Futball a háború árnyékában II.: Oroszország

Előző írásunkban áttekintettük az ukrán labdarúgás helyzetét, amióta a háborús cselekmények kiterjedtek az ország legnagyobb részére. Láthattuk, hogy csapatok szűntek meg, kényszerültek albérletbe és megnéztük, hogy mennyire befolyásolta az ország labdarúgását a kialakult helyzet. Oroszország ugyan nem védekező háborút folytat és ezért az ország szűken vett területét nem érintik hadicselekmények, de a sportéletre és így a labdarúgásra így is komoly hatással vannak az események.

Az orosz sportolók szankcionálása nem most kezdődött, hiszen a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) már korábban hozott olyan döntéseket, amelynek értelmében az ország sportolói csak semleges versenyzőként szerepelhetnek például a nyári vagy a téli Olimpiai Játékokon, és nem használhatják zászlajukat és himnuszukat sem. 2015-ben derült fény arra, hogy az Orosz Doppingellenes Ügynökség (RUSADA) manipulálta a helyi sportolók mintáit, majd a további vizsgálatok nyomán 2019-ben született meg a végleges ítélet.

Tegyük hozzá, hogy Oroszország ezt megelőzően komoly erőfeszítéseket tett a sportdiplomácia terén, méghozzá eredményesen, hiszen 2014-ben először rendezhetett téli olimpiát, ráadásul az addigi legdrágább téli játékoknak adott otthont Szocsi városa.

A labdarúgás tekintetében pedig szintén első alkalommal nyerték el a Labdarúgó Világbajnokság rendezési jogát is még 2010-ben, ám maga a verseny 2018-ban, tehát már a Krím annektálása után valósult meg. Ez a FIFA prioritásairól is sokat elmond (csakúgy, ahogyan az idei katari világbajnokság esetében is).

Az orosz huligánok emlékezetes 2016-os marseille-i erőszakos fellépése sok kérdést vetett fel, annak tekintetében, hogy vajon, ha a Szbornaját (az orosz labdarúgó válogatott beceneve) elkísérő szurkolók egy idegen országban ekkora felfordulást tudtak csinálni, vajon mire lehetnek majd képesek hazai pályán. A Franciaországban történtek egyébként orosz földön még politikusi körökben sem találtak egyértelmű elutasításra, Igor Lebegyev országgyűlési képviselő például egy twitter üzenetben azt írta, hogy az orosz szurkolók „csak védték a haza becsületét”. Vlagyimir Markin, az orosz Szövetségi Nyomozati Bizottság szóvivője szerint pedig a francia rendvédelmi szervek azért nem tudtak gátat szabni a marseille-i indulatoknak, mert „melegfelvonulásokhoz vannak szokva” (1).

“Mondj nemet a testvérháborúra” (Szentpétervár)

Az otthoni rendbontás azonban egyáltalán nem állt a hatalom érdekében, így komoly lépéseket tettek annak elkerülése érdekében. Ez leginkább abban nyilvánult meg, hogy a titkosszolgálatok (FSZB) és a rendvédelmi szervek felkeresték az általuk nyilvánvalóan pontosan számon tartott huligáncsoportok vezetőit, azokat a szervezőket, akiktől esetleg bármilyen összehangolt akció elvárható lett volna és „elbeszélgettek” velük arról, miért nem lenne szerencsés bármiféle hasonló megmozdulást tervezni. Ehhez még a világbajnokság előtt szigorítottak a szurkolói rendontásokat szankcionáló törvényen, amely igen komoly pénzbírságot és börtönbüntetés helyezett kilátásba az „elkövetőkre” nézve. Ezek a megelőző jellegű intézkedések elegendőnek bizonyultak, tulajdonképp komolyabb szurkolói rendbontás híre nem jutott el a világsajtóba.

A hazai csapat egyébként a negyeddöntőig jutott, ahol a későbbi döntős Horvátországgal szemben maradtak alul, csupán büntetőpárbaj után.

