Napkövekkel hajóztak a vikingek Amerikába? Elmagyarázzuk a működésüket

Van egy ún. izlandi pát nevű kalcit, ami a kalcium-karbonát (mészkő) egyik legtisztább változata és kétszeresen is töri a fényt. Egyesek úgy gondolják, hogy ezeknek a napköveknek a segítségével tudtak a vikingek Amerikába is eljutni olyan viharos és zord vizeken, melyek fölött elég sokszor volt felhős, ködös az ég. Elmagyarázzuk hogyan működtek és mi a gond ezzel az elmélettel.

Izlandi pát többfelé található Izlandon és a Skandináv-félszigeten is, a beszerzése tehát nem okozott gondot a vikingeknek, ezelőtt másfél évezreddel. Sőt, a rendkívüli kristályt a Vikingek sorozat alkotói is kiszúrták és beleírták a forgatókönyvbe abban a jelenetben, amikor az Angliába tartó Ragnar Lothbrok azt magyarázza testvérének, hogy miként lehet felhős ég alatt is tartani az irányt, írja az iflscience.com. Egyesek szerint ezzel jutottak el Amerikába is Kolombusz előtt 500 évvel.

Ragnar és Rollo, valamint a híres napkő. Fotó: PrtScr/Youtube

Az izlandi páthoz hasonló víztiszta, átlátszó kristályok képesek kétszeresen is megtörni a fényt, melyből két sugár keletkezik, különböző tulajdonságokkal. Azaz minden megkettőződik, amit ezen a kristályon keresztül nézünk. Manapság LCD-kijelzőkben használják, de a második világháborúban is beépítették a bombázógépek célzóberendezéseibe. De hogyan használhatták a vikingek? Napos időben probléma nélkül, felhős, viharos ég alatt pedig úgy, hogy akkor a legfényesebb a kétszeres fénytörése a kristálynak, ha pontosan irányba van a Nappal (mint a polarizált fény forrásával). Elég így két mérést elvégezni és máris tudod, éppen hol van az égen. Ha pedig megvan a Nap, akkor az északi féltekén már tudod, hogy merre van Észak (hisz az égbolt észak felőli oldalát járja körbe).

Letesztelték, hogy működik-e a vikingek módszere

Már csak az a kérdés, hogy működik-e ez a módszer. Egy dán régész szerint igen, mégsem talált eddig senki sem egyetlen darab izlandi pátot sem elsüllyedt viking hajókban. Csak egy leletet ismerünk, 1592-ből, a La Manche-csatornából, egy ott elsüllyedt angol hajóról került elő és egyáltalán nem biztos, hogy navigációra használták.

2016-ban egy csapat kipróbálta, hogy ezek az ásványok egyáltalán alkalmasak-e a navigációra. Háromfélét vittek: kalcitot, kordieritet és turmalint. Napos viszonyok között mindhárom jól működöt. Gyengén felhős ég alatt a kordierit és a turmalin jobb volt, mint a kalcit. Ám felhős ég alatt egyik sem működött.

Az elmélet tehát nem igazán állja meg a helyét, persze az is lehet, hogy valamit nem tudunk ezzel kapcsolatban. Ettől függetlenül lehet használták ezeket az ún. napköveket a navigációra, de csak kiegészítőként.

Kíváncsi vagy hogyan hangzottak az ősi civilizációk nyelvei? IDE kattintva meghallgathatod. Van itt egyiptomi, sumér, de még maja és természetesen viking is.