Ma 33 éve, hogy leomlott a Berlini fal

“A 20. század egyik legjelentősebb eseménye” egy virágzóbb, békésebb világ reményét hirdette.

A berlini fal, a hidegháború vészjósló maradványa, amely a kommunista Kelet-Berlin és a demokratikus Nyugat-Berlin között húzódott, 1989. november 9-én, zűrzavar, majd örömteli ünneplés közepette megnyílt és leomlott. Abban a 24 órában ujjongó németek érkeztek kalapácsokkal és baltákkal, hogy lebontsák az elnyomás szimbólumát – a Szovjetunió félelmetes, de végül törékeny “vasfüggönyének” fizikai megnyilvánulását, számol be a Fox News.

“A berlini fal leomlása a 20. század egyik legfontosabb eseménye volt, amely leleplezte a Szovjetuniót, mint korrupt, gyenge “birodalmat”, és gyakorlatilag véget vetett a hidegháborúnak”,

számolt be az eseményről a Heritage Foundation.

“1989 januárjára már alig egy rubelnyi különbség volt egy harmadik világbeli ország és a Varsói Szerződés tagja között, amely a kelet- és közép-európai nemzetek Moszkva szolgálatában álló csoportja volt.” A berlini fal a Szovjetunió és a nyugati szövetségesek – elsősorban az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és Franciaország – közötti antantból született, amely a második világháborúban a náci Németország legyőzésére szövetkezett. A Vörös Hadsereg 1945 tavaszán keletről lerohanta Németországot, az Egyesült Államok vezette szövetségesek pedig nyugatról söpörtek át a Rajna folyón.

A májusi kapituláció után Németországot egy keleti szovjet szektorra, valamint egy-egy nyugati amerikai, brit és francia szektorra osztották fel. Ezek 1949-ben különálló nemzetekké – Kelet-Németország és Nyugat-Németország – váltak. Berlin, mélyen a szovjet ellenőrzés alatt álló Kelet-Németországon belül, hasonlóan fel volt osztva. Nyugat-Berlin a nyugati demokrácia távoli szigete lett, messze a Winston Churchill által vasfüggönynek nevezett vasfüggöny mögött, több mint 150 kilométerre Nyugat-Németországtól.

A második világháborús győztes hatalmak közötti egyébként is ingatag szövetség kezd szétesni, amikor a Szovjetunió 1948-ban lezárta a Nyugat-Berlin és a külvilág közötti közlekedési útvonalakat. Az Egyesült Államok a berlini légihíddal válaszolt – amivel kétmillió nyugat-berlini lakos számára szükséges dolgokat szállítottak.

A hidegháború egyik szimbóluma

“Egy időben a légierő és a haditengerészet gépei 45 másodpercenként szálltak le a tempelhofi repülőtéren” – jegyzi meg az amerikai védelmi minisztérium az epikus humanitárius misszió történetében.

“1949. április 17-én, húsvét vasárnapján a repülőgépek állandó vonulása 13 000 tonna rakományt, köztük 600 vasúti vagonnyi szenet tudott leszállítani – mindezt egyetlen nap alatt!”.

Nyugat-Berlin a második világháború romjaiból kezdett felemelkedni és virágozni a háborút követő 15 évben; hamarosan mágnesként vonzotta a kommunizmus elől menekülő keletnémeteket. A szovjetek által támogatott Kelet-Németország válaszul 1961-ben 160 kilométer hosszú falat épített Nyugat-Berlin köré. A közmondásos vasfüggöny valódi acél- és betonfüggönnyé vált, amely a szovjet kommunizmus elnyomását szimbolizálta.

A nyugati jólét és a vasfüggöny mögötti gazdasági kudarcok és politikai elnyomás közötti megosztottság hamarosan nyilvánvalóvá vált azok számára, akik elhagyták a vasfüggönyt. A nemzetközi nyomás 1987 júniusában érte el a lázpontot, amikor Ronald Reagan elnök Nyugat-Berlinben mondott beszédében név szerint felszólította Mihail Gorbacsov szovjet vezetőt, hogy “bontsa le ezt a falat!”.

A kelet-európai szovjet blokkban gyorsan elharapódzott a tiltakozás.

“1989-ben a kelet-európai politikai változások és a németországi polgári zavargások nyomást gyakoroltak a keletnémet kormányra, hogy lazítson a Nyugat-Németországba való utazásra vonatkozó egyes szabályozásokon” – számol be a londoni Imperial War Museum a berlini fal utolsó napjairól.

“Egy november 9-i sajtótájékoztatón Günter Schabowski keletnémet szóvivő bejelentette, hogy a keletnémetek azonnali hatállyal szabadon beutazhatnak Nyugat-Németországba.”

A televíziós üzenete, mint kiderült, tévedésből hangzott el. De a nyugati televízióban sugárzott hír azonnal elterjedt. Németek ezrei árasztották el a Brandenburgi kaput, elárasztva az őröket, akik parancs híján nem tehettek semmit. A következő 24 órában az örömteli, újraegyesülő, ölelkező, nevető és ünneplő németek képei úgy tűntek, hogy egy reményteljes új korszakot hirdettek a világtörténelemben.

[hm_embed link=”https://hellomagyar.hu/2022/11/08/europa-eltapossa-a-kis-orszagokat-csak-hogy-energiahoz-jusson/” ][/hm_embed]