Szurkolók a fronton

Ahogy azt az előző cikkben is írtuk, Kelet-Európában a szurkolói csoportosulásoknak túlnyomó többsége nacionalista beállítottságú, és nincs ez másként Oroszországban sem. Érdemes még megemlíteni, hogy a 2000-es évektől kezdve egyes szurkolói csoportok tagjai elkezdték előnyben részesíteni a testedzést és az egészséges életmódot az addig megszokott féktelen alkoholfogyasztással szemben. Ez napjainkra odáig jutott, hogy nyugodtan elmondhatjuk, hogy egy-egy orosz csapat elsősoros szurkolói gyakorlatilag élsportolói edzettségi szinttel rendelkeznek, és bármilyen küzdősportgálán megállnák a helyüket. Tehát amikor arról beszélünk, hogy közülük valaki önkéntesnek jelentkezik harcolni, jó állóképességű és megfelelő küldetéstudattal rendelkező fiatalokat kell elképzelni, nem valami szedett-vedett háborúskodásra vágyó suhanc galerit. De vajon harcolnak-e?

Bár már kezdetben is voltak olyan felhangok, amelyek az összefogás és a testvériség fontosságát próbálták meg hangsúlyozni, és mint előző cikkünkben említettük, voltak konkrét kapcsolatok is ukrán és orosz szurkolói csoportok között, mostanra ezek hivatalosan természetesen már nem fenntarthatóak.

Amíg Ukrajnában honvédő háború folyik és a megfelelő kötelességtudattal rendelkező srácoknak nem is kérdés, hogy fegyvert fognak, addig Oroszország profi katonákkal indította el a hadműveleteit és a civilek közül senkinek nem volt kötelező csatlakozni. Ennek ellenére természetesen orosz szurkolók is vannak a frontvonalban már a kezdetektől. Manapság pedig egyre több orosz szurkolói csoport hívja fel a figyelmet arra, hogy az egymással való rivalizálás helyett, mindenki helyezze előtérbe a haza sorsát és annak segítését. Amíg az ukrán szurkolók egy része az Azov valamely alakulatánál talált magának helyet, addig az orosz szurkolókból toborzott és a mai napig is harcoló alakulat az „Española”.

Tagjai a legkülönbözőbb orosz csapatok fanatikusaiból kerültek ki, mint a CSKA, a Zenit, a Spartak, vagy épp az Orel. Összesen több mint tíz különböző brigád alkotja a csapatot, olyan társaságok, akik a háború előtt jelentős összetűzésekbe keveredtek egymással, ám itt most közösen harcolnak. Az alakulatnak egyébként több mint tizennyolcezer követővel rendelkező telegram csatornája is van. A névválasztás meglehetősen érdekes, de mielőtt többet látnánk bele, valószínűleg csak az egyik idősebb szurkoló (egyébként CSKA-tag, ami abból a szempontból pikáns, hogy ugye ők hagyományosan a hivatalos hadsereg csapata Moszkvában) becenevét takarja (spanyol). Tökéletes egyetértés egyébként nincs az orosz mozgalomban, több „ismert” szereplő is inkább külföldre távozott, amikor elindultak a sorozások.

Zenit-Juventus 2021

Az valószínűleg egy hosszú és fájdalmas folyamat lesz, mire az orosz sportolók és labdarúgócsapatok visszakapcsolódnak a nemzetközi sport vérkeringésébe, és ez a sportolók szemszögéből nézve a legborzasztóbb, hiszen egész generációk esnek el attól a lehetőségtől, hogy megmutassák tudásukat, tehetségüket a nemzetközi porondon. Olyan sportolók, akik nem döntöttek és nem dönthettek a háborúról, egyszerűen csak oda születtek, ahova.

Szerző: Sőtér Dávid

(1) Ackermann Sándor: Putyin játéka, Helikon, Budapest, 2018, p252

[hm_embed link=”https://hellomagyar.hu/2022/10/04/futball-a-haboru-arnyekaban-ukrajna/” ][/hm_embed]