Európa első modern emberei nem is voltak olyan modernek, mint ahogyan azt gondoltuk
Egy délnyugat-franciaországi barlang mélyén eltemetve fekszik Európa talán első gyilkossági áldozata. Az elhunyt összevert koponyájának új elemzése szerint a gyilkosságot valószínűleg egy tompa tárggyal, például kőbaltával követték el, és a célszemélynek akár egy hónapig is eltarthatott, amíg belehalt sebeibe.
Az először 1868-ban felfedezett Cro-Magnon sziklabarlang nyolc homo sapiens egyének maradványait tartalmazza, akik feltehetően 31 000 és 33 000 évvel ezelőtt éltek. A négy felnőtt és négy csecsemő a paleolitikum közepe táján éltek, és a modern ember legkorábbi bizonyítékai, amelyet Európában valaha is felfedeztek, közölte az IFLScience.
A helyszínen talált ősi csontok között van egy koponya, amelynek homlokcsontján egy gyanúsnak tűnő hiba található. A korábbi elemzések ellentétes következtetésekre jutottak azzal kapcsolatban, hogy hogyan sérült meg. Egyes tudósok szerint a sérülés a halál előtt keletkezett, míg mások a sérülést a halál utáni kopásnak vélték.
A jelenleg a párizsi párizsi Nemzeti Természettudományi Múzeumban őrzött őskori koponyacsontot a törésvonalak mentén részben visszaragasztották, ami megnehezíti a kutatók számára a repedések természetének elemzését. Ennek kiküszöbölésére az új tanulmány szerzői nagyfelbontású CT felvételek segítségével rekonstruálták a koponya 3D-s modelljét.
Amikor az észérvek nem elegendőek…
Ennek során észrevették, hogy “a törésfelületek simák és hullámosak, mint a halál időpontjában bekövetkező törések”. Más szóval, a koponya valószínűleg nem sokkal azelőtt sérült meg, hogy pórul járt tulajdonosa életét vesztette.
Amikor a sérüléseket összehasonlították az antibiotikumok előtti korszakból származó koponyasérülésekkel, a kutatók kezdtek tisztább képet alkotni arról, hogyan hunyt el ez a szerencsétlen korai egyed. Azt találták, hogy a porózus rostos csontképződés erősen hasonlított az amerikai polgárháború idején szerzett fejsérülésekre.
Ilyen esetekben a katonák jellemzően rövid ideig még éltek, mielőtt agyhártyagyulladásban meghaltak volna, “valószínűleg az agyhártya alatt duzzanatot okozó poszttraumás bakteriális fertőzés következtében”. “A halál, amelyet delírium és kómás állapot előzött meg, néha görcsökkel, egy hónappal vagy néhány héttel a kezdeti sérülés után következett be” – írják a tanulmány szerzői.
Ezt az elméletet támasztja alá a sérülés korlátozott gyógyulása is, ami arra utal, hogy az áldozat nem azonnal, hanem valószínűleg a sérülést követő egy hónapon belül halt meg.
Megjegyezve, hogy a seb egy képzeletbeli kalap karimájának vonala felett keletkezett, a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a sebet nagyobb valószínűséggel okozhatta erőszakos támadás, mint bármilyen véletlen fejbeütés. “A sérülés egy tompa élű tárgy által okozott, átható sérülés benyomását kelti” – mondják.
“Talán egy kőbalta lehetett a tettes.”
Összességében ezek az eredmények hozzájárulnak a korai homo sapiens erőszakkal kapcsolatos ismereteinkhez, azt sugallva, hogy a halálos konfliktusok már akkor is az élet részei voltak, amikor őseink Európába érkeztek. A Cro-Magnon esetében azonban az, hogy más egyedeknél nem találtak hasonló sérüléseket, arra utal, hogy ez a bizonyos dulakodás elszigetelt eset volt, és nem egy tömeges gyilkosság része.
A tanulmány a Journal of Human Evolution című folyóiratban jelent meg.
[hm_embed link=”https://hellomagyar.hu/2023/03/08/meglepo-helyekre-jutottak-el-a-tenyermeretu-hangyak-az-oskorban/” ][/hm_embed]
Source: IFLScience
