. Délnél hamarabb ritkán kelt fel.

Bissingen Nippenburg Johanna fiatalasszonyként

1920 júliusában a kormányzó Teleki Pált kérte fel kormányalakításra. Felesége innentől számtalan nyilvános eseményre volt hivatalos, sőt elvárt.  A következő év Húsvétját a család együtt töltötte Sigray Antal gróf birtokán, a nyugat-magyarországi Iváncon, szalonkavadászaton. Nem sejtették,hogy IV. Károly király már úton van Svájcból azzal a szándékkal, hogy visszaszerezze trónját.

Az uralkodó érkezésének hírével éjszaka felriasztott miniszterelnököt felesége úgy öltöztette, s nyugtatta, akár egy gyermeket, mégsem tudta kétségbeesését eloszlatni. Hogy mit mondhatott neki ekkor, mennyire lehetett értő társa, nem tudjuk. Árulkodó azonban, ahogy férje az asszony fél évvel későbbi, Károly király második visszatérése utáni véleményét kommentálta:

„ feleségem legitimista rokonaink túlzása folytán egészen Bethlenék táborába sodródott.”

Bethlen Margit unokahúgaként nehéz lett volna nem pártjára állni Betheln István akkori miniszterelnöknek. Magától értetődő az is, hogy Telekiné neheztelt az uralkodóra, akinek átgondolatlan első trónszerző kísérlete okozta férje bukását. Mindezzel együtt azonban sejthetjük ebből a mondatból, hogy leginkább családi viszonyai határozták meg az asszony politikai látóterét.  Átdereng a sorokból az is, hogy Teleki Pál ebben az időszakban nem érezte feleségét olyan szellemi társnak, aki értően állhat mellette közéleti problémáiban.

Két depresszióba zárt élet

1922-ben Teleki Pál súlyos vesegondjai miatt műtéten esett át. Betegsége ettől fogva egész életét végigkísérte. A gyakori fizikai fájdalmak, s az a tudat, hogy az aktív politikai szerepvállalásnak a jövőben szinte biztosan búcsút kell mondania, súlyos depresszióba taszította. Az évek folyamán egyre gyakrabban, egyre erősebben vett erőt rajta a kilátástalanság érzete. Végeláthatatlannak tűnő küzdelem lehetett a testileg-lelkileg súlyosan beteg ember mellett állni támaszul. Talán ennek tudható be, hogy ellentmondanak a forrásaink abban a kérdésben, mennyire számíthatott nehéz napjaiban feleségére a volt miniszterelnök. Egyesek szerint Johanna szilárdan kitartott a sokszor az öngyilkosság gondolatával foglalkozó férje mellett,

„valóságos szentként viselve a házaséletnek ezt a különösen nehéz keresztjét”.

Mások azt állították, maga is ideges természetű volt. Sőt, az Új Nemzedék főszerkesztője szerint szintén komoly depresszióval küzdött. Minden állítás megállhatja a helyét, ha időrendi sorrendbe tesszük őket. A beteget felesége feltehetően egyre fogyatkozó energiával támogatta. A harmincas évek elejére úgy tűnik, kezdte feladni a küzdelmet férje démonaival. Ekkorra meglehetősen eltávolodtak egymástól a házastársak. Szinte csak az étkezések során találkoztak. 

Az évtized közepére gyermekei elkerültek a háztól. Lánya kiházasítása után Telekiné neve az addigiaknál is kevesebbet szerepelt a társasági események vendéglistáján.

Végjáték

 1941 tavaszán súlyos állapotban került a Siesta szanatóriumba. Forrásaink nagy része tapintatosan hallgat betegségének okáról, annyit árulnak el, hogy szív és érrendszeri problémákkal küzdött. A rossz nyelvek arról beszéltek, hogy elméje megbomlott. Feltehetően keringéssel összefüggő agyi rendellenességről lehetett szó.

Április 2-án este, miután Teleki Pál kézhez vette a londoni magyar követ táviratát, mely arról értesítette, hogy Jugoszlávia megtámadása esetén számolni kell a brit hadüzenettel, meglátogatta Johannát a szanatóriumban. Telekiné nagyon rosszul lehetett, a sajtó másnap reggel az ő halálhírének közlésére készült. Vajon beszélt neki férje a táviratról? S ha igen, mit mondhatott  az asszony, aki személyesen érintett volt a kérdésben, hiszen legközelebbi rokonai Jugoszlávia területén éltek? A történettudomány egyetért abban, hogy az 1941. április 2-án éjjel Teleki önkezével vetett véget életének. Felesége egy pillanatig sem kételkedett ebben. A kérdés csak annyi, vajon ha Telekiné aznap este otthon alszik, le tudta volna beszélni férjét a végzetes lépésről? Egyes források szerint Johanna másnap némán fogadta a hírt. Mások azt állítják, felkiáltott: „Hát mégis megtette?”. A temetésre nem tudott elmenni. Egy évvel később, 1942.július 7-én hunyt el.