Hitler megaterve: Germania, a világ fővárosa

Hitler Berlint – ókori egyiptomi, római és babilóniai mintára egyfajta „világfővárosként” képzelte el.

A “Gesamtbauplan für die Reichshauptstadt”, azaz “A birodalmi főváros átfogó építési terve” az volt, hogy az Új Rend germán világbirodalma olyan fővárost kapjon, amely kifejezi az árja származásúak egységét.

Történészek szerint Hitler már az 1920-as évek közepén megfogalmazta Germania terveit – a “Mein Kampf” című önéletrajzi manifesztumában vázlatokat rajzolt bonyolult műemlékekről, továbbá megemlíti további német városok átépítését is.

Hitler – mint azt a Heritage Daily írja – először 1936 tavaszán javasolta az elképzelést Albert Speer építésznek. Speer pályája a náci párton belül – korábbi eredményei révén – gyorsan emelkedett, és 1937-ben kinevezték a “birodalmi főváros általános építési felügyelőjének” (GBI), azaz tulajdonképpen Hitlernek az új Berlinről alkotott elképzelésének megvalósításával bíztak meg.

Speer egyik korábbi megbízása a Borsig-palota átépítése volt, mely során az épületben az új Sturmabteilung (SA) vezetőségének irodáit alakították ki, később pedig megépítette az 1939-ben elkészült hatalmas Új Birodalmi Kancelláriát, amelyet Hitler “a nagy német politikai birodalom koronájaként” ünnepelt.

Germania építése el is kezdődött 1938-ban az Alsen és Tiergarten negyedek épületeinek lerombolásával, amikor is sok berlini lakost kilakoltattak otthonából, és zsidó családoktól elkobzott ingatlanokba költöztettek (ugyanakkor ezeket berlini zsidót gettókba, majd végül koncentrációs és megsemmisítő táborokba szállítottak).

A munkaerő iránti megnövekedett kereslet miatt számos munkatábor épült a kőbányák közelében, többek között Gross-Rosenben, Buchenwaldban és Mauthausenben. A német rendőrség összegyűjtötte a nácik által “nemkívánatosnak” tartott személyeket, mint homoszexuálisokat, cigányokat és koldusokat, akiket sokszor halálra dolgoztattak a telepeken – később a hadifoglyok is hasonló sorsra jutottak.

Számos korábbi tervet is integráltak az újak mellett, többek között megmaradt a Tempelhofi repülőtér, a felújított olimpiai stadion, a Légügyi Minisztérium, a Kiállítási Csarnok (a Nemzetközi Kongresszusi Központ része), a kibővített régi kancellária és a Propaganda Minisztérium, valamint a Német Munkásfront székháza.

Berlin központi részét egy észak-déli tengelyű sugárút mentén kellett volna átszervezni, amelyet “Prachtallee”-nek, azaz “A pompa utcájának” neveztek el, és amely a Tempelhof repülőtértől nyugatra, az új Déli pályaudvartól indult volna. Ez és egy kelet-nyugati irányú sugárút négy kvadránsra osztotta volna Berlin központi részét, ahol a fő útvonalakat a felvonulások idejére lezárták volna, és a járműveket a földalatti autópályákra terelték volna (amelyek egy része ma is létezik).

A sugárút északi végére, a Königsplatz helyére egy “Großer Platz”, azaz “Nagy tér” néven ismert fórumot terveztek. Ez lett volna Germania központja, ahol a nyugati oldalon a Führer palotája, a keleti oldalon a Reichstag épülete, a déli oldalon pedig a birodalmi kancellária és a német hadsereg főparancsnoksága kapott helyet.

Ettől északra a “Volkshalle”, azaz a “Népcsarnok” állt volna, egy hatalmas, monumentális kupolás épület, amelyet Hadrianus római Pantheonja ihletett. A kupolás Volkshalle „templomszerűsége” nem véletlen – az épületet végső soron Hitler és a náci doktrína nyilvános imádatára szánták. Speer a háború után egy interjúban azt nyilatkozta, hogy “Hitler úgy gondolta, hogy az évszázadok múlásával az ő hatalmas kupolás gyülekezeti csarnoka szent jelentőségre tesz majd szert, és a nemzetiszocializmus olyan fontos szentélye lesz, mint a római Szent Péter bazilika a római katolicizmus számára. Ez a kultusz volt az egész terv gyökere”.

A sugárút déli vége felé a párizsi Diadalívet mintázó építmény került volna, amelyre felvésték volna az első világháborúban elesett 1.800.000 német katona nevét. Az ív az elképzelés szerint a versailles-i békeszerződés szégyenét hivatott volna eltörölni.

Mivel kétségek merültek fel azzal kapcsolatban, hogy a mocsaras berlini talaj elbírja-e e monumentális építmények súlyát, Speer 1941-ben elrendelte a “Schwerbelastungskörper”, egy nagy betonhenger építését a Dudenstraße kereszteződésében, hogy a boltív építésének előkészítéseként teszteljék a talaj teherbírását.

Ugyan a második világháború kezdetén, Lengyelország 1939-es német megszállásakor az építkezést felfüggesztették, ám a kezdeti sorozatos győzelmek után újrakezdték, és Franciaország térdre kényszerítése után gyorsult fel igazán.

“Berlint a lehető legrövidebb időn belül újjá kell építeni, és el kell nyernie azt a formát, amely győzelmünk nagysága révén egy hatalmas új birodalom fővárosaként megilleti. Az ország mostani legfontosabb építészeti feladatának befejezésében látom a legjelentősebb hozzájárulást végső győzelmünkhöz. Arra számítok, hogy az 1950. évre elkészül.” – írta akkor Hitler egy rendeletben.

A lázálom azonban soha nem valósulhatott meg: a Szovjetunió lerohanása során bekövetkezett kudarcok miatt a Germania építését 1943-ban végleg leállították.

Ez is érdekes lehet:

• Így nézett ki Aleppó, mielőtt háború tombolt Szíriában
• A maja világ csodái, Chichén Itzá története