Eldőlni látszik a vita, hogy vajon a neandervölgyi ember húsevő vagy vega volt-e

Bár már meglehetősen sok információval rendelkezünk ősi „unokatestvérünk” életmódjáról, sok kérdés mind a mai napig megválaszolatlan.

Tudjuk például, hogy a neandervölgyiek gyakorlott vadászok voltak, de még mindig nem vagyunk biztosak abban, hogy hogyan állt össze az étrendjük. Az Ibériai-félszigeten feltárt maradványok vizsgálata során a kutatók hajlamosak arra gyanakodni, hogy legalább néhányuk mindenevő volt, de főként különféle növényeket és gombákat fogyasztott.

Más tanulmányok azonban megkérdőjelezték ezt a következtetést, és azt sugallják, hogy a neandervölgyiek más helyeken jelentős mennyiségű húst ettek, főként szarvast, mamutot és gyapjas orrszarvút.

A húsevés kérdésének tisztázása reményében egy nemzetközi kutatócsoport új analitikai módszerekkel vizsgálta a középső paleolitikumból származó neandervölgyi ember fogzománcát, akinek maradványait a spanyolországi Gabasa barlangban találták meg.

Hagyományosan a tudósoknak, akik azt vizsgálják, hogy egy kihalt állat hol helyezkedett el a táplálékláncban, fehérjéket kell kivonniuk a csontkollagénből, és az ebben található nitrogénizotópokat kell elemezniük – a nitrogén-15 magasabb aránya a nitrogén-14-hez képest nagyobb mennyiségű húsfogyasztást jelez.

Ennek a technikának azonban vannak korlátai, és csak a mérsékelt éghajlatról származó példányokon működik, és főként azokon a példányokon, amelyek az elmúlt 50.000 évben pusztultak el. Az is félrevezető lehet, ha magát az állatot olyan növényi takarmányon tartották, amely a normálisnál több nitrogén-15-öt tartalmazott.

Míg a nitrogénizotóp-analízis más neandervölgyi maradványokra is fényt derített, a Gabasa-fogon nem működne, ezért a kutatók ehelyett a cink-izotóp arányát tesztelték a fogzománcban, melynek eredményét a ScienceAlert tette közzé.

Ez a módszer kihasználja a cink koncentrációjának változását a zománcban a tápláléklánc minden egyes lépésénél, ami a modern maradványokon és néhány ősi állatcsonton is kimutatható. Ez az első alkalom, hogy cinket használnak a neandervölgyiek táplálkozási szokásainak felmérésére.

Klervia Jaouen, a Francia Nemzeti Tudományos Kutatási Központ (CNRS) munkatársa vezetésével a kutatók cinkizotóp-elemzést végeztek a neandervölgyi őrlőfogon, valamint számos, a közelben talált korabeli állatfaj csontjain, köztük növényevőkön és húsevőkön.

A kutatók magyarázata szerint a cink-66 izotópok alacsonyabb aránya az állatok csontjaiban valószínűsíti, hogy az állat húsevő volt.

A neandervölgyi őrlőfogban talált alacsony cink-izotóp szint alapján Jaouen és kollégái arra a következtetésre jutottak, hogy a lelet bizonyára egy elkötelezett húsevőtől származott.

Sőt, azt sugallja, hogy “egy legfelső szintű ragadozóról van szó”, írják , “hasonlóan ahhoz, amit a nitrogén izotópjainál megfigyeltek más neandervölgyi szálláshelyeken.”

Hozzáteszik, hogy a Gabasán vizsgált összes állatcsoport közül a neandervölgyiekben mérték a legalacsonyabb cink-izotóp arányt.

Noha úgy tűnik, hogy a homo sapiens versenytársa csúcsragadozó lehetett a paleolit Ibériában, vannak bizonyítékok arra, hogy a többi ragadozóhoz képest eltérő táplálkozási szokásaik voltak, ugyanis a kutatók megjegyzik, hogy ebben a régióban sok korabeli húsevő elfogyasztotta zsákmánya csontjait és vérét is, ami megnövelhette cink-izotóp-mennyiségüket.

Mivel ennek a neandervölgyinek rendkívül alacsony a cinkizotóp-száma, Jaouen és kollégái azt gyanítják, hogy az egyén sok állati húst evett, de a vért vagy a csontokat nem (talán a csontvelőn kívül).

Noha ezek az eredmények alátámasztják a neandervölgyiek húsevő hajlamainak meglévő bizonyítékait, további kutatásokra van szükség ahhoz, hogy megértsük a neandervölgyi étrend teljes skáláját.

A helyi lehetőségekhez mérten valószínűleg gyakran ejtettek el különböző állatokat a húsukért, továbbra is gyanítható, hogy étrendjüket jobban kiegészítették növényekkel és gombákkal, mint más ragadozók.

A kutatók szerint az ilyen típusú cinkizotóp-analízis megkönnyíti az állatok húsevőként vagy mindenevőként való azonosítását, és hamarosan segíthet a kérdés szélesebb körű megoldásában.

Jaouen és munkatársai azt remélik, hogy hasonló elemzéseket végezhetnek más neandervölgyi embereken más helyszíneken, beleértve a fosszíliákban gazdag Payre lelőhelyet a francia Rhone-völgyben.

[hm_embed link=”https://hellomagyar.hu/2022/10/20/a-dns-mindent-elarul-izgalmas-informaciok-derultek-ki-a-neandervolgyi-kozossegekrol/” ][/hm_embed]