Mi lett a harmadik atombomba sorsa a második világháborúban?
Hirosima és Nagaszaki, a két jól ismert város, amelyekre atombombát dobtak. Összesen két alkalommal került nukleáris fegyver bevetésre a világtörténelem során. Azonban az Egyesült Államok fel volt készülve, hogy további támadásokat hajtson végre a második világháború alatt, de Japán előbb megadta magát. Volt egy harmadik bomba is, amelynek sorsát homály fedi.
1945. augusztus 6-án és 9-én megtörtént a két atombomba bevetése. A harmadik bomba már a bevetésére készülődött, amikor 1945. augusztus 15-én Japán megadta magát. Emiatt a harmadik atomtámadásra nem került sor. Bár a bombát nem vetették be, ettől még tudott gondot okozni. Ugyan csak a laboratóriumban, de két ember meghalt és többen radioaktív sugárzásnak lettek kitéve. Ezt nevezik a “démoni mag” incidensnek, ami jól demonstrálja, hogy milyen veszélyforrást jelent egy atomfegyver, még ha nem is robbantják fel.
A démoni mag
A Manhattan terv keretein belül történt az atomfegyverek fejlesztése Los Alamosban. A démoni mag, vagyis a plutónium magja a harmadik atomfegyvernek már készen állt a szállításra, hogy bevessék Japánban. Erre nem került sor, így a mag visszakerült Los Alamosba, ahol teszteket végeztek rajta és lehetőség szerint a későbbiekben felhasználták volna egy új fegyverben. A tömör 6,2 kilogramm súlyú mag egy 89 milliméter átmérőjű gömb volt. Ha Japán még pár napot késlekedett volna, akkor 1945. augusztus 19-én be is vetették volna a fegyvert.
A magot csak egy nagyon pici biztonsági határ választotta el a kritikus állapottól. Ahhoz, hogy a láncreakció életbe lépjen, ahhoz a mag tömörítésére, több hasadó anyagra vagy pedig a magot elhagyó neutronok visszaverésére lett volna szükség. A kísérletezés lényege az volt, hogy neutron visszaverődéssel kritikus állapothoz közel tartsák a magot és megnézzék mennyi kell ahhoz, hogy a kritikus állapotot elérjék.
Első baleset
A démoni mag nem csak egy, hanem kettő balesetet is okozott. Az első 1945. augusztus 21-én történt, amikor Harry Daghilian fizikus sugármérgezést szenvedett. A teszt végrehajtása közben, neutron visszaverésre alkalmas keményfém téglák közé helyezte a magot, próbálva elérni a kritikus állapotot. Pakolás közben az egyik téglát véletlenül ráejtette a magra, amitől az kritikus állapotba került. A mag nagy mennyiségű neutron sugárzást bocsátott ki. Végül Daghilian sikeresen eltávolította a téglát, meggátolva a nagyobb katasztrófát, azonban 25 nappal később akut sugármérgezésben életét vesztette. A helységben tartózkodó biztonsági őr túlélte az eseményt és ő csak 33 évvel később halt meg leukémiában.
Második Baleset
A második baleset 1946. május 21-én történt, Louis Slotin fizikus kísérletének következtében. A cél ugyanaz volt, neutron visszaverődéssel tesztelni a szükséges mennyiséget a kritikus állapot eléréséhez. Slotin Los Alamos elhagyására készült és éppen megmutatta az alkalmazott technikákat Alvin C. Gravesnek, aki elvégezte volna a végső tesztet a tervezett nukleáris fegyver teszt előtt. A kísérlet lényege az volt, hogy a magot egy berillium tárolóba helyezzék, amelynek a felső részét manuálisan kellett ráereszteni a magra. Mindeközben figyelve, hogy nehogy kritikus állapotba lépjen. A berillium tároló neutron visszaverő hatással bírt.
Alapból alátétlemezeket kellett volna használni, hogy véletlenül se kerülhessen a tároló fedele túl közel a maghoz. Azonban Slotin ezeket nem használta és inkább egy laposfejű csavarhúzót használt, amelyet manuálisan tudott irányítani szabad kezével. Slotin több tucat alkalommal végezte el a kísérletet ilyen módon, ami gyakorlatilag a védjegye lett. Enrico Fermi még figyelmeztette is, hogy egy éven belül halott lesz, ha ezt így folytatja.
A baleset napján Slotin csavarhúzója megcsúszott és a berillium fedő a helyére esett. Amint a fedő a helyén volt egy kék villanás követte az eseményt és elképesztő hőt árasztott a mag, amely kritikus állapotba lépett. Fél másodperc alatt hihetetlen mennyiségű neutron sugárázást bocsátott ki a mag, mielőtt Slotin a földre tudta volna dobni a fedőt. Ezzel a nagyobb katasztrófát elhárította, de ő maga ötször annyi sugárzásnak lett kitéve, mint Daghilian. Slotin 9 nappal később meghalt sugármérgezésben. Graves is elég nagy mennyiségű sugárzásnak lett kitéve, de ő túlélte az esetet és 19 évvel később halt csak meg. Ezenkívül még hatan szenvedtek sugárfertőzést.
Az 1946-os kísérlet reprodukciója.
Forrás: Wikimedia Commons/Los Alamos National Laboratory
A démoni mag sorsa
Az esetek után a manuális teszteket leállították. Bár tervezték a mag felhasználást nukleáris fegyver tesztekben, erre nem került sor. A magot tovább szállították további kísérletekre, de az túl radioaktívvá vált az egyik teszt alatt. Végül a magot inkább leolvasztották és a nyersanyagát más fegyverek magjaiban felhasználták.
