VIDEÓ: 8 évesen apáca lett a milliárdos kislány, most mezítláb jár házról házra alamizsnáért
Körbejárta a világot a nyolcéves Devanshi Sanghvi története, aki felnőve akár egy több millió dolláros gyémántüzletet is vezethetett volna, de ő inkább apáca lett.
A dzsainizmus a világ egyik legrégebbi vallása, 4,5 millió követője van, és több mint 2500 évvel ezelőtt alakult ki Indiában. Ennek a vallásnak a követői Dhanesh és Ami Sanghvi, akiknek az egyik lánya lemondott a földi javakról, gazdagságról, és spártai életet él a továbbiakban: durva fehér szárit visel, mezítláb jár házról házra alamizsnáért, írja a BBC. Megdöbbentő történet következik:
A szakértők szerint az anyagi világról lemondó dzsainák száma az évek során rohamosan emelkedik, igaz, az olyan fiatal gyerekeket érintő esetek, mint Devanshi, viszonylag ritkák. A szanghviták az egyetlen olyan dzsain szektához tartoznak, amely gyermek szerzeteseket fogad, a másik három csak felnőtteket fogad be.
Bár a dzsain közösségen belül támogatják a gyakorlatot, Devanshi lemondása vitát váltott ki, sokan kérdezték, hogy a család miért nem várta meg, amíg a lány felnőtté válik, mielőtt ilyen fontos döntéseket hozna a nevében.
Az ünnep és a kolostorba vonulás
A múlt szerdán a nyugati Gudzsarát államban lévő Surat városban tartott szertartáson, amelyen Devanshi vezető dzsain szerzetesek jelenlétében tette le a “diksát”, a lemondás fogadalmát, több tízezren vettek részt. A lány szülei kíséretében, ékszerekkel díszítve és finom selyembe öltözve érkezett a város Vesu negyedébe. A fején gyémántokkal kirakott korona pihent. A szertartás után a fiatal lány a többi apácával együtt állt mezitláb, fehér száriba öltözve, amely borotvált fejét is eltakarta. A fényképeken egy seprűt tart a kezében, amelyet most arra használt, hogy a rovarokat lesöpörje az útról, nehogy véletlenül rájuk lépjen.
Azóta Devanshi egy Upashraya-ban él, egy kolostorban, ahol dzsain szerzetesek és apácák élnek.
“Nem maradhat többé otthon, a szülei már nem a szülei, most már szádhvi [apáca]. Egy dzsain apáca élete igazán szigorú. Mostantól mindenhová gyalog kell járnia, soha nem vehet igénybe semmilyen közlekedési eszközt, a földön egy fehér lepedőn fog aludni, és napnyugta után nem ehet”
– mondja Kirti Shah, egy surati gyémántkereskedő, aki a család barátja és egyben a Bharatiya Janata Party helyi politikusa.
Devanshi szülei köztudottan “rendkívül vallásosak”, és az indiai média idézte a család barátait, akik szerint a lány “már kisgyermekkora óta hajlott a spirituális életre”. Devanshi soha nem nézett tévét, filmet, és nem járt bevásárlóközpontokba és éttermekbe. Devanshi fiatal korától kezdve naponta háromszor imádkozott, és kétéves korában még böjtöt is tartott. Egy nappal a lemondási ceremónia előtt a család hatalmas ünnepi felvonulást szervezett Suratban. Több ezren nézték a látványosságot, ahogy tevék, lovak, ökrös szekerek, dobosok és turbános férfiak vászontetőkkel vonultak végig az utcákon, miközben táncosok és gólyalábakon járó előadók gondoskodtak a szórakoztatásról. Devanshi és családja egy elefánt által húzott szekéren ült, miközben a tömeg rózsaszirmokkal szórta őket.
Mumbaiban és a belga Antwerpenben, ahol a szanghvitáknak üzleteik vannak, szintén szerveztek felvonulásokat.
Túl fiatal egy ilyen komoly döntéshez?
Amikor a világról lemondó gyermeket istenítik, és a közösség ünnepli, az egész egy nagy bulinak tűnhet számára, de Nilima Mehta professzor, egy mumbai gyermekvédelmi tanácsadó szerint “a nehézség és a nélkülözés, amin a gyermek keresztülmegy, óriási”.
A közösség számos más tagja is aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy egy gyermeket ilyen fiatalon elszakítanak a családjától.
A hírek megjelenése óta sokan a közösségi médiában kritizálták a családot, és a szanghvisokat a gyermek jogainak megsértésével vádolták. Sokak szerint a kormánynak be kell avatkoznia, és véget kell vetnie annak a gyakorlatnak, hogy a gyerekek lemondanak a világról.
Azokra, akik azt mondják, hogy a gyermek “saját szabad akaratából” válik aszkétává, Mehta professzor rámutat, hogy “egy gyermek beleegyezése nem számít beleegyezésnek a jog szerint”.
“Jogilag a 18 év az a kor, amikor valaki önálló döntést hoz. Addig a nevében egy felnőtt – például a szülei – hoz döntést, akinek mérlegelnie kell, hogy ez az ő érdekét szolgálja. És ha ez a döntés megfosztja a gyermeket az oktatástól és a kikapcsolódástól, akkor az a jogainak megsértését jelenti”.”
Dr. Bipin Doshi, aki dzsain filozófiát tanít a Mumbai Egyetemen, azonban azt mondja, hogy “nem lehet jogi elveket alkalmazni a spirituális világban”.
“Egyesek azt mondják, hogy egy gyermek nem elég érett ahhoz, hogy ilyen döntéseket hozzon, de vannak jobb szellemi képességekkel rendelkező gyerekek, akik fiatal korukban sokkal többre képesek, mint a felnőttek. Hasonlóképpen vannak olyan gyerekek, akik spirituális beállítottságúak, akkor mi a rossz abban, ha szerzetesek lesznek?” – kérdezi.
Emellett, Dr. Doshi ragaszkodik hozzá, Devanshi semmilyen módon nem sérül.
“Lehet, hogy megfosztják a hagyományos szórakozástól, de ez tényleg mindenkinek szükséges? És nem értek egyet azzal, hogy meg lesz fosztva a szeretettől vagy a neveléstől – szeretetet kap a gurujától, és megtanulja az őszinteséget és a kötődésmentességet. Nem jobb ez így?”
Dr. Doshi azt is mondja, hogy ha Devanshi később meggondolja magát, és úgy gondolja, hogy “rossz döntést hozott a guruja hipnotizáló hatása alatt”, bármikor visszatérhet a világba. “A fiatal elmék befolyásolhatóak, és néhány év múlva lehet, hogy úgy gondolja, hogy nem ez az az élet, amit szeretne” – mondja, hozzátéve, hogy voltak olyan esetek, amikor a nők meggondolták magukat, miután felnőttek.
Mehta professzor elmondta, hogy néhány évvel ezelőtt egy fiatal dzsaina apáca esetével foglalkozott, aki elszökött a központjából, mert olyan trauma érte. Egy másik lány, aki kilencévesen lett aszkéta, 2009-ben egyfajta botrányt okozott, miután 21 éves korában megszökött és hozzáment a barátjához.
A múltban bírósági beadványokat is benyújtottak, de Mehta professzor szerint minden társadalmi reform kihívást jelent az érzékenység miatt.
“Ez nem csak a dzsainák körében van így; a hindu lányokat istenségekhez adják feleségül és devadasisokká válnak [bár a gyakorlatot 1947-ben betiltották], a kisfiúk pedig akhadákhoz [vallási központokhoz] csatlakoznak, a buddhizmusban a gyerekeket kolostorokba küldik szerzetesnek.
“A gyermekek minden vallás alatt szenvednek, de ezt kétségbe vonni istenkáromlás” – mondja, hozzátéve, hogy a családokat és a társadalmakat fel kell világosítani arról, hogy “a gyermek nem a te tulajdonod”.
