Él az inka örökség: csodálatos felvételen nézhetjük meg, ahogy felújítják a világ utolsó kötélhídját
Az inka örökség több mindenben is tetten érhető a modern világban is, de ennél látványosabb hagyományőrzés aligha van: szalmából készített kötéllel vonják be a világ utolsó kötélhídját.
Míg az Apurimac folyó mintegy 10 emelet mélységben folyik, addig a perui őslakosok félelmet nem mutatva elvégzik a kötélhíd felújítását. És ezt minden évben megismétlik, amikor is júniusban összegyűlnek, hogy egyfajta andoki szalmából készült vastag köteleket fonjanak, majd béklyó nélkül leküzdjék a szakadékot, és kicseréljék a Q’eswachaka híd elhasználódott részeit, írja az Euronews.
Közel 30 méter hosszú és 1,2 méter széles, és egy körülbelül 28 méter mély szurdok felett lóg át az ősi építmény. A függőhíd több vastag kötélből áll, amelyek platformként szolgálnak, és két oldalt még kettő van a kapaszkodónak. A régi kötelek cseréje három napig tart.
Ez a rituálé a quechua hit szerint összeköti a közösségeket egymással, de az őseikkel is. Ezért is tartják úgy, hogy a munka akkor fejeződik be, amikor a felújított híd közepén találkozik a szurdok két oldalán dolgozó két csoport.
“Ha nem újítjuk fel, (Isten) megbüntet minket. Baleset érhet minket, vagy történhet velünk valami”
– mondta az 54 éves Emperatriz Arizapana Huayhua, a régió egyik gazdaja, aki kötélgyártással foglalkozik.
Szintén érdekes tradíció, hogy az újjáépítés során ne történjen baleset, egy sámán a rituálé részeként feláldoz egy bárányt az isteneknek.
Az UNESCO szellemi kulturális örökség listájára 10 évvel ezelőtt felvett híd a perui Cusco régió, ahol a világhírű Machu Picchu inka fellegvár is található, egyik fő turisztikai látványossága és bevételi forrása lett. Így tehát kettős haszna van a folyó feletti átjárónak, egyrészt hagyományukat megőrzik a helyi lakosok, és még turisták ezrei is meglátogatják a nevezetességet, ami jó bevételi forrásnak bizonyult.
A q’oya, egy szalmaszerű növényből nyert szálakból készült hidat körülbelül 600 évvel ezelőtt építették. Canas tartomány négy városának lakói minden évben több héten át gyűjtik és készítik elő a szalmát a kötélkészítéshez. A sokszínű szoknyás nők sarlóval vágják a q’oyát, és kötegekbe gyűjtik, amelyeket egy kútban áztatnak, majd kővel összetörnek. Ezután a poros út szélén csoportokban ülve fonják a köteleket. Órákon belül vastag köteleket készítenek, amelyeket a férfiak a vállukon cipelnek a kanyargós ösvényeken és a meredek lépcsőkön fel a hídhoz.
Szintén a különleges hitvilág része, hogy a nők nem vehetnek részt a végső lépésekben: a helyi hiedelmek szerint a folyó sellői féltékenyek. Amikor a férfiak lebontják a régi építményt, a kopott és megfeketedett fonatokat az Apurimac folyóba dobják.
A munka végeztével “Haylly Q’eswachaka!” kiáltások hallatszanak quechua nyelven, jelezve, hogy eljött az ünnepi fesztivál ideje.
Dél-Amerikában különleges növényei akár Magyarországon is népszerűek lehetnének: Évente négyszer terem, portóihoz hasonló íze van, mi az?
Szintén érdekes, hogy évtizedekkel korábban épülhetett a Machu Picchu, a történelmi szenzációról itt írtunk.
