II. András valóban Jeruzsálem királya volt?

A nemrég vetített Aranybulla sorozat kapcsán született írások, legyenek kritikus, akár pozitív hangvételűek, megemlékeznek arról, hogy II. András felvette a Jeruzsálem királya címet. Sőt, többen azt is tudni vélik, hogy a Habsburgok akkor jutottak a címhasználat jogához, amikor magyar királlyá koronázták őket, hiszen Ferenc József köztudottan a cím birtokosa volt. Azonban II. András keresztes hadjáratán ott sertepertélt Jeruzsálem királya is. Vajon mit szólt hozzá, hogy csak úgy felveszik a címét? Vagy ez az egész meg sem történt?

Kik viselték a Jeruzsálem királya címet?

Az első keresztes hadjárat katonái 1099. július 15-én foglalták el Jeruzsálem városát. A város kormányzásával kapcsolatban felmerült, hogy egyházi állam legyen, de ez végül nem valósult meg. Első tényleges uralkodója, Bouillon Gottfried nem viselte a Jeruzsálem királya címet. Azt vallotta ugyanis, hogy a szent városban csakis Jézus viselheti egyedül a koronát. Amikor azonban 1100-ban meghalt, öccse, Balduin ragadta magához a hatalmat a szentföldi francia lovagok támogatásával. (Noha Gottfried az egyházra hagyta volna Jeruzsálemet). Ő már használta a királyi címet, a környező keresztes államok pedig valamennyien a jeruzsálemi király hűbéresei voltak.

Jeruzsálem elfoglalása egy 13. századi miniatúrán (Wikipédia)

A királyi cím ezt követően hol választott uralkodókra szállt, hol pedig nőágon öröklődött. (Például az előbb említett I. Balduin is utódok nélkül halt meg). Nőági öröklés esetén a jeruzsálemi királynők férjei a feleségük jogán (iure uxoris) viselhették a jeruzsálemi királyi címet. Amikor II. András hadai partra szálltak a Szentföldön, éppen egy ilyen öröklésen esett túl a Jeruzsálemi Királyság.

1187-ben Szaladin elfoglalta Jeruzsálemet, a királyság azonban nem szűnt meg. Ekkor Szibilla királynő és férje, Lusignani Guidó uralkodtak, őket a lányuk, Izabella követte a trónon, aki Monferrati Konráddal házasodott meg, de nekik lányuk született törvényes örökösként. Ő Mária királynőként került a trónra 1205-ben, tizenháromévesen. A muszlimok szorításában létező keresztes királyság így férjet keresett mellé, végül a harmadik keresztes hadjárat egyik vezetőjéhez, Fülöp Ágost francia királyhoz fordultak, aki elküldte Brienne-i Jánost. János feleségül vette Máriát, aki azonban 1212-ben meghalt, mikor életet adott a lányuknak, II. Izabellának. A királyi címet ugyan a lányuk örökölte, de ténylegesen királyként János uralkodott. II. András ilyen helyzetben találta a Jeruzsálemi Királyságot 1217-ben.

II. András felvette a Jeruzsálem királya címet?

Az ötödik keresztes hadjárat résztvevői közül II. András számított a legtekintélyesebb uralkodónak. (Királyi címmel csak ő rendelkezett). Ráadásul lényegesen gyorsabban érkezett meg a helyszínre, mint azok a társai, akik nagyobb hadat ígértek a hadjáratra. A hadjárat részletes eseményeivel most nem foglalkozunk, inkább csak arra utalnánk, hogy a magyar részvétel megítélése lényegesen kedvezőbbé vált az utóbbi évtizedekben, mint korábban. II. Andrást több forrás szerint a hadjárat vezetőjének választották, bár ezen aktust más források nem erősítenek meg (vagy egyenesen mást állítanak), így bizonyosra nem vehetjük. II. András, belátva, hogy a rendelkezésre álló erőforrásokkal nem érhet el áttörést, továbbá megviselve a betegségétől, 1218-ban hazatért.

I. János és felesége, Mária megkoronázása (Wikipédia)

Talán ezt a választást értékelik és még értékelik manapság is sokan úgy, hogy II. András felvette a Jeruzsálem királya címet. A magyar királyok címeit az okleveleik elején található felsorolásban, az ún. titulatúrában találjuk meg. Az 1222-ben született, oklevél formában kiadott Aranybulla (és másolatban fennmaradt) szövegében például az alábbi címeket sorolja el:

…András, Isten kegyelméből Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Halics és Ladoméria királya…

Különös, hogy az ötödik keresztes hadjárat után született rendkívül fontosságú, a király által kiadott oklevél elején nem szerepel a jeruzsálemi királyi cím. Sőt, valójában egyetlen olyan oklevelet sem találunk, amelyben II. András magát Jeruzsálem királyának hívná. Az okleveles források mellett a magyar krónikák nyújthatnának nekünk támaszt. Kézai Simon az alábbiakat írja:

Ez után uralkodott András hatalmas és dicső király. Ez a szent földet megjárta, hol az összes keresztyén fejedelmek kapitányukká választották, s a babiloni szultán seregét a magyarokkal és székelyekkel megszalasztotta, és az assziriabeliek s más nemzetek által népével együtt nagy tisztességgel lőn fogadva. Onnan igen nagy dicsőséggel tért meg Magyarországba.

A Képes Krónika szerzője is ír a hadjáratról:

Ezután András király a pápa úr meghagyására meglátogatta Szentföldet; ezt a parancsot még herceg korában kapta, miként az Extravagantesben áll a fogadalomról és a fogadalom beváltásáról a következőképpen: “Noha mindenkinek…” Tudniillik ő teljesítette és váltotta valóra atyja fogadalmát. Ott a Szentföldön a keresztény sereg vezére és kapitánya lett a babiloni szultán ellenében, és dicsőséges diadalt aratott. Három hónapig maradt ott. Végül előszedte királyi kincsét, és különféle szent ereklyéket szedett össze: nevezetesen Szent István első vértanú koponyáját, Szűz Szent Margit vértanú koponyáját, Boldog Tamás apostol és Szent Bertalan jobb kezét, továbbá Áron vesszejének egy darabját és egyet a hat kancsó közül, melyekben Krisztus borrá változtatta a vizet, és még sok egyebet, amit csak összegyűjthetett. Szentek drága kincseivel tért vissza Magyarországba. Országát virágzó állapotban találta. Ezt azonban nem tulajdonította a maga érdemének, hanem a szenteknek, akiknek ereklyéit magával hozta. Ega fia, Benedek, a királyné kancellárja a király elébe gyűjtötte mind az egyházak főpapjait. Aztán kiváltképpen csak azok az egyházak kapták meg a szent ereklyéket, melyek főpapjai az érkező király elébe siettek.

Látható, hogy sem az okleveles, sem az elbeszélő források nem szólnak II. András jeruzsálemi királyságáról. De akkor hogyan terjedt el róla a királyi cím?

II. András fiktív címének eredete

Ugorjunk vissza az 1217-18. évi hadjáratra. Említettük, hogy a keresztesek II. Andrást választották meg fővezérnek egyes források szerint. Azonban ha meg is történt ez az aktus, nem mindenki fogadta el. Bár az osztrák résztvevők András mellett álltak, I. János jeruzsálemi király magát tekintette főparancsnoknak, a lovagrendek pedig hol egyik, hol másik oldalon foglaltak állást. Miután András hazaért, a kezdeményezés egyértelműen I. János kezébe került. Ő nem használta ki az átmeneti sikereket, nem fogadta el a kedvező békeajánlatot a muszlimoktól és később katasztrofális vereséget szenvedett.

A Tripartitum (Hármaskönyv) egyik kiadása (Wikipédia)

II. András, mint említettük, sosem viselte a királyi címet. Azonban melléknévként Werbőczy István, a híres Hármaskönyvében az alábbiakat írja róla:

6. § Azután a győzedelmes András király, harmadik Béla királynak fia és Szent Erzsébet özvegynek az apja, – a kit mi Jeruzsáleminek nevezünk, azután hogy jeruzsálemi hadjáratából, melyet a saranczénok ellenében a katholikus szent hit védelmére, a magyaroknak tömérdek seregével indított vala, szerencsésen visszatért, főkép a nemesi mentességre, előjogokra szabadságokra nézve igen jó törvényeket és jeles végzeményeket alkotott; melyeket a magyar nemzet mai nap is, mint szent végzeményeket égig magasztal. (II. könyv 6. cím)

Vélhetően az ő nyomán terjedt el, hogy András Jeruzsálem királyává tette magát. Sőt, egyes helyeken azt is hozzáteszik, hogy mindezt nagyanyja, Konstancia antiókhiai hercegnő és az ő anyja, Aliz antiókhiai hercegnő nyomán tette, aki Melisenda jeruzsálemi királynő legidősebb húga volt.

Werbőczy egyébként máshol csakugyan Jeruzsálem királyának nevez egy Andrást:

1. § Mire nézve meg kell jegyeznünk, hogy azt állítják, hogy az aurániai perjelséget ez országban hajdanában, a fenséges fejedelem Lajos király úr állitotta fel és alapította meg, a ki a midőn Siciliába vagy Nápolyba – az ő édes testvérének a dicsőült Andrásnak amaz ország és Jeruzsálem királyának megöletéséért bosszút állani akarván – nagy sereggel berontott, hir szerint rhodusi vitézektől tetemes hajóhadi segítséget kapott. Innen ezek irányában jó indulattól viseltetve és különös szeretettel eltelve, szerencsés és győzedelmes visszatérése után, a rhodusi vitézek szabályzata és fogadalma szerint ezt az aurániai perjelséget igen sok birtok adományozásával fölállította és megalapította. (II. könyv 54. cím)

Az itt szereplő András nem más, mint Nagy Lajos király öccse, akit Nápolyban megöltek. Ő valóban viselte a Jeruzsálem királya címet. Egyáltalán nem kizárt, hogy a két András keveredett össze a későbbi történetírásban. Hogy miként került hozzá, majd a Habsburgokhoz, ahhoz a cím öröklődését kell végigböngésznünk.

Jeruzsálem címzetes királyai

Hogy megértsük az öröklést, egy kicsit vissza kell mennünk az időben. A már említett I. János lánya, II. Izabella II. Frigyes német-római császárhoz ment feleségül. A császár egyoldalúan lemondatta Jánost a királyi címről és az utódai örökítették tovább. Frigyes unokájának, III. Konrádnak az 1268-ban bekövetkezett halálával azonban kihalt a Hohenstauf-ház.

Ciprus királyai ezt követően maguknak követelték a címet. A cikkünk elején említett Mária mostohatestvére, Aliz a ciprusi uralkodóhoz, Lusignani Hugóhoz ment feleségül. Tőle először Henrik ciprusi király, majd II. Hugó örökölte a trónt. Utóbbi 1267-ben bekövetkezett halála után Aliz lányának, Izabellának a fia, III. Hugó örökölte a trónt. Konrád halála után a címek így elvileg egyesültek.

A ciprusi és jeruzsálemi királyok címerei (Wikipédia)

Azonban Anjou Károly, Nápoly és Szicília királya szintén magáénak tekintette a Jeruzsálemi Királyságot. Egyrészt ő végeztette ki 1268-ban Konrádot, másrészt a jeruzsálemi uralkodócsalád egy közelebbi leszármazottjától 1277-ben egyszerűen megvásárolta az öröklés jogát. Így amikor az emberei megjelentek a Szentföldön a pápa támogatásával, Hugó kénytelen kelletlen visszalépett. Szerencséjére azonban Szicíliában felkelés tört ki Károly ellen, aki keleti tervei feladására kényszerült. A címét azonban megtartotta.

A ciprusi királyok nem élvezhették sokáig a győzelmüket. 1291-ben a mamelukok elfoglalták az utolsó keresztes erősséget, Akkont. A következő csavar a jog történetében 1487-ben következett be, amikor a gyermektelenül meghalt Sarolta, ciprusi királynő a jogait a Savoyai-házra hagyta. Azonban ő maga ekkor már nem uralkodott Cipruson, ugyanis egy törvénytelen rokona, II. Jakab elmozdította őt. Jakabot csecsemő korú fia, majd annak halála után az özvegye követte, azonban 1489-ben a velenceiek átvették Ciprust.

A nápolyi Anjou-ház ezalatt tovább használta a jeruzsálemi királyi címet. Nagy Lajos öccse, András herceg, Jeruzsálem királya lett a felesége, Johanna révén. (Aki a nápolyi Anjouk címeit vitte tovább). Az Anjou különböző címei az utolsó nápolyi király, Anjou René révén öröklődtek tovább a lotharingiai hercegekre.

Anjou René címerei 1435-ből, nápolyi uralkodása kezdetéből (Wikipédia)

Ők címerükben feltüntették nemcsak az Anjouk magyar, hanem a jeruzsálemi trónigényét is. Egészen az utolsó lotharingiai hercegig, Lotharingiai Ferencig. Ő 1736-ban kötött házasságot Mária Teréziával. Az ő utódai így az Anjouk jogán viselték a Jeruzsálem Királya titulust, így került a Jeruzsálem királya cím a magyar királyokhoz.

[hm_embed link=”https://hellomagyar.hu/2022/06/28/az-arpad-hazi-csaszarne-aki-egy-keresztes-allamot-kormanyozott/” ][/hm_embed]