Instabil holdak nyirbálhatják a földönkívüli életet

A szimulációk azt mutatják, hogy a holdak és a bolygók közötti ütközések rendszeres veszélyt jelenthetnek az esetleges földönkívüli életre.

A Hold Földbe csapódása irreális világvége-forgatókönyvnek vagy sci-fi katasztrófának tűnhet. De más csillagrendszerek egyes bolygói esetében az ilyen katasztrofális ütközések teljesen mindennaposak lehetnek a Live Science szerint.

A Monthly Notices of the Royal Astronomical Society című folyóiratban megjelent új kutatás számítógépes szimulációk segítségével kimutatta, hogy az exobolygók, azaz a mi naprendszerünkön kívüli bolygók és holdjaik (az úgynevezett exoholdak) közötti ütközések valójában rendszeres események lehetnek, ami katasztrofális lehet az ezeken a bolygókon bimbózó idegen élet számára.

Bár a csillagászok még nem észleltek exoholdakat, arra számítanak, hogy sok ilyen bolygó van az univerzumban.

“Sok holdat ismerünk a saját Naprendszerünkben, így természetesen arra számítunk, hogy az exobolygórendszerekben is találunk holdakat” – mondta Jonathan Brande, a Kansasi Egyetem asztrofizikusa a Live Science-nek küldött e-mailben. Ezért az olyan teoretikusok, mint Brad Hansen, a Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem csillagásza és az új tanulmány szerzője, azt vizsgálják, hogy az idegen holdak és az exobolygók hogyan léphetnek kölcsönhatásba egymással. Illetve ezek a kölcsönhatások hogyan befolyásolják az élet lehetőségét távoli csillagrendszerekben.

Elszabadult holdak

A gravitáció szabályozza a bolygó és holdjai közötti kölcsönhatásokat, ami árapályként és más hatásokban nyilvánul meg, mint például a mi holdunk lassú visszahúzódása. A Föld holdja minden évben valamivel több mint két és fél centiméterrel távolodik bolygónktól, pályája minden évben egyre nagyobb lesz. Ugyanakkor a Föld minden évben egy kicsit lassabban forog. Ez a két hatás közvetlenül összefügg: A Föld a forgásából származó szögnyomaték egy részét átadja a Hold pályájának.

Ha ez elég sokáig folytatódna, a Hold végül elszakadhatna a Földtől. Szerencsénkre ez a folyamat nagyon sokáig tartana. A Nap jóval azelőtt felrobbanna, hogy a Hold teljesen elszabadulhatna. De néhány exobolygó körül, különösen azoknál, amelyek sokkal közelebb vannak a csillagukhoz, mint a Föld a Naphoz, ez a helyzet sokkal gyorsabban kialakulhat, így a bolygók és “instabil” holdjaik már a keletkezésük első milliárd évében összeütközhetnek Hansen számításai szerint. Összehasonlításképpen: a Föld és holdja körülbelül 4,5 milliárd éves.

Szimulációkkal nézték meg, mennyi esélye lehet a földönkívüli civilizációknak

Szimulációiban a gazdabolygójuktól eltávolodó holdak gyakran nagy robajjal tértek vissza, belecsapódtak a bolygóba, és hatalmas porfelhőket hoztak létre. Ezek a porfelhők az infravörös tartományban izzottak, mivel a csillag fénye megvilágította és felmelegítette őket. De mindössze 10 000 évig maradtak fenn, mielőtt elhalványultak – egy kozmikus szempillantás alatt.

A NASA Wide-field Infrared Survey Explorer űrteleszkópjának megfigyelései arra utalnak, hogy minden csillag életében egyszer bekövetkezik egy ilyen esemény – mondta Hansen. Valószínűsíthető, hogy ezek a porkibocsátások a bolygók és holdjaik közötti ütközésekből származnak – tette hozzá.

Mivel azonban ezek a porfelhők olyan rövid életűek, a csillagászok eddig csak körülbelül egy tucatot figyeltek meg belőlük. Ráadásul néhány csillagász még mindig nincs meggyőződve arról, hogy ezek a porfelhők exoholdaktól származnak, ehelyett azt feltételezik, hogy két bolygó ütközéséből származhatnak. Akárhogy is, több megfigyelésre van szükség ahhoz, hogy kiderüljön, milyen szerepet játszanak az exoholdak egy exobolygó fejlődésében, és hogy meghatározzák, hogy ezek az ütközések hatással lehetnek-e az idegen életre.

“A holdakat gyakran hasznosnak tartják” – mondta Hansen. Úgy gondolják, hogy segítenek stabilizálni a bolygó tengelyének dőlését, ami szelídebb évszakokat eredményez, amelyek kedvezőbbek az élet számára. Egy olyan ütközés azonban, mint amilyenek Hansen szimulációjában szerepelnek, minden bizonnyal felülírná ezt az előnyt, mivel egy tüzes robbanás során megsemmisítené az élet minden esélyét.

“Néhány hetente megjelenik egy-egy CGI-videó, amely azt mutatja, hogy a Földet egy hatalmas kozmikus becsapódás pusztítja el” – tette hozzá Brande. “Ha elég szerencsétlenek lennénk ahhoz, hogy egy fiatal kőzet exobolygón éljünk röviddel a Naprendszer keletkezése után. Akkor megtudhatnánk, hogy mi is történne valójában ebben a helyzetben. Nem a legjobb eredmény a földönkívüli élet keresése szempontjából, de fontos tudni a tanulmányozása érdekében.”

[hm_embed link=”https://hellomagyar.hu/2023/03/13/lehet-hogy-a-venusz-oceanjai-a-foldi-elet-kialakulasaval-egy-idoben-leteztek/” ][/hm_embed]

Source: Live Science