Milyen védelmi vonalakkal készül Oroszország az ukrán offenzívára?

Az elmúlt hetekben új védelmi vonalakat kezdett el kiépíteni Moszkva a megszállt ukrajnai területeken, sőt az oroszországi Kurszki- és Belgorodi területen is. Ezeket az orosz médiában gyakran hasonlítják a híres francia Maginot- vagy a német Siegfried-vonalhoz. Annak ellenére, hogy a laikusok számára látványos készületnek tűnhetnek, számos okból megkérdőjelezhető a hatékonyságuk.

Liszicsanszk július 3-án befejeződött ostroma óta látványosan megakadt az orosz előrenyomulás Ukrajnában, majd ezt követően szeptember óta Harkiv és Herszon környékén elkezdett visszaszorulni Oroszország. A kialakult helyzetre válaszul a Kreml először részleges mozgósítást rendelt el, amivel az élőerőben keletkezett veszteségeket igyekezett pótolni. Vlagyimir Putyin, orosz elnök alig egy hónappal a kihirdetése után leállította ezt, ugyanakkor kihirdette a hadiállapotot az illegálisan annektált négy ukrajnai régióban, valamint az orosz régiók mintegy harmadában közepes-, illetve emeltszintű készültséget rendelt el. Mindezekben „fű alatt” tovább folytatódik a mozgósítás, csupán más megnevezés alatt.

Október folyamán elkezdtek megjelenni a hírek védelmi vonalak kiépítéséről. Egyik ezek közül a Wagner Csoporthoz kötődik, melyet a vezetője után az orosz médiában előszeretettel neveznek „Prigozsin-vonalnak”. Ez a hónapok óta ostromlott Bahmut városától keletre húzódik Szvitlodarszk városától elindulva északi irányba egészen Kreminnáig, majd a Donyec folyó mentén keletre és Luhanszk városán túl végződik.

A „Prigozsin-„, vagy „Wagner-vonal” térképe (forrás: https://t.me/grey_zone/15425)

Maga Prigozsin már régóta hangsúlyozta hasonló vonalak kiépítésének fontosságát a teljes orosz-ukrán határ mentén. A jelenlegi munkálatokat a Wagner Csoport Telegramcsatornája szerint önállóan, saját terveik alapján végzik, magyarán sem a helyi orosz vezetők, sem Moszkva nem vesz részt ebben. Ezúttal azonban úgy tűnik, mintha arra számítanának, hogy a jelenlegi frontvonalat kell majd hosszú távon megtartani, és Bahmut városát sem biztos, hogy elfoglalnák. A Donyec folyó mentén húzódó vonal legfontosabb védelmi képességét sokkal inkább adja maga a folyó, semmint a technikai akadályok sora. Érdemes észrevenni, hogy a védelmi vonalak kialakítása alapján a Wagner Csoport arra számít, hogy a közeljövőben a frontvonal a folyó lesz, az attól északra található területeket Ukrajna képes lesz felszabadítani.

A második védelmi vonalat az oroszországi, tehát nem megszállt Belgorodi területen kezdték el kiépíteni. A hírről Vjacseszláv Gladkov, a régió kormányzója számolt be, de Prigozsin is azt állítja, hogy hozzájárulnak az építkezéshez és ún. területvédelmi erők kiképzéséhez is. A területet, főleg infrastrukturális célpontokat, számos esetben érte már tüzérségi támadás, de történtek rejtélyes robbanások és tűzesetek is, melyekért az ukrán különleges alakulatokat okolják a szakértők.

A harmadik védelmi vonalat (ami a gyakorlatban két részből áll) szintén Oroszországban kezdték el kiépíteni, a Kurszki terület határán. A hírt Roman Sztarovojt, a régió kormányzója  jelentette be, aki ígéretet tett, hogy november 5-ig egy harmadik vonalat is létrehoznak. Kurszk mellett azonban nem a Wagner Csoport, hanem a Honvédelmi Minisztérium segíti az építkezést.

Ezekkel a védelmi vonalakkal ugyanakkor számos probléma is adódik. Az elérhető fényképek és videók tanúsága szerint a tankcsapdák egyszerű betonpiramisok, melyeket a szovjet és orosz kézikönyvek szerint is úgy érdemes használni, hogy nagyobb részük található a föld alatt, mint a felszín felett. Ezeket pedig a videófelvételek szerint sem ásták be, csupán egymás mellé helyeztték a talajra. Értelemszerűen, amely akadály nagyrészt be van temetve, sokkal nehezebben mozdatható el. Emellett az is szembeötlő, hogy nem minden esetben veszi fel a „sakktábla” elrendeződést, aminek az lenne a célja, hogy megnehezítse az harcjárművek áthaladását. Kevésbé érthető az is, miért ennyire látványos, fehérre festett akadályokat telepítenek? A tankcsapdáknak egyik előnye ugyanis az lehet, hogy a nehezen észrevehető akadállyal már túl későn szembesülnek az előrenyomuló erők, amikor kitérésre már kevésbé nyílik lehetőség, miközben a védelmi vonalak mögött állók számára kiváló célpontot biztosítanak. A messziről látható akadályokat – amennyiben valóban teljes méretüket lehet látni – az ukrán harckocsik és tüzérség (122, 150, 155mm) viszonylag könnyen meg tudja semmisíteni. Kérdéses továbbá az is, hogy van-e kellő számú katona és tüzérség összevonva a vonalak mögött, ugyanis nem látni, mennyire komplex az említett vonalat felépítése.

Természetesen ki kell emelni, hogy a védelmi vonalakból ezek csak azok a részek, melyeket az orosz fél bemutat. Egyelőre nyílt forrásból nem lehet tudni, hogy a teljes hosszán pontosan milyen, illetve, hogy milyen mélységben telepítettek aknákat.

A modern hadviselésben a leghíresebb védelmi vonalak, mint például az említett Maginot-, Siegfried- vagy éppen az Árpád-vonal legnagyobb gyengeségét az adta, hogy egyszerűen meg lehetett kerülni őket. Az említett orosz vonalak oroszországi része vélhetően azért nem fogja betölteni funkcióját, mivel Kijevnek egyrészt nem célja átlépni a határt, az ún. „Prigozsin-vonal” pedig egyelőre megkerülhetőnek tűnik.

Korábban a harkivi összeomlás esetében a legtöbb szakértő, köztük orosz milbloggerek is, kárhoztatták az orosz felet a mélységi védelmi vonalak kiépítésének elmaradása miatt. A fentiekben felsorolt hiányosságok és a harkivi példa alapján sokkal inkább kommunikációs eszközként érdemes tekinteni ezekre az építkezésekre, semmint egy esetleges ukrán offenzíva hatékony ellenszerére.

Vigóczki Máté György, MCC Geopolitikai Műhely

Érdemes elolvasniEgyedülálló videó: az ukránok lelőtték, sisakkamera rögzítette az orosz pilóta katapultálását