Húsvéti cikk hozta el a kiegyezést

A kiegyezés kapcsán megkerülhetetlen Deák Ferenc szerepe. Tevékenységéből pedig általában a húsvéti cikk által körvonalazott kompromisszumot szoktuk kiemelni. Azonban részleteiben valójában keveset ismerünk ebből a sajtótörténeti írásból. Pedig a dualizmus alapjait a húsvéti cikk teremtette meg. Ebben írta meg Deák Ferenc, hogy Magyarország hajlandó a birodalom fennmaradásának érdekét a saját függetlenségének vágya elé helyezni. Ez pedig elegendőnek bizonyult a kiegyezés megkötéséhez.

Önkényuralomból megoldáskeresés

A magyar forradalom és szabadságharc leverése után Magyarország kérdése egy megoldandó problémának számított a Habsburg Birodalomban. A konfliktusok jelentős része abból adódott, hogy miként ítélték meg Magyarország jogi státuszát. Az emigrációba kényszerült politikusok az 1849. évi Függetlenségi Nyilatkozat alapján egy Habsburg-mentes Magyarországban gondolkodtak. A magyar politikusok más része viszont úgy vélte, hogy az 1848. évi áprilisi törvények érvényesek, hiszen azt elfogadta a magyar országgyűlés és jóváhagyta a magyar király, V. Ferdinánd is. A dinasztia és Ferenc József részéről ez azonban elfogadhatatlannak számított, hiszen a magyar álláspon elfogadásával Ausztria és Magyarország kapcsolatát gyakorlatilag perszonálunióra fokozta volna le.

A szabadságharc vereségét követően Magyarország kormányzása nem az áprilisi törvények, hanem a Ferenc József által 1849 márciusában kiadott olmützi alkotmány alapján történt. Magyarországot státuszában egynek tekintette más, az osztrák császár jogán kormányzott területekkel és leválasztotta róla többek között Erdélyt és a Határőrvidéket is. Ez a rendszer azonban nem bizonyult tartósnak, a teljhatalmú Haynaut 1851-ben leváltották, az olmützi alkományt hatályon kívül helyezték.

Magyarország közigazgatása a Bach-korszakban (Wikipédia)

Felix Schwarzenberg miniszterelnök, majd annak 1852. évi halála után Alexander Bach következett, akiről a korszakot elnevezték. (Magyarország polgári és katonai kormányzatának a vezetését Albert főherceg végezte, aki azonban a bécsi rendelkezéseket minig végrehajtotta). Bach rendszerének fenntartási költsége azonban hatalmasra rúgott a hivatalnoki rendszer kiterjesztése és a Magyarországon állomásozó katonaság fenntartása miatt. 1859-ben kitört az olasz-osztrák háború, a kiadások elszálltak. Az adóemelések miatt az osztrák birodalomfélben is népszerűtlen Bachot Ferencs József menesztette és más eszközökhöz nyúlt.

Félmegoldásokból az átmenetbe

1860. október 20-án Ferenc József kiadta az október diplomát. Ez részben előrelépést jelentett Magyarország korábbi állapotához képest. Visszaállították Magyarország 1848 előtti közigazgatását, igaz, ezzel továbbra sem valósult meg az unió Erdéllyel. A magyar országgyűlést össze lehetett hívni, választásokat tarthattak az 1848. évi V. törvénycikk alapján, azonban az októberi diploma a magyar országgyűlés fölé rendelte a Birodalmi Tanácsot. Ide az egyes tartományok parlamentjei, köztü a magyar, küldhették el a képviselőiket. Mivel ezt a magyar politikai elit úgy értékelte, hogy megfosztják Magyarországot a jogaitól, ezért ezt a megoldást sosem fogadták el, nem küldtek képviselőket a Birodalmi Tanácsba. (Erdélyből például mentek küldöttek).

Az egyetlen különbséget az jelentette, hogy a megválasztott képviselők egy része feliratban, más része határozatban utasította volna el a császár intézkedéseit. A felirati forma hallgatólagosan elismerte volna Ferenc József jogát a trónra, a határozati viszont nem. Végül Deák Ferenc vezetésével az előbbi tábor hívei győztek, ám hasztalan, az uralkodó ugyanis időközben meggondolta magát. 1861. február 26-án kiadta az ún. februári pátenst, amely lényegében megőrizte a Birodalmi Tanács és a magyar országgyűlés alá-, fölérendeltségi viszonyát.

Anton Schmerling a húsvéti cikk egyik célpontja (Wikipédia)

A februári pátens egyik “atyja” Anton Schmerling, jogász volt, akit Fernc József emelt a belügyminiszteri székbe. Schmerling egyébként részt vett az első bécsi forradalomban is. Az osztrák liberálisoknak megnyerte a tetszését az új berendezkedés, ám a magyarok mellett a horvátok és az olaszok is távollétükkel tüntettek. Schmerling a kivárás taktikáját választotta: úgy vélte, hogy Magyarország kérdésének rendezése várhat. A magyar politikai elit viszont abból indult ki, hogy az októberi diploma és a februári pátens már engedmény az önkényuralomhoz képest, előbb-utóbb eljut majd a helyzet addig, hogy a magyar követelések teljesülhetnek.

Húsvéti cikk, avagy a politika finom eszközei

Az egymással szembenálló felek között nem látszott lehetségesnek az elmozdulás. Schmerling, hogy megingassa a magyar politikai elit elhatározását és megerősítse a saját bázisát Ausztriában, a magyar ellenállással szembeni kampányba kezdett. Egy osztrák jogásszal kidolgoztatta azt az elméletet, hogy Magyarország voltaképpen a Habsburgok évszázados uralma alatt Ausztria részévé vált, tehát a magyarok törekvése a nagyobb önállóságra voltaképpen nélkülöz minden alapot. Ezt az érvet éppen Deák Ferenc szedte ízekre, amikor 1864-ben az Adalék a magyar közjoghoz című cikkében pontról pontra megcáfolta ezt a nézetet.

A helyzet Ausztriában tört meg először. Az adóssággal küzdő osztrák birodalomfél politikai elitje részben kihátrált Schmerling mögül, mivel belátta, hogy csak akkor tud Ausztriában alkotmányos fordulatot végrehajtani, ha időközben ez Magyarországon is megtörténik. Ezt oly módon is kifejezésre juttatták, hogy a Birodalmi Tanács a tárgyalások megkezdését javasolta, ami szembement Schmerling álláspontjával, vagyis elveszítette a kormánytöbbségét. A megbeszélések el is kezdődtek a legnagyobb titokban, megkerülve Schmerlinget.

A húsvéti cikk a Pesti Naplóban (Wikipédia)

Ő megpróbált előremenekülni: lapjában, a Botschafterben egy magyarokat bíráló cikk látott napvilágot, azzal vádolva őket, hogy megalapozatlan elkülönülési vágy vonul végig a történelmükön, amire megalapozatlan megalapozatlan igényeket építenek. Ez a vágy veszélyezteti a birodalmat is. A húsvéti cikk lényegében erre született meg válaszként. Eleinte Deák titokban akarta tartani a szerzőségét. Ezért tollba mondta Salamon Ferencnek, a későbbi jeles történésznek a cikket és úgy küldte el a Pesti Napló számára. Azonban az újság eleve Deák véleményéhez állt közel. Nem volt nehéz kitalálni, hogy ki a szerző.

Deák lényegében visszautasította, hogy a magyarok fenyegetnék a birodalom egységét. Szerinte a magyar problémát az okozta, hogy az osztrák államférfiak rossz tanácsokat adtak az uralkodóknak, akik egyébként mindig ki akartak békülni a magyar nemzettel. (Ebbe az állításba nem volt nehéz belelátni Schmerlinget és Ferenc Józsefet). A birodalom fennállása és a magyar alkotmányosság megőrzése pedig a Pragmatica Sanctio alapján biztosítható, amelyet mind az uralkodóház, mind a magyar országgyűlés elfogadott.

Cikk után, kiegyezés előtt

A legfontosabb személy, aki értette a célzásokat, alighanem maga Ferenc József volt. Miután meggyőződött arról, hogy a magyar elit hajlandó a kiegyezésre egy olyan kompromisszum mentén, amit ő is elfogadott, menesztette Schmerlinget. A húsvéti cikk megszületése után kiírhatták a választásokat, hogy az összeülő magyar országgyűlés jóváhagyja a kiegyezés kapcsán születő törvényeket.

Azonban a húsvéti cikk, bár fontos fordulópontot jelentett, még nem hozott azonnali eredményeket. Egyrészt 1866-ban kitört a porosz-osztrák háború, ami késleltett az egész folyamatot. Igaz, a háborús vereség egyúttal azt is jelentette, hogy az osztrák elitnek nem maradt nagyon más választása, mint a megegyezés. Másrészt akadtak olyanok is, akik még mindig nem szívesen kötötték meg a megállapodást. Schmerling utódául Richard Belcredit jelölte Ferenc József, ő viszont halogatni akarta a kiegyezést.

Ferenc József koronázási kardvágása a Lánchídnál (Wikipédia)

Csak a háborús vereség után került pont a tárgyalások végére és ez is annak köszönhető, hogy a vereség után kinevezett új külügyminiszter, Friedrich Ferdinand Beust elkötelezett maradt a tárgyalások mellett. Az ő nevét Magyarországon kevesen ismerik, de osztrák részről a húsvéti cikk legfőbb elvét megtartva ő tárgyalta végig a kiegyezést.

[hm_embed link=”https://hellomagyar.hu/2023/03/12/kossuth-ferenc-a-kormanyzo-fia-aki-gyenge-politikusnak-bizonyult/” ][/hm_embed]