Az erdélyi „Drakula”-kastély Törcsváron

Törcsvár, Fotó: Mayer Jácint

Törcsvár vára igen látogatott belföldi és külföldi turisták által egyaránt, ugyanis a legendákból és horror filmből ismert Dracula gróf (Vlad Tepes) egyik kastélyának tartják. Azt azonban a cikk elején szögezzük le, hogy a várnak nincs sok köze a román történelem ikonikus figurájához, azt leszámítva, hogy talán egyszert járt errefelé, ami nem túl szoros kapcsolat. A lényeg nagyjából annyi, hogy napjainkra ez az egyetlen olyan fennmaradt várkastély Erdélyben, amelyre valamennyire illik a regénybeli leírás, így az utókor ebben látta meg a turisztikai potenciált.

A törcsvári vár, Fotó: Mayer Jácint

Magyarországról nézve Erdély viszonylag távoli pontján, Brassótól délre járunk a Törcsvári-hágónál. A hágó az ókortól egészen a 19. századig az Erdélyt és Havasalföldet összekötő fő útvonalak egyiknek számított. A hágón keresztül nemcsak utazók és kereskedők közlekedtek, hanem számos hadjáratban is szerepet kapott, kezdve a kunok és besenyők betöréseivel, folytatva a török és tatár támadásokkal; viszont a magyarok is a Törcsvári-„szoroson” át támadták meg Havasalföldet. A hágó kisebb mértékben az 1848–49-es szabadságharcban is érintett volt, majd az első világháborúban a román hadsereg kísérelt meg itt betörést Erdély területére. Fontossága miatt többször erődítették a történelem folyamán, melyek közül a fenn a hegyekben álló Királykőt érdemes kiemelni, valamint a vonulatok aljánál található völgyzáró vámszedő és katonai objektumot, Törcsvár várát.

A törcsvári völgyzáró fal, Fotó: Mayer Jácint

A vár Nagy Lajos magyar király engedélyével, 1377-ben épült a mellette elhaladó, fontos kereskedelmi út ellenőrzésére és a havasalföldi román vajdák betörései ellen. A 100 m magas hegyen épült, trapéz alaprajzú, észak-déli irányú belsőtornyos vár, fekvéséből adódóan nehezen bevehető erődítménynek számított, melyet egyetlen bejáraton lehetett megközelíteni: egy vastag falú, szűk bejáratú kaputornyon keresztül. Az északi oldalon, egy kétemeletes torony, mellette egy hétemeletes, befelé keskenyedő, négyszögű bástya található, amelynek teteje egy megfigyelőpont. Az épületkomplexumban érdemes megemlíteni még a darabontok szobáját, a tömlöcöt és az udvar közepén a 70 méter mély kutat. Törcsvár ma kastélymúzeumként működik, mellette pedig egy kis falumúzeum található.

Az mindig zsúfolt udvar, Fotó: Mayer Jácint

Vlad Tepes – a Drakula mítosz alakja egyes források szerint 1431-ben született Segesvár erődjében II. Vlad Dracul és Cneajna moldáv hercegnő második közös gyermekeként. A Drakula szó édesapja, II. Vlad nevéből ered. A fejedelem tagja volt a Sárkányrendnek, ezért a Dracul melléknevet kapta, amely akkoriban sárkányt, ma ördögöt jelent románul.

Királykő vára a Törcsvári-hágón, Fotó: Mayer Jácint

A Drakula-őrület 1890-ben kezdődött el, amikor Vámbéry Ármin magyarságkutató elbeszéléseinek hatására egy angol szerző Abraham Stoker 6 évnyi kutatás után rémregényt írásába kezdett, aminek a főszereplője Drakula néven Vlad Tepes (a karóba húzó) volt. A vérszívó Drakuláról szóló regényt (Drakula gróf válogatott rémtettei) a kiadás után nagy sikert aratott, világhírűvé viszont csak a személye köré szőtt történet a megfilmesítéseknek köszönhetően vált. A hollywoodi sikerfilmben a főszereplő, Lugosi Béla nevét érdemes hangsúlyozni, és azt a hatást, amitől a vámpírkultusz napjainkban is szépszámú filmben kísért napjainkig. Valamint felkapott és eladható témája lett a románság nemzetközi hírének.

A kastélybelső, Fotó: Mayer Jácint

Vlad 1456-ban foglalja el Havasalföld trónját. Ekkor kezdődtek kegyetlenkedései főként Havasalföldön, Brassó környékén, és az erdélyi szászok körében. Emberek százait húzatta karóba, válogatott kínzásokkal végzett ellenfeleivel, de a módszerek között felsorolhatjuk a testcsonkítást, a nyúzás és a lefejezést is. A koldulást és a munkakerülést szintén bűncselekménynek tekintette. Fejedelemségét igyekezett a török vazallusságból magyar segítséggel kivezetni, de trónkövetelő testvérén túl lavírozó politikájának eredményeképpen nemcsak a törökkel, hanem a magyarokkal is meg kellett helyenként küzdenie, így Mátyás király vendégszeretetét is kénytelen volt egy ideig magyar börtönben elviselni. A királlyal való kiegyezését követően ismét készen állt visszatérni a fejedelmi székbe, azonban a hatalom megszerzéséért folytatott harcban életét vesztette. Romániában Tepes a legendák ellenére – főként félelmet nem ismerő törökellenes küzdelme miatt – a nemzeti ikonok egyike.