Állati körülmények között él az orosz hadsereg Ukrajnában

Kiégett tankok és az orosz “Z” jelképet ábrázoló teherautók hevernek az út szélén, kiürítve, megindulva a rozsdásodás útján. Egy összeomlott hidat taposóaknákra figyelmeztető táblák borítanak. Tovább haladva egy autó roncsai egy lerombolt benzinkút mellett hevernek, amelyet a lövések törmelékei vesznek körül.

Ezek a friss ukrán győzelem és az orosz megfutamodás jelei.

A CNN az első nemzetközi tévéstábként lépett be Iziumba azóta, hogy az ukránok szombaton visszafoglalták. A csapat egy olyan várossal találkozott, amely épp most ébredt rá az új valóságra: a hat hónapos megszállásnak vége. Iziumot mostanra “felszabadították”, csaknem az egész Harkiv régióval együtt – mondta egy ukrán katonai forrás a CNN-nek. A város hatalmas stratégiai veszteség az orosz hadsereg számára, amely kulcsfontosságú bázisként és utánpótlási útvonalként használta erői támogatására, és jól mutatja Ukrajna villámgyors északkeleti ellentámadásának hatékonyságát.

Az ezzel együtt történő déli offenzívával együtt Ukrajna összesen 6000 négyzetkilométernyi területet foglalt vissza – közölte Volodimir Zelenszkij elnök hétfőn. Oroszország szerint csapatainak visszavonulása a térségből “taktikai jellegű” volt, hogy az erőforrásokat a donbászi területre összpontosítsák.

Bár Izium utcái nagyrészt csendesek voltak, a lakosok időnként előmerészkedtek otthonaikból, és integettek a CNN járműveinek vagy az elhaladó katonai teherautóknak, és kezet fogtak a szembejövő ukrán katonákkal. Ugyanakkor az oroszoktól való félelem még mindig hatalmába keríti a várost. A CNN által megkeresett lakosok többsége túlságosan félt ahhoz, hogy szabadon beszéljen arról, mi történt ott az elmúlt hónapokban. “Imádkoztunk Istenhez, hogy harc és vér nélkül szabaduljunk fel. És így is történt” – mondta az 50 év körüli Valerij.

Vissza az időben

Az Iziumért folytatott harc egyik végső összecsapására az ukrán hadsereg szerint egy volt iskolában került sor, amelyet orosz csapatbázisként használtak. Az oroszok mély árkokkal, homokzsákokkal és páncélozott járművekkel vették körül az épületet. Az épületet már teljesen üres, a vörös téglák és a radiátorok halmai vegyülnek a betört ablakokkal és a tetőből leomlott faanyaggal. Az épület mellett egy piros teherautó fekszik az oldalán, rajta az orosz erők “Z” logójával.

Az út mentén lejjebb van az épület, amelyet a csapatok meg akartak védeni: az orosz parancsnoki központ, amely egy használaton kívüli gyár alatti bunkerben van elrejtve. Össze nem illő iskolapadok sorakoztak a komor alagsorban, fehér címkékre ragasztott munkakörökkel – köztük a légvédelem, a tüzérség, a hírszerzés és az állambiztonság parancsnokai, valamint alacsonyabb rangú titulusok, mint például “ügyeletes tiszt”. A közelben az ukrán csapatok még mindig találnak olyan csapdákat, amelyeket a búvóhelyük védelmére hagytak – köztük egy gránáttal ellátott buktatódrótot.

A parancsnoki központtal szemben egy másik sivár betonszoba szolgált alvóhelyként, téglák vagy kannák halmára helyezett régi faajtókkal rögtönzött ágyakat alakítottak ki. A visszavonuló csapatok láthatóan sietve távoztak, a ruhákat, fogkrémet és papírokat szétszórva hagyták a padlón és az ágyakon. Az egyik ukrán katona megmutatta a CNN-nek a zöld vezetékes telefont, amelyet a csapatok hátrahagytak. “Orosz technológia!” – gúnyolódott angolul.

“Ahol nem laktak emberek, onnan az oroszok mindent elloptak” – mondta Valerij. “Úgy éltek, mint a disznók.” Azt is elmondta, hogy a harcok Iziumban március 4-én kezdődtek, amikor nyolc Grad rakéta landolt az otthonuk közelében, ami “vérfagyasztó volt”, de szerencsére nem találta el őket közvetlenül. A szomszédjuk házát az egyik rakéta lerombolta, de ő karcolás nélkül túlélte. A háború elején a városba érkező orosz csapatok hamar rájöttek, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök indoklása az invázióra – Ukrajna “nácimentesítésére” – hazugság volt